Milyen egy társadalom férfiak nélkül? – Válaszok Szíriából

Milyen egy társadalom férfiak nélkül? – Válaszok Szíriából

Régi antifeminista gondolatkísérlet annak a latolgatása, hogy vajon mennyi idő alatt omlana össze végzetesen egy társadalom, ha a feministák által oly sokat szapult férfiak hirtelen eltűnnének. Nem ok nélkül való az efféle eszmefuttatás, amikor egyes feministák addig ragadtatják magukat, mint például Mary Daly, a Boston College professzora: „Ahhoz, hogy az élet fennmaradjon ezen a bolygón, egy fertőtlenítésre van szükség a Földön. Úgy gondolom, hogy ezt egy olyan evolúciós folyamat fogja kísérni, ami a férfi népesség drasztikus lecsökkenését eredményezi.”

Nos, most eljött az ideje annak, hogy valós időben megszemlélhessünk egy Mary Daly  álma szerinti társadalmat. Szíriában a közel nyolc éves háború és a jelentős migráció hatására olyan szinten csökkent le a férfi lakosság lélekszáma, hogy az semmiképp sem maradhat észrevételen, sőt mindez komolyan veszélyezteti társadalmukat.

Johan-Mathias Sommarström, a svéd SVT újságírójának cikke bejárta a világot, számos nagyobb portál idézi az ország demográfiai és társadalmi valóságát feltáró tudósítását. Az újságíró számos szírrel beszélgetett, akik egyöntetűen arról panaszkodtak, hogy a férfiak nagy része vagy elesett a háborúban vagy az elől menekülve Európába ment és most egészen egyszerűen nincs senki, aki újjáépítse az országot. Mellékesen konstatálhatjuk, hogy a kialakult helyzet az európai bevándorláspárti politikai erők szólamainak egyértelmű cáfolata; valójában korántsem a védtelen nők és gyermekek hagyták el leginkább az országot, hanem a fiatal férfiak.

Hírdetés

– nyilatkozta egybehangzóan Safaa és Sheima, a Damaszkusz Egyetem két frissen végzett hallgatója. Ahogyan a  velük folytatott beszélgetésből felsejlik, Szíria ma a genderisták megvalósult álma: a szír társadalom kénytelen volt félretenni minden sztereotípiáját a férfi és a női munkákról. Mondhatjuk úgy is, hogy teljesen elillant az a “társadalmi nyomás”, amely egyes munkaköröktől, munkáktól korábban távol tartotta a nőket. Azt gondolhatnák a feministák, hogy egy ilyen “fertőtlenítés” utáni társadalomban most végre minden nő boldog lehet. Ezzel szemben elkeseredett panaszok hangzanak el, amelyeket Nabiha, egy szintén végzős egyetemista hölgy így fogalmaz meg:

Most mélyen átérezhetjük a szólás-mondás igazságát: “A feminizmus addig tart, amíg nem kell felvinni a hűtőt a negyedik emeletre!” – Habár a humornak itt alig van helye, mert a probléma roppant súllyal nehezedik a szír nőkre: nem csak a háztartások és munkaerőpiac jelentős gondjai szakadtak a nyakukba, hanem úgy tűnik, hogy még a jövő Szíriájának építészeti alapjait is nőknek kellene letenniük. Reménytelen vállalkozásnak tűnik. Az egyik hölgy így fogalmazza meg az egyetlen elképzelhetőnek tartott megoldást:

És mindeddig még szót sem ejtettünk a nők magántermészetű problémáiról, amelyek nem kevésbé mélyen érintik őket. Aleppo terein fiúk, fiatal férfiak helyett fiatal lányok futballoznak. Vessünk egy figyelmes pillantást a róluk készült csoportképre. Láttunk már valaha ennyi híresen konzervatív muszlim nőt ekkora átéléssel csücsöríteni és csábmosolyogni? A hírek szerint Szíriában a nők jelentős részének várhatóan azzal kell majd szembenéznie, hogy férfiak hiányában nem lesz képes családot alapítani. Amikor Johan-Mathias Sommarström őket kérdezi, mélyről szakadnak fel a panaszok:


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »