Milyen nyelven beszélt a bibliai Noé?

Milyen nyelven beszélt a bibliai Noé?

A zsidók szent könyvei a népük eredetét a világ teremtéséig vezetik vissza, holott akkor még nem is léteztek. Akkoriban még sem népcsoportok, sem népek, csak túlélők voltak.  Ezt az Ószövetség első öt könyvének állítólagos írója, maga Mózes, árulja el: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.”[1] A teremtéstől kezdődően az Özönvízig, illetve a Noét  követő jónéhány generációig csak emberiségről van szó. Nincs nevesítve, hogy a nyelvük héber (zsidó) lett volna: A bölcsesség jelképét, a szarvat viselő szemüveges Mózes az írópultnál (Hagenau-i műhely, Diebold Lauber, 1441-1449, Universitätsbibliothek Heidelberg)[2]

 

Némely asszírológus[3], Henry Rawlinson, Jules Oppert, Francois Lenormant és Archibald Henry Sayce stb. egyetértett abban, hogy a zsidó semmiképp sem lehetett a világ első nyelve, de írása sem, mert a legtöbb szavának, de főleg a beszélő nevek gyöke nincs meg a héberben. A korabeli vonalas, illetve az ékírás nem sémita találmány, hanem valamelyik toldalékoló nyelvű szkíta népé, a sumiroknak nevezett káldoké, más néven a kusita-szkítáké volt.E megállapításnak könnyedén utána lehet járni, hiszen a  Ószövetségben sok-sok, mai magyar nyelven is érthető példa, tulajdon- és köznevek utalnak a világ ősnyelvének toldalékoló jellegére, vagyis kusita-szkíta voltára. Bizonyítékul idézvén Mózest: „… és menének Súr puszta felé… „És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy kerserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.”[4] Ennél szájbarágósabban nem is lehet kifejezni a forrásvíz ihatatlan voltát: Az „egyiptomi fogságból” menekülő zsidó nép vizet keresvén a Súr[5] pusztában ihatatlan, keserű, maró vizű forrást talált, amit találóan, magyarul érthető mar a’ vagy maró néven nevezett. 

 

A keserűvízű Mara forrás a Sur pusztában (Sinai félsziget, Egyiptom)[6]

 

A 99 éves koráig „Ábrám”-nak” nevezett Ábrahámhoz így szólt az Úr: „… Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.”[7]  A tökéletes Isten, mert ő igazán az volt, Ábrámot is tökéletesnek tartotta, ezért hívta ábrámnak, ábrázatomnak, hasonlatosságomnak. (Megjegyezzük, a teremtéskor az Úr a saját hasonlatosságára alkotta az embert. Tehát az ember is tökéletes!)

 

 

Ábrahám atya (bizánci táblakép, Ábrahám öröksége a Nílusnál c. kiállítás, Fatimide-kor, XII. sz., Bode-Museum, Berlin)

 

Ábrám/Ábrahám mind a vízözönelőtti, mind a vízözönutáni nyelvet ismerte, beszélte, mert akkor még „egyfajta nép és nyelv vala”. E nyelvet kapta a felmenőitől, ez volt az anyanyelve. 55-60 éves lehetett, amikor Noé[8], a vízözönelőtti utolsó, a tizedik világkor szülötte meghalt[9]. A Vízözön utáni, nem a mai léptékű életkorokat figyelembevéve ez nem is túl hosszú idő. Ennyi idő alatt a nyelv jellege csak akkor változik meg, ha szántszándékkal összezavarják, amit Isten angyalai (vagy a földi képviselői a papok) meg is tettek, s az eredmény Bábel tornyának leomlása lett.[10]   A fentemlítetteken kívül számtalan más bibliai példa látszik igazolni, hogy Noénak és a leszármazottjainak a nyelve, legalábbis Jákóbig, azonos volt a szkíták toldalékoló nyelvével, amit legteljesebben a magyar nyelv őrzött meg.Ábrahám Sém nyolcadizigleni utódja százhetvenöt éves korában hunyt el. Két fia volt. Hágártól, az egyiptomi szolgálótól született Ismáel, az asszonyától, Sárától pedig Izsák, Ézsaú és Jákób atyja. Mind a biblikusok, mind a történészek szerint Jákobtól, illetve a családjától eredeztethető a zsidó nép. Ezt az Ószövetség névváltoztatással támasztja alá: „És monda neki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen neved.”

