Ki ne ismerné a holland géniusz, Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans, a zöld átállásért felelős európai bizottsági alelnök óriási ötleteit? (Mosakodjunk kevesebbet, járjunk biciklivel, és mosás helyett szellőztessük a ruhánkat.) Mindezt azért, hogy „kevesebb pénz vándoroljon Putyin zsebébe”, és ne tudja finanszírozni a háborúját. Ne vegyünk tőle se kőolajat, se földgázt.
Mert a hatodik uniós szankciós csomag után néhány nappal a brüsszeli okostojások belengették, hogy jöhet a hetedik bünti, amely a földgázcsapokat zárná el Oroszország felől. Pontosabban zárná, mert Putyin megelőzte őket. Egyszerűen csavart egyet a Nord Stream–1-en, és dugába dőlt a szép terv. Pedig milyen szép álom volt! És mi munka van benne! Csúnya Oroszország csúnya politikai lépése – panaszkodnak Berlinben.
Timmermans elvtárs azonban nem olvas újságot, vagy szelektíven tájékozódik, különben tudhatná, hogy az uniós szankciók bevezetésétől Oroszország csak nem akar meggyengülni.
A rubel erősebb, mint öt évvel ezelőtt, az infláció 0,1%-nál jár, a munkanélküliség alacsonyabb, mint az elmúlt harminc évben bármikor. De inkább nem folytatom, mert még rámsütik, hogy Putyin-imádó vagyok, és szétvet az öröm ezek hallatán. Nincs ezen semmi örvendezni való, de tény, hogy ennyi marhát, mint az Európai Unió döntéshozói között találunk, még nem hordott hátán a világ.
A tények könyörtelenek. A megszokott mennyiségnél hatvan százalékkal kevesebb gáz jön az Északi Áramlat–1-en, ami szorult helyzetbe hozta Olaszországot, Csehországot és Szlovákiát.
A Gazprom leállította a szállítást Lengyelországba, Finnországba, Bulgáriába és Hollandiába. Közben az is kiderült, hogy néhány napja megszakadt a Németország és Franciaország közötti gázszállítás a franciák felé. Mellékszálként megérne egy kérdést: mi lett a sorsa a Déli Áramlatnak, a Nabuccónak, miért épült meg az Északi Áramlat–2, amely azóta is üresen tátong? A jelenlegi helyzet ismeretéhez érdemes lenne visszalépni 10-15 évet, hogy lássuk, honnan jutottunk hová. De hol van már a tavalyi hó?
Déja vu? Emlékszünk még arra az anarchiára, amikor (miközben az Unió folyton a szolidaritásról papol) a pandémia kitörésekor egymás elől vadászták le a szájvédő- és vakcinaszállítmányokat a „szolidáris” országok, amelyek úgy viselkedtek, mint a tengeri kalózok? Ha az lesz a tét, hogy fűtetlen szobákban kell átvészelni a telet, bizony füstbe megy a sok lózung, és mindenki a negyven rabló nevű játékot fogja játszani.
A nagyon zöld, nagyon környezetbarát német kormány, melynek bölcs elődje kiiktatta az összes atomerőművet, már azt latolgatja, hogy újra be kell üzemelni a széntüzelésű erőműveket.
A nagy fantáziával egyébként híjával levő németek azon spekulálnak, hogy az ipari fogyasztókat árveréssel ösztönöznék takarékosságra. Aki hajlandó csökkenteni a fogyasztását, pénzt kap cserébe, és a felszabaduló földgázmennyiséget a tározókba gyűjthetik. Arról nincs hír, hogy azok az ipari üzemek, amelyek pénzt kapnak földgáz helyett, hány tonna eurót lesznek kénytelenek elégetni, hogy termelni tudjanak? A legnagyobb elektromos áramot termelő osztrák Verbund AG pedig parancsba kapta, készítse fel a két éve leállított mellachi szénerőművet. Ausztria ezzel csatlakozik több európai országhoz – beleértve Franciaországot és Nagy-Britanniát –, amelyek tovább üzemeltetik a széntüzelésű erőműveiket.
Ahogy Virág elvtárs mondta Pelikán elvtársnak: a nemzetközi helyzet fokozódik.
De kérdezzük már meg a nyitott társadalmak politikusait: hol van most Greta Thunberg, a liberális nyugat üdvöskéje, aki telesírta a világ összes fórumát? Érdekel-e valakit is, amikor új emblematikus figura sírja tele a világot? Volodimir Zelenszkij úgy lépett Grétuska helyébe, hogy az oroszellenes öngyilkosság égisze alatt a barnaszén zölddé vált, és a klímakatasztrófa feltartóztatásának fényes terveit egyik napról a másikra bedobták a kukába.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
