A brüsszeli NATO-csúcstalálkozó komoly elmozdulást hozott Ukrajna támogatásában. Az Egyesült Államok visszatért a fegyverszállítások aktív támogatói közé (de már csak pénzért), miközben a szövetségesek egy új finanszírozási modellt hoztak létre a Kijev számára kulcsfontosságú amerikai fegyverek beszerzésére. Eközben Németország is enyhíteni látszik korábbi álláspontját Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatban.
A brit védelmi miniszter, John Healey szerint a NATO-tagállamok egyre inkább elismerik Ukrajna fontosságát és egyedülálló harci tapasztalatát. A brit háborúpárti hozzáállás egyáltalán nem meglepő, sőt, London kifejezetten nagy szerepet vállalt minden eddig béketörekvés elgáncsolásában.
Újdonság azonban, milyen lelkesen csatlakozott a brit gondolatmenethez Németország. Pistorius is. Bár ez nem jelenti a német vétó végét Ukrajna NATO-tagsága kapcsán, a háború lezárulta után kedvezőbb helyzet alakulhat ki Ukrajna számára a szövetségen belül. Legalábbis, Kijevben határozottan így vélik. Tegyük hozzá, hogy a globalista országvezetők szavára adni nem érdemes – nem csak hiteltelenségük, de belpolitikai helyzetük miatt sem.
Amerika újra a pályán
A brüsszeli találkozó legfőbb témája az amerikai fegyverek kérdése volt. Washington álláspontja az elmúlt hónapokban fokozatosan megváltozott. Korábban az USA ellenezte a fegyverszállításokat, azzal érvelve, hogy az „elhúzza” a háborút.
A változás szimbolikus alakja a Donald Trump által kinevezett Pentagon-vezető, Pete Hegseth, aki korábban a támogatás egyik fő kritikusa volt. Hegseth mostanra teljesen felülvizsgálta álláspontját, vélhetően Trump véleményének alakulását követve. Részt vett a „Ramstein” formátumú találkozón, és támogatta a fegyverszállításokat Ukrajnának, a „béke az erő által” elvét hangoztatva.
Az ukránok ezt a folyamatot túlértékelik. Az ukrán stratégia az, hogy minél mélyebben húzza bele a háborúba a nyugatot, mert nyilvánvaló, hogy egyedül nem győzhet. Az amerikai hozzáállás azonban inkább húzd meg, ereszd meg játék, ahol megfelelő kényszerítő körülményeket teremtenének Oroszországnak a háború lezárásához. Persze, ettől elszabadulhatnak a háború kutyái, így Ukrajna bizakodása nem alaptalan…
A PURL-kezdeményezés
Az amerikai politikai narratíva fordulhat eredménye a PURL (Prioritized Ukraine Requirements List) nevű kezdeményezés lett, amelyet Mark Rutte NATO-főtitkár javasolt. A program lényege, hogy a szövetségesek önkéntes alapon pénzt adnak, amelyet Ukrajna prioritási listája alapján amerikai fegyverek vásárlására fordítanak. Ez a modell vonzónak bizonyult az amerikai kormány számára.
Magyarul: az USA-n kívüli szövetségesek pénzt dobnak össze Ukrajnának fegyverekre. Az USA közben egyetlen lőszert sem ad át Ukrajnának fizetség nélkül – Washingtonnak ez megéri, az európai vezetés pedig túlságosan fél beismerni, hogy elvesztette az ukrajnai háborút, ezért beleállt a költséges manőverbe.
Az USA pozíciója rendkívül előnyös: több fegyvertípus esetében gyakorlatilag alternatíva nélküli beszállító. Ilyenek például a Patriot rendszerekhez tartozó, ballisztikus rakéták lelövésére is képes PAC-3 elfogórakéták (3-4 millió dollárba kerül darabja). Emellett nagy mennyiségű, gyorsan szállítható tüzérségi lőszert is csak a Pentagon raktáraiból lehet beszerezni.
Ki ad pénzt és ki nem?
A brüsszeli találkozón egyetlen nap alatt 6-ról 17-re nőtt a PURL-programhoz csatlakozó országok száma. Csatlakozott a teljes északi-balti régió, a Benelux-államok, valamint Szlovénia és Portugália is. Németország kivételével azonban a kulcsfontosságú európai gazdaságok egyelőre távol maradtak.
Nagy-Britannia arra hivatkozik, hogy már így is eleget segít, bár a döntés hátterében költségvetési okok is állhatnak. Franciaország az európai hadiipar fejlesztését részesíti előnyben, így a program ideológiailag távol áll tőle. Spanyolország költségvetési hiánnyal küzd, de az amerikai nyomás hatására később csatlakozhatnak.
A képlet némileg árnyalva úgy fest, hogy az amerikaiak zsebét megtömő kezdeményezésben a háború miatt meggyengült Németország kénytelen részt venni, de a saját hadiipart és saját érdekeit szolgáló London és Párizs távol marad. Mindkettő részben pénzhiány miatt, de részben azért is, mert a háborún maguk is nyerészkedni akartak. Nem azért dolgoztak a béke elkaszálásán folyamatosan, hogy ne húzhasson hasznot saját fegyveriparuk Ukrajna támogatásából (leginkább Németország terhére).
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA, kollázs: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