 

Izsák megáldja Jákobot (bizánci mozaik, Monreale Katedrális, Palermo, Szicilia)[11]

 

Jákobtól kezdődően a Biblia hanyagolja az egyetemes emberiség történetét, és a leszármazottjait, a zsidókat, helyezi előtérbe, minden róluk szól. Ezután az Ószövetség nem más, mint Jákob sémita népe és a nem sémiták élet-halálharcának a sémiták győzelmével végződött története. Ez nem azt jelenti, hogy a nem sémita népek, a gójok[12] elpusztultak, kihaltak volna, hanem azt, hogy el kellett menekülniük a hazájukból. Hajóra szálltak a károk, a többi ment a rokonaihoz Médiába, Párthiába, Örményországba, még Grúziába is jutott belőlük. Egy-két évezred múltán az utódaik a hun-magyarokhoz csatlakozva jöttek haza, a Kárpát-medencébe.Jákób korára az eladdig azonos (egyféle) nyelv egyre inkább változott. Úgy tűnik, mintha mesterségesen módosították, alakították volna.Ez úgy kell elképzelni, mint a Kazinczy-féle nyelvújítást, amikor a „nyelvújítók” belenyúltak a tökéletes magyar nyelv természetes fejlődésébe: Sok új szót alkottak (zengő tambura – zongora), a régi szavak új értelmet nyertek (szép = kies, ma: kopár, köves) stb. Az „ahogy hallik, úgy íratik” helyesírást felváltó etimologizálás elrontotta a magyar nyelv természetéből fakadó ösztönszerű írást. Ezért kínlódnak a gyermekek a helyesírással. Pl az orr szó véletlenül sem ejtetik rr-el, hanem csak r-vel. Így: „Fázik az orom”; leírva „fázik az orrom.” Az „orr” ilyetén helyesírása elsikkasztotta az or eredeti, kiemelkedés, csúcs, oromzat jelentését. Szebb, szabatosabb, magyarosabb lenne mindennapi beszélt nyelvünk, ha kiéreznők belőle a szavak eredeti jelentését, ha megőriznők anyanyelvünk csodáit. A vonalas és az ebből kifejlődött átmeneti ékírás jobbról balra haladó sorvezetésének és szigorúan álló írásjeleinek megváltoztatása a sumirokra rátelepedett, véreskezű hódítók, a sémita babiloni-asszír népek találmánya volt. Nemcsak a sorok irányát változtatták meg, hanem az eladdig álló írásjeleket 90o-kal hanyattdöntötték. E változtatás politikai okokból történt, vagyis arra volt jó, hogy a fontosságukat, másságukat ezzel is kifejezzék.  A sémita hódítók, ha már új saját műveltséget nem hoztak létre, nyomot hagyva beleültek, belekontárkodtak a meghódított, kultúrateremtő sumir nép műveltségébe. Megváltoztatták az írásjelek helyzetét a természetes gyakorlat formálta írásképet, és még a sorok irányát is . Az alábbi képen az első jel subás emberalakot formázó képjel. Hasonlít is a subájába beburkolózott pásztoremberre. A második jel már stilizált, ékekből és ékszerű vonalakból összeállított álló jel. Még hordozza az eredeti képjel formáját.   A harmadik, a  90 fokkal hátradöntött ékekből álló jel már nem hasonlít az eredetire. A babiloniak és az asszírok teljesen átformálták. 

Ezért el kellett fektetni a jeleket, hogy látszódjék, vagyis az írásjeleket író kéz ne takarja el. Módosítottak, átrajzoltak, átszíneztek, ám csak annyira, hogy a saját nagyságukat kiemelendő a sumir lakosság átvett műveltségét a sajátjukként állítsák be.[13]  E törekvés mindmáig megmaradt. El akarták és akarják hitetni hogy ők a műveltség elsőleges létrehozói. A sors iróniája, hogy bármelyik történelmi kort „kapargatjuk” meg , ásunk le az alapokig, a kezdet kezdetén mindig ott leledzik a mai magyarság valamelyik szkatafajú őse, ősnépe. Olyan a magyar, mint az élesztő, elég egy morzsa belőle, hogy átformáljon mindent, és önnönmagát feláldozva beleolvadjon a „régiúj” környezetébe.   Valami efféle történhetett a vízözönelőtti nyelvvel. Jákob korában Noé másik két fia Kám és Jáfet leszármazottjainak, vagyis az ókori közel-keleti lakosság nyelve[14] megtartotta vízözönelőtti toldalékoló jellegét. Ám, nehogy hasonló legyen a hódítók és a meghódítottak beszéde, írása, nemcsak az olvasás irányát változtatták meg, hanem régi szavak szótagjait megkavarva, a visszafelé olvasva új kifejezéseket, szavakat alkottak. Ennek alapján hosszú évszázadokig neves kora-újkori magyar tudósok, polihisztorok fennen hirdették a zsidó és a magyar nyelv hasonlatosságát, sok esetben a magyar rovására. A hasonlatosság valóban szembetűnő, de nem a mai magyar nyelv toldalékoló elődje volt az átvevő, hanem a zsidó.  A szavak, szótagok, hangok ilyetén összezavarása nyomonkövethető az ószövetségi nevekben, kifejezésekben. A Biblia szövege a mind a köz- és a tulajdonneveket jobbára feloldja. Elmeséli miért lett bibliai alakoknak ilyen vagy olyan nevük. József például „szép termetű és szép arcú vala”, ráadásul jó is volt, hiszen a szolgálata kedvessé tette egyiptomi ura előtt.[15]  Mivel jó is volt, szíp is volt, Joszip[16], magyarosan József lett a neve. (Szinte minden nyelvben Joseph-nek írják!) Ám a bibliai nevek csak és kizárólag magyarul tárják fel a titkukat, más nyelven nem. E név német nyelvű feloldása az „Er ist gut und schön” kifejezésben még véletlenül sem sejlik fel a József névben rejlő „jó és szép” képzete. 

