És akkor megint hülyének nézték az országot. Most éppen a Migration Aid vezetői, akik azt hitték, stikában kialakíthatnak egy üdülőt a tranzitzónákból kiengedett migránsok számára valahol a Kis-Balaton környékén úgy, hogy senki sem veszi észre, ha meg mégis, majd jó pofát vág hozzá, elvégre oltalmazottakról van szó, traumatizált menekültekről, akiknek igazán kijár néhány nap Zala történelmi tájain. De nem így lett.
Miután kiszúrtuk a szervezet toborzóját – aktivistákat hívtak e hét végére előkészíteni az osztrák adományozótól kapott faházakat a leendő „nyaralók” fogadására –, a történetnek gyorsan híre ment, és a Brüsszelből nézve visszamaradott, fasizmusra hajlamos magyarok Zalavártól Keszthelyig felhorkantak: ide aztán egyet sem! Az első sokk után a környékbeli polgármesterek és a választókerület országgyűlési képviselője azzal igyekeztek csillapítani a kedélyeket, hogy leszögezték: minden lehetséges eszközzel fel fognak lépni a táboroztatás ellen. Több se kellett az ellenzéki sajtónak, tegnap jól kioktattak minden tiltakozót: ugyan hogy képzelik, hogy keresztbe akarnak tenni a bevándorlásiak által ellenőrzött menekültek gyámolítóinak?!
Tegyük fel, hogy valóban csak irgalmasságról van szó. Ez esetben viszont adódik a kérdés: a Migration Aid vezetőinek nem kellett volna előbb megkérdezniük az adott település vezetőjét, ne adj’ isten magukat a lakókat is arról, mit szólnának, ha néhány testileg-lelkileg elgyötört ember a szomszédjukban szusszanna egyet, mielőtt továbbáll? Bizony meg kellett volna, és akkor el lehetett volna mondani szép sorjában az érveket; meg lehetett volna próbálni eloszlatni a kétségeket s a többi. Ha pedig nem sikerül, lehet tovább próbálkozni a maradék, durván 3200 településen. (Megjegyzem, kezdhették volna a sort Zuglóban is, ahol állítólag Karácsony Gergely tárt karokkal várja a bevándorlókat.) De a Migration Aid vezetőinek nem kenyere a párbeszéd, ők inkább sunyítanak vagy erővel tolják le a dolgokat az emberek torkán, mert a felvilágosult, nyugatias érzületű filantrópok részéről ez már csak így szokás.
Hozzáteszem, talán más lett volna a helyzet megítélése, ha a Katolikus Karitász vagy a baptisták állnak elő valami hasonlóval. Azokról az ember legalább tudja, kicsodák-micsodák, míg a papíron Angliában bejegyzett Migration Aid szinte átláthatatlanul működik, ami éppenséggel nem segíti az elfogadtatásukat.
Amúgy megértek mindenkit, aki szeretné megválogatni, kivel él együtt. A XXI. század sajnos nem az a kor, Európa pedig nem az a hely most, amelyben, illetve ahol helye lehet a naivitásnak. A szemünk előtt zajló terrortámadások elkövetői részben itt született, velünk felnövekvő emberek, részben olyanok, akiket befogadtunk. Esztelenség nem tudomást venni arról, hogy az elmúlt véres esztendők tapasztalatai szerint nincs az a hatósági ellenőrzés, amely képes tökéletesen kiszűrni a bevándorlók és menekültek soraiból az európai kultúra, a nyugati világ és a kereszténység ádáz ellenségeit.
Az efféle felvetésekre persze a liberális hangadók rendre az orrunk alá dörgölik, hogy krisztusi szeretettel kellene valamennyi migráns felé fordulnunk. Szent Cirill az ortodox hagyomány szerint egyszer azt mondta: mint közösség elsősorban egymásért tartozunk felelősséggel, és ha szükséges, feláldozzuk magunkat, nehogy az ellenségeink rabul ejthessék testvéreinket és testükkel együtt lelküket is pusztulásba taszítsák.
Krisztus sosem volt hippi és sosem bátorított arra, hogy ájtatos vigyorral az arcunkon vessük magunkat a robogó vonat elé.
Magyar Idők – Nagy Áron
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
