A legtöbb ember a társadalom parancsaira támaszkodva cselekszik – ahogyan azt a szüleitől, tanáraitól, a lelkipásztorától, a főnökétől tanulta, vagy amire a reklámok és a média tanították. Ezzel szemben, a mágusok, a lelkek, szellemek irányításában bíznak, egészen addig, amíg saját megérzéseikkel érik el céljukat.
Az igazság az, hogy nem tudom, mik is a szellemek, ez szomorú, mivel több, mint húsz éve állok belső kapcsolatban velük. A probléma az, hogy mi, emberek, arra ügyelünk, hogy az ismeretlent kivessük az ismerttel szemben. Szeretnénk az ismeretlent ismerőssé tenni, hogy kezelni tudjuk. Így, a szellemekre is a számunkra ismerős kifejezésekkel tekintünk.
Nem lehetünk teljesen tárgyilagosak velük kapcsolatban. Amit itt leírok velük kapcsolatosan, az a saját tapasztalatom, mely a velük való személyes találkozásokon alapul.
A materialista tudomány azt mondja, hogy szellemek nem léteznek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem léteznek. Materialista beállítottságú barátaim, akik tagadják létezésüket, az én hitelességemet kérdőjelezik meg. Nem azt kérdőjelezik meg, hogy én hiszem, hogy a szellemek kommunikálnak velem, hanem azt gondolják, abban tévedek, mikor a szellemeket kívülállónak gondolom, és nem a lelkem részének. Én, természetesen megkülönböztetem magamban a belső gyermeket, alsóbb énemet, az animát és animust, valamint a szellemeket a másik oldalról.
Tényleg nem tudom, mik a szellemek, hogy rajtunk belül vagy kívül találhatóak-e. Azt tudom, hogy a világ összes vallása és kultúrája, kivéve a materialista tudományt, a szellemekkel való kommunikáción alapul.
http://www.theparanoidgamer.com/
A keresztyének gyakran elfelejtik, hogy a vallásuk is szellemi, spirituális, lelki. Jézus is lélek, szellem. Szűz Mária is szellem, lélek, s természetesen, mondanom sem kell, hogy a Szentlélek is lélek, szellem.
Amikor a keresztyének azt mondják: „Jézus beszél hozzám és vezet.” akkor ez az, amire a mágusok azt mondják: „csatornázás”. A keresztyének és a mágusok különböző lelkeket használnak, de technikáját tekintve – kommunikáció ember és szellem között – ugyanaz minden vallásban.
Felfigyeltél már arra, hogy a szertartásoknak a különböző vallásokban alapvetően ugyanazokra a felszerelésekre van szükségük? Elsötétített szobákban folynak, gyertyákkal és füstölőkkel, és egyhangúan kántált szövegeket ismételnek? Ennek az oka az, hogy a szellemek is szeretik ezeket: a sötétet, füstöt, és ismételgetett szövegeket.
Eredetileg, és ma is, a hagyományos vallásokban a cél az, hogy kapcsolatba kerüljenek a szellemi világgal. A résztvevők transzállapotba hozzák magukat, hogy megértsék a szellemek üzenetét. A vallásos rituálék eredetileg varázslatok voltak. Például: a római katolikus misében, a kenyér és bor átalakul Jézus valóságos testévé és vérévé.
Akik megtérnek a különböző vallásokban, gyakran megtapasztalják a kegyelem állapotát, mely sokszor nem tart sok ideig. Ezek a megtapasztalások a lélek gyümölcsei, amelyek pillanatnyilag csökkentik az emberek önértékelését és ön-sajnálatát, s cserébe megnyitják a szívüket.
Ez gyakran akkor történik meg, amikor az ember ereje végéhez ért, és nincs kihez fordulnia. Ilyenkor, a teljes kétségbeesésében, nyitottá válik a Lélek felé és megengedi, hogy a kegyelem nyugodjon meg rajta. A kegyelemnek ez az állapota olyan közvetítőkön keresztül érkezik, mint Jézus, Krisna vagy Buddha. Ez a kegyelmi állapot időleges, mert az ember kemény, belső munkájára van szükség, hogy állandósuljon benne ez a kegyelmi állapot a mindennapi életében.
A szellemek időlegesen adományozhatnak ilyen kegyelmi állapotot az embernek, aki nyitott erre, mivel kimerítette már a saját forrásait. A szellem azonban nem fog egy érzelmileg nyomorultat talpra állítani. A szellemek időlegesen felfedik a nyitott szívű ember előtt a lehetőséget, hogy ő maga keresse a lelki, spirituális célját az életben. Megmutatják előtte, amire vágyódik, de utána az egyén felelőssége, hogy folytassa a lelki munkát.
http://www.ghostsearchersireland.com/
Mindenki kap üzeneteket a szellemektől: akár az angyaloktól, akár a démonoktól. Ugyanakkor, társadalmunkban, ha valaki azt mondja, hogy „hangokat hallok a fejemben, melyek megmondják, hogy mit tegyek” – azt jelenti, hogy az illető bolond. Ezért nem tulajdonítunk nagy jelentőséget annak, gondolataink honnan is jönnek.
Nagyon sok ember megszállott a szellemektől – mind angyali, mind démoni eredetűektől, társadalmunkban inkább az utóbbiaktól –, akár tudnak róla, akár nem. A szellemektől való megszállottság nem rossz, amennyiben jóakaratúak, mint Jézus, Krisna vagy Buddha esetében.
Megszállottság akkor fordul elő, amikor az ember behívja a szellemet, hogy uralja őt. Amikor a keresztyének azt mondják: „döntök Jézus mellett” vagy „behívják az életükbe Jézust”, vagy amikor Buddha követői azt mondják: „találj menedéket Buddhában, a Dharmában és Sanghában”, akkor behívják a szellemeket, hogy vegyék uralmukba a lelküket. A jó szellemtől megszállt ember megerősödik hitében a lelki útján. Tartást ad az embernek, melyre támaszkodhat a kétség idején.
A démonoktól megszállottság gyakoribb, mint a jó szellemektől való. Könnyebb felismerni a démonoktól megszállottat, amikor megöregszik. Addigra a démon felfalta már a lelke nagy részét, s ami maradt az sokszor az idegesség, harag, depresszió, ön-sajnálat és kiégettség.
„Az élet egy kurva” – e felől nincs kétségem.
Figyeljünk arra, hogy a kevésbé ideges emberek nem démonoktól megszállottak. A démonoktól megszállottak egyre jobban és jobban idegesek, gonoszabbak depressziósabbak, elmerülnek az önsajnálatba, Amikor az ember fiatal, akkor van még neki elég az eredeti személyiségéből, s így nem láthatjuk azonnal a démonok munkáját. Ahogy az ember öregszik, a démonok egyre többet fogyasztanak el az ember lelkéből, saját örömükre.
Ahogy egy ember öregszik, és vékonyabb, de egyre vidámabb lesz, akkor nem megszállott. Viszont, ha az idősödő ember egyre idegesebb, egyre haragosabb lesz, egyre depressziósabb, elmerül az önsajnálatba, akkor valószínűleg megszállott. Ezért nehéz olykor kezelni az idősödő embereket –nem a személyiségével van dolgod, hanem a démonnal.
Az emberek a démonokat akkor hívják be az életükbe, amikor nagyon sebezhetőek és nagy szükségük van a védelemre. Például a csecsemő, születése közben, behívhatja a démonokat, hogy megvédje túl erőszakos szüleitől. A démonokat életünk bármelyik szakaszában beengedhetjük. Legtöbbször felelőtlenül, csillapítani akarva a fájdalmat vagy szomorúságot, feltörve az önsajnálat keménységét. Szerencsére nem nehéz kiűzni a démonokat. A legnehezebb a démonoktól megszállottnak az, hogy akarja elűzni őket. Ezt egy későbbi cikkben fogjuk mélyebben tanulmányozni.
Amikor kapcsolatba kerülünk a szellemekkel, akkor az információkat tőlük gondolatok vagy érzések formájában kapjuk. Azért, mert a gondolatokat és érzéseket jól ismerjük. Más módon az információkat nem ismerjük. Ezért értelmezzük a szellemektől kapott kommunikációt gondolatok és érzések formájában.
A szellemek, ugyanakkor maguk nem így tekintenek erre a kommunikációra. Számukra ez egy kevert, átalakított, könnyített kommunikáció – interakció az aurában, fényesség, mely az embert körülveszi. Más szóval, a szellemek tudása különbözik a mi, emberi, társadalmilag behatárolt tudásunktól. Példának okáért, a szellemek az időt a lehetségességek fogalmában érzékelik, nem pedig meghatározott eseményekben.
Kétségtelenül emberi gondolkodásra utal, azt hinni, hogy a szellemeknek van nemük (férfi vagy nő), hogy van személyiségük (vidám, komor, léha, szigorú stb.). Ugyanakkor, mégis így jelennek meg az embereknek.
Az én személyes szellemi vezetőm engedékeny és gyengéd, mivel én magam is engedékeny és gyengéd vagyok, és felbosszant, ha nem kezelnek engedékenyen és gyengéden. Másfelől, Mescalito, a tudattágító peyote kaktusz szelleme, hideg, kemény és magányos. Félelmetesnek találtam, bár, néha mégis hozzá fordulok. Mescalito nem engedékeny.
A szellemeknek tehát különböző a személyiségük, akárcsak az embereké. Nem óriási energiák vagy valami hasonlók. Valószínűleg az emberi megismerés folyamatához tartozik, hogy próbáljuk megragadni a szellemek nemét és személyiségét, noha azok a szellemek nem velük született tulajdonságaik.
Amikor egy új megismerési formával találkozunk, akkor azt megpróbáljuk beilleszteni egy általunk ismert formába. Ehhez hasonlóan a szellemek kommunikációját beillesztjük a gondolatok és érzések formájába, mivel ezt a formáját ismerjük a kommunikációnak. A szellemek személyiségéről beszélünk, mivel a másik emberhez a személyiségén keresztül kapcsolódunk.
A szellemek nem annyira külön váltak és elkülönítettek az Én által, mint mi, emberek. Például: erőfeszítéseim, hogy rávegyek egy maya papot, hogy magyarázza el nekem, ki kicsoda a maya Istenek sokaságában, kudarcba fulladt annál az egyszerű oknál fogva, hogy a különböző Istenek egymásba olvadnak és nem különülnek el olyan élesen.
Néhány szertartás alkalmával, a maya föld- Istent, Tzul-Taka jelenlétét úgy érzékeltem, mint férfi princípiumot. A pap szerint ez az én értelmezésem, mivel férfi vagyok, Tzul-Taka sem férfi, sem nő, nem is egyén, hanem entitások egyesülése, vagy kapcsolódó pont a Föld szíve és a Menny szíve között. A mayák számára az istenek lényét nem lehet földi, lelki módon értelmezni.
A legegyszerűbb módja a szellemekkel való kommunikációnak, az a saját szellemi vezetődön keresztül történik. Személyes angyalodnak is lehet hívni.
Forrás: http://www.wakingtimes.com/
Fordította: Tezen
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