 

ábra Józsefet eladják a testvérei ( XII. sz., Hortus Deliciarum enciklopédia, készítette: Herrad von Landberg)[17]

 

Hírdetés

Az esetek többségében az illető szó visszafelé olvasva felel meg a szövegben rejlő történetnek.  Ilyen volt Ábrahám és Sára vénségében született fiuknak Izsák, héberül Jiczakh, becézve Jaczach neve. „És monda Sára: nevetést szerzett az Isten énnekem, a ki csak hallja, nevet [kacag] rajtam.”[18]  És valóban Sárát az Isten a fia nevében kacajjal ajándékozta meg, ugyanis a Jiczakh/Jaczach visszafelé olvasva Chachaj, vagyis „kacaj”. (Nem véletlen, hogy az Ószövetség több fejezete utal arra, hogy Sárai/Sára saját magát kacagta ki a hírre, hogy  „kiszáradt”, öregasszonyként gyermeket szülhet. A Sára nevet Izsák születése után kapta az Úrtól, mert már nem  meddő, nem „szár, száraj” volt.)  

Izsák feláldozása (mozaik, VI. sz, Beth Alfa zsinagóga, Izrael)[19]

 

Istennek a bábeli torony lerombolására küldött 70 angyala efféle nyelvzavart csinált. Összekeverte, összekutyulta a vízözönelőtti nyelvet, az emberek beszédét, hogy az építők ne értsék egymást és hibát hibára halmozva rosszul építsék meg a tornyot, amely végül összedőlt, és a toronyépítők szétszéledtek a világba.   

                                                                                                                           

Noé bárkája és Izsák feláldozása (iniciálé, XIII. sz. Szt. Lajos és Kasztiliai Blanka psalteriuma – Psalterium, Saint Louis et de Blanche de Castille)[20]

 

[1] Szent Biblia, Az Ó-Testamentum könyvei”, Bibliatársulat, Mózes I. könyve. 11.1.

[2] digi.ub.uni-heidelberg.de

[3] Wei3bach, F. H.: Die sumerische Frage, Hinrischsche Buchhandl. Leipzig, 1898.

[4] Ó-Testamentom i.m. Mózes II. kv. XV. 23. 

[5] A Sankt–Gallen-i évkönyvek szerint Súr-nak hívták a 955-ben Regensburgban felakasztott harmadik magyar vezért. In: Marton Veronika: Magyarország, a kereszt árnyékában, Matrona, Győr, 2016. 27-28. pp.

[6] bibleorigins.net

[7] Ó-Testamentom i.m. Mózes I. XVII.1.

[8] Szekel Istvan: Chronica ez vilagnak yeles dolgáirol. Cracoba, Niomtatott Striykouiai Lázár által, MDLIX. e3tendeibe, 10-11. pp.

[9] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 60-61. pp.

[10] A cél az volt, hogy a nyelvi értetlenség miatt ellehetetlenüljenek a mukálatok, maradjon abba az építkezés, s mindenki menjen oda, ahonnan jött.

[11] dominicanes.me

[12] Eredetileg gójnak hívták a sumirok megsegítésére a hegyekből lezúduló szkítafajú lovasnépet, a gutit. Idővel ezen elnevezéssel illették az összes nem zsidó népet.

[13] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005. 49-50. p.

[14] Ez írás terjedelme nem engedi meg, hogy az un. bibliai idők lakosság-összetételét taglaljuk, ám ki kell emelni, hogy ezidőben Közel-Keletet eredeti lakossága szkítafajú volt.

[15] Mózes I. kv. 39. 4-6.

[16] Az idősebbek emlékezhetnek, hogy Sztálin teljes neve Joszip Viszárionovics Sztálin volt.

[17] de.wikipedia.org

[18] Mózes I. kv. 21.6.

[19] en.wikipedia.org

[20] gallica.bnf.fr

(Markos Gyula: Az Úr szava magyar volt, Uránia Kv.nyomda, Bp. 1918.  c. írás nyomán.)


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »