A napokban újabb fejlemények láttak napvilágot a zselízi kis vízerőmű ügyében. Az ügyészség helyt adott a Slatinka polgári társulás, a Természetvédelmi Világalap (WWF) szlovákiai részlege és a Via Iuris 2022 októberében beadott panaszának, amelyben nehezményezték, hogy a Lévai Járási Hivatalnak több mint öt év sem volt elegendő ahhoz, hogy döntsön az erőmű által okozott környezeti károk ügyében.
Amint arról korábban már beszámoltunk, a Zselíz garammikolai városrészében működő vízerőmű 2016 őszén befejeződött építését követően rögtön a halak első tavaszi migrációjánál tragédia történt: 2017. június 4-én szétszabdalt haltetemek lepték el a Garamot; több száz márna pusztult el.
Peter Hegeduš, a beruházó vállalat, a pozsonyi Hydroenergia Kft. ügyvezetője szerint nem bizonyított, hogy a halak pusztulását a vízerőmű turbinái okozták. Az ügyvezető elmondta, háló akadályozta meg a halak bejutását a turbinákba. Hegeduš úgy véli, a turbinák közelében a víz sebes áramlása sem teszi lehetővé, hogy a halak belecsússzanak.
A zsolnai székhelyű Szlovák Horgászszövetség feljelentést is tett az ügyben, aminek a végére hamar pont került, ugyanis a hivatalos szervek szerint a kis vízerőmű működtetői semmilyen előírást nem szegtek meg.
Az indoklásban az szerepelt, hogy többek között az időjárás, a vízállás és a halhúzás következményeként megtörtént esetnek nincs konkrét felelőse. Információink szerint a kis vízerőmű üzemeltetője azóta a turbinák által szétszaggatott háló helyett egy olyan rácsot építtetett ki, amit a halak ívásának idején le tudnak engedni a turbinák elé.
Kezdetben – négy különböző vízgazdálkodási és hidrometeorológiai szervvel történő tanácskozást követően – arra a következtetésre jutottak, egyértelműen nem bizonyítható, hogy a térségben környezeti kár keletkezett. Később ez a tényállás módosult, s bebizonyosodott, hogy valóban komoly természeti kár keletkezett.
A kis vízerőmű környezeti tanulmánya egyébként már az építési munkálatok elején megállapította, hogy a Garam vízszintjének csökkenése a folyóparti fák fokozatos kiszáradásához fog vezetni.
Amint azt a polgármesteri tisztséget 2014. december 15-éig betöltő Bakonyi Pál megfogalmazta, nem biztos benne, hogy az ún. szivárgó lefolyókat a tervezettek alapján építették ki. – Ezek biztosítják a környező terület eredeti talajvízszintjének megtartását. Ha a szivárgó lefolyók megépültek volna és megfelelően működnének, akkor nem száradtak volna ki a fák, nem apadtak volna ki a kutak. Ha ezeket megfelelően működtetik, akkor nem lehetséges, hogy megváltozzon a talajvíz magassága és az ártéri fák pusztulása.
Peter Hegeduš szerint minden elem a tervek szerint ki lett építve, s azóta is megfelelően működtetik őket; ugyanez vonatkozik a szivárgó lefolyókra.
2020 augusztusában aktivisták a Lévai Járási Hivatal épülete előtt azzal a céllal tüntettek, hogy felhívják a figyelmet az évek óta húzódó ügymenetre. Arra hivatkoztak, hogy az environmentális károk elhárításának ügyében éppen a Lévai Járási Hivatal a felelős szerv. A demonstrálók hangsúlyozták, hogy az ügyben nem csupán a tömeges halpusztulásról van szó, hanem az erőmű közelében tapasztalható talajvízcsökkenésről, a part menti növényzet kiszáradásáról és az európai jelentőségű biotópok mintegy 290 ezer négyzetméteren történő eltűnéséről is.
A Slatinka polgári társulás, a WWF szlovákiai részlege és a Via Iuris 2022 októberében az ügyészséghez fordult, amely 2023 januárjában döntött: megállapította a katasztrófa tényét, s hogy annak révén csökkent a vízszint, helyi halfajok pusztultak ki, továbbá arra is fény derült, hogy a vízerőmű nem a vízügyi irányelvek szerint épült. Mindezek mellett felszólította a Lévai Járási Hivatalt, hogy haladéktalanul döntsön a zselízi kis vízerőmű által okozott környezeti károk ügyében, s rendelkezzen a korrekciós intézkedésekről.
A természetvédők abban bíznak, hogy nem kell újabb öt évet várniuk a Lévai Járási Hivatal következő lépéséig…
Megjelent a Magyar7 2023/7. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
