Márton Áron püspök ötven évvel ezelőtt szentelte pappá Sándor Tivadart, aki közel negyven éve szolgál az arad-gáji plébánián, amelyhez filiaként Sofronya és Szentpál is tartozik. Pappá szentelésének jubileuma alkalmából Sándor Tivadar plébános április 18-án mutatott be hálaadó szentmisét a helyi Szent Gizella-templomban, amelyen jelen volt Pál József Csaba temesvári megyéspüspök is.
Az aranymisén részt vett Johann Dirschl általános helynök, temesvár-belvárosi plébános; Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök, temesvár-józsefvárosi plébános; a temesi és marosi főesperesség több papja, Tóth Csaba Arad megyei prefektus, Bognár Levente aradi városi tanácsos, Faragó Péter parlamenti képviselő, az aradi Kölcsey Egyesület képviseletében Berecz Gábor elnök és Fekete Károly alelnök, valamint Szegedről Faltin Erzsébet.
A szentmise kezdetén az egyháztanács egyik képviselője méltatta az ünnepelt plébánost, és kiemelte: a papi szolgálat olyan, mint a mezőn dolgozók munkája. Hiszen a pap is vet, de nem tudja, mikor fog aratni. Egy-egy kalász, ha megnő, a belseje lehet üres, s lehet tele. Az oltár előtt lévő ötven kalász is ezt jelképezte. A méltatásban elhangzott továbbá, hogy a plébános mennyit fáradozott a magyar nyelv és hagyományok ápolásáért, megőrzéséért.
Sándor Tivadar atya a szentmise bevezetőjében hangsúlyozta: „Mindannyian eszközök vagyunk Isten kezében. Ő bőségesen osztja ajándékait, mi pedig el kell juttassuk a szegényekhez, a betegekhez az ő vigasztalását, ugyanakkor együtt kell tudjunk sírni a sírókkal.”
Szentbeszédében Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök így fogalmazott: „A mai evangéliumban hallottuk, hogy a tanítványok elbeszélték, mi minden történt velük az úton. Tivadar atya, gondolom, az elmúlt napokban te is sokszor elgondolkodtál azon, mi minden történt veled az úton…”
A szónok három dolgot emelt ki, amiért hálát kell adni. Az első, hogy az Úr meghívta Tivadar atyát, és melléje szegődött. Az Úr sokszor mellénk szegődik a Szentírás szavai által, az imák által, de sokszor emberek által is. A második a tanúságtétel, hiszen az evangéliumban Jézus tanúként küldte a tanítványokat. Az Úr mellénk szegődik, hogy mi is segítsünk másoknak. Mindannyian tanúságtevők vagyunk, de a papi élet még inkább Istenről kell hogy szóljon. Tivadar atya Szent János apostol szavaival indult el papi életútjára: „Ne szeressünk szóval, hanem tettekkel és igazsággal”. Sok helyen tett tanúságot tettekkel: a plébánián, a karitászban, a Csiki Gergely Líceumban, az aradi értékek megmentéséért fáradozva. A harmadik, amiért hálát lehet adni, a kereszt. Nem mindig könnyű ezért hálát adni, de a papi életben fontos hálát adni a keresztért – mondotta Szilvágyi Zsolt.
A szentmise végén Pál József Csaba püspök beszédében kiemelte: a papok élete szolgálat, valamint áldozat, mivel Jézus Krisztust kell hirdetniük. „Az egész egyházmegye veled ünnepel ma, együtt ad hálát és köszöni meg őszinte és odaadó szolgálatodat, a hívek, a fiatalok és az idősek iránt tanúsított gondoskodásodat és törődésedet. Kívánom, hogy a téged meghívó Atya legyen vigasztalód és bátorítód, ő legyen legfőbb örömöd és boldogságod a további szolgálatodban is, amelyhez erőt, egészséget, sok-sok örömet és kitartást kívánok neked főpásztori áldással.”
A szentmise végén az ünnepelt hálát adott a Jóistennek, és köszönetet mondott mindazoknak, aki jelen voltak az életében és segítették őt hivatásában.
Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
