A Duna mindkét partján élő komáromiak együtt ünnepelték az északi városrész Magyarországhoz való visszacsatolásának 85. évfordulóját. Az Endresz Csoport Egyesület, a Magyar Hatodosok Kulturális és Hagyományőrző Egyesülete, valamint a Tolma Baranta Egyesület szervezte a dél-komáromi megemlékezést.
A dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület, a Horthy Miklós Társaság és a felvidéki Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás 2020-ban emléktáblát helyezett el a polgármesteri hivatal főbejárata melletti falon. A kormányzó ugyanis 1938. november 6-án szemközt szállt lóra, majd ahogy az emléktáblán is olvasható: „a Magyar Honvédség csapatai élén bevonult a húsz éves cseh rabság alól felszabadult Komáromba“.
„Egymillió testvér vár rátok odaát…”
Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa előadásában a demográfiai adatok és a vonatkozó történelmi események közti összefüggéseket boncolgatta. Úgy véli,
azért is valósulhatott meg a határrevízió Magyarország javára 1938-ban, mert a döntéshozó nagyhatalmak elfogadták a hivatkozási alapul szolgáló etnikai adatokat.
Oláh Kálmán pedagógus-helytörténész a kormányzó 1938. november 5-én elhangzott hadparancsát idézte: „Honvédek! A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédség húsz esztendei nehéz várakozás után átlépi a magyar határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvér vár rátok odaát. Az ő számukra két évtizedes megpróbáltatás után ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesedését…“.
A résztvevők, köztük Molnárné dr. Taár Izabella, dél-komáromi járási hivatalvezető, dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere, továbbá a felvidéki Szövetség, a Felvidéki Értékőrzők és az észak-komáromi önkormányzat képviselői helyezték el koszorúikat a Horthy-emléktáblánál és mécseseket gyújtottak.
„Hagyjuk nyitva a lelkünkben a változás lehetőségét“
Ünnepi beszédében dr. Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja rámutatott, ez a megemlékezés képes valós lelki tartalommal is megtölteni az olyan patetikusnak hangzó nagy szavakat, mint a haza, a nemzet és a nemzeti összetartozás. A lelkünknek szüksége van ezekre a lelki tartalommal bíró szavakra, hiszen
„a nemzet a helyi kis közösségekben, az emberszívekben él, s azok forrnak egybe hol kisebb, hol nagyobb közösséggé, nemzeti erővé. S most olyan időket élünk, amikor fontos, hogy lélekben erősek legyünk.”
Korabeli tudósítások alapján idézte fel a visszacsatolás előzményeit és hangulatát. „Az örömteljes viszontlátás szent pillanatát reméltük mindig, ezért imádkoztunk mindannyian a Duna mindkét partján. Megszakítás nélküli diadalmenet volt”, ám csak hat és fél évig tartott, emlékeztetett a szónok hozzáfűzve, hogy a második világháború után „ezt az örömöt torolták meg a magyarokon.
Beneš elnök írásos bosszúja ma is érvényes. A magyarok kollektív háborús bűnösségét kimondó dekrétumok máig érvényesek.
Az utóbbi években is történtek erre hivatkozva földkisajátítások, és csak néhány hónap telt el azóta, hogy egy szlovák diplomata fényes nappal arról beszélt, hogy a magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Szlovákiában…”. Dr. Somogyi Alfréd párhuzamot vont az 1938-as határmódosítás és a 2004-es uniós csatlakozás között, ám „az uniós tagság csak légiesítette a határokat, de nem szabadította fel a lelkeket. 85 évvel ezelőtt felszabadultak a magyar lelkek. És hitem szerint ezt a lélekfelszabadítást az Úr Isten tette meg 1938-ban. S teheti meg bármikor, amikor Ő akarja”, fogalmazott az ünnepi szónok, „miként a nagyhatalmak adták, úgy el is vehetik. Megéltünk mi már határmódosításokat Európában, sőt a néhai Csehszlovákia is kétszer pusztult el a 20. században…”. Mint mondta, nagyanyja majdnem végigélte a 20. századot, gyermekkorát Léván, felnőttkorát Losoncon töltötte, nem nagyon volt máshol, mégis legalább 7 állam polgára volt, s ebből egyet érzett a hazájának. „Hát várjuk türelemmel Isten kezének mozdulását, hogy egy nemzet tagjaiként, egyszer talán ugyanaz lesz a haza-érzetünk is”, zárta beszédét dr. Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja.
Az ünnepség végén a jelenlevők a Kempelen Középiskola és Kollégium kadétjainak vezetésével elsétáltak a két városrész összetartozását jelképező Turul-szoborig, ahol elhelyezték az emlékezés és hála virágait, majd közösen elénekelték nemzeti imánkat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
