Igen sok oldaláról körül lett már járva a múlt pénteki párizsi olimpia megnyitó. A szervezők talán nem számítottak ekkora felháborodásra, de kétségtelen, hogy nagyon sokan szóvá tették, s ennek hatására az internetes felületekről a kifogásolt részeket eltüntették. Emmanuel Macron francia elnök röviden úgy reflektált a reakciókra, hogy "ez Franciaország". Úgy tűnik azért, hála Istennek még nem csak ez.
Normális esetben a Katolikus Egyház fejének, magának a római pápának meg kellett volna szólalnia, azonban illúzióim nem voltak sajnos ezzel kapcsolatban. Azonban tény és üdvözlendő, hogy több egyházi személy is hangot adott felháborodásának.
Az amerikai Robert Barron katolikus püspök is megszólalt, és a keresztények elleni provokációnak minősítette "Az utolsó vacsora" című Da Vinci-festmény drag queen paródiáját, de a szakállas szőke nők sem nyerték el sokak tetszését. Szerinte egyértelműen látszik, hogy ki is az ellenség, hiszen világosan megmutatja magát. Ezt követően figyelmeztette híveit, ne legyenek birkák, harcoljanak és álljanak ellen.
De, mint arról portálunkon is olvashattak, Bábel Balázs kalocsai érsek is megszólalt, többek között azt mondta, ezt a muszlimokkal nem merték volna megtenni.
Őszinten hiszem, hogy ennél sokkal több elítélő nyilatkozat született, legfeljebb nem jutott el hozzánk. S ez üzen valamit. Lehet, hogy végül igazuk lesz azoknak a hangoknak, hogy "a Nyugat végleg elveszett", "Franciaország végnapjait látjuk", de sohasem tudtam teljes mértékben teljesen átérezni ezt a fajta mély pesszimista látásmódot. Még akkor sem, ha jelenlegi tudásunk szerint valóban visszafordíthatatlannak tűnik, ami Franciaországban zajlik. Ennek tudatában mégis vagyunk még sokan, kik idealisták vagyunk, kik ennek ellenére úgy tartjuk, a történelem végső ura Isten, és nem azok a sátánista erők, akik fojtogatják nemcsak Franciaországot, hanem a teljes európai civilizációt. Kötelességünk optimistának megmaradni lelkünkben. Az is elképzelhető, hogy a Nyugat elbukik, és Európa nyugati fele tetszhalott állapotba kerül. És ez úgy fog tűnni sokak számára, a lemondók számára, hogy végleg vége mindennek. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy Kelet-Közép-Európa sem kerüli el akkor a sorsát, mint ahogy arról is szólni kell, hogy e térség rendelkezik a legnagyobb cigány lakossággal, tehát a helyzetünk nem sokkal fényesebb, sőt.
De ha ez a helyzet következik be, akkor sem mondhatjuk, hogy végérvényesen vége mindennek. Mi, magyarok pontosan tudjuk, nemzeti létünk szempontjából ez a helyzet egyszer már beállt, mikor 150 éven át szenvedtünk az oszmán félhold alatt, és generációk születtek és haltak meg abban a tudatban, hogy a független Magyarország csak egy múltbéli történelmi emlék, s az, hogy ez valaha újra megvalósulhasson, nem több, mint puszta álom. És mégis megtörtént. Elképzelhető az is, hogy a teljes újjászületéshez is ez "kell" majd. Hogy aztán az emberiség Prométheusza, ahogyan sokan nevezték már az európai embert, főnixmadárként támadhasson fel, s elinduljon egy olyan úton, amely őt oda helyezi, ahol egykoron állt a világtörténelem folyamán, a világ tetejére.
Mert amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van a legközelebb a hajnal. "Ahogy a Szentírásban olvassuk: Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van." (Róm 13,12). (…) "De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak." (Mal 3,20)
Visszakanyarodván a kiindulóponthoz, a párizsi eseményekhez, mint írtam, úgy tűnik, nem csupán a beteges woke reprezentálja Franciaországot, még akkor sem, ha a Rothschild-bankház egykori alkalmazottja, Emmanuel Macron ezt így szeretné láttatni. Hanem jelentik azt a sok ezer keresztény hívőt is, akik hitük megvallása miatt, reakcióként a sátáni rituáléra az utcára vonultak. Erről persze nem nagyon számol be a fősodratú média, ugyan miért is tenné?
A közösségi médiában terjednek képek, ahol keresztények imádkoznak és istentiszteletet tartanak az Eiffel-torony mellett. Egyértelműen a botrányos olimpiamegnyitó miatt vonultak utcára.
Joggal mondhatja erre bárki, hogy "ettől még nem változik semmi", és alighanem tényszerűen igaza van, pontosabban szólva nem ettől az egy eseménytől változik valami. De a szemlélettől, amely cselekedeteket szül, egész biztosan igen.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
