Miért vagyok hálás a kommunistáknak?

Ötven évvel ’56 után az érettségi jegyemet azért rontotta le a vizsgabizottsági elnök, mert kritizáltam a Kádár-kor választási szisztémáját.(…)De a legtöbbet talán az ő édesapja, az én nagyapám köszönhet ötvenhatnak. Ő származásilag az ötvenes években „rendben” volt, bányászcsalád tehetséges gyermekeként számára a mobilitást és a felsőoktatási intézmények kapuinak kinyílását jelentette sokáig a rendszer, még a pártba is belépett; ha valaki ötvenhat október huszonkettedikén megkérdezte volna erről, akkor valószínűleg a padlássöpréseket, a kuláklistát és a számtalan egyéb gazságot megszüntető reformok szükségességéről beszélt volna, de alapjaiban nem kérdőjelezte volna meg a rendszer létjogosultságát – valahogy úgy, ahogy a klasszikus Nagy Imre-kör gondolkodott.A helyzet akkor változott meg, amikor a forradalom napjaiban – homályos, hogy pontosan melyiken, de valószínűleg inkább az elején, tekintettel a békés előzményekre – egy belvárosi fűszeres előtt állt sorba, ki tudja már, hogy miért, amikor egy páncélozott szovjet gépkocsi megállt az utcán, a rajta lévő katonák pedig véletlenszerűen leadtak egy géppuskasorozatot az utca túloldalán lévő presszóra, amely történetesen tele volt vendégekkel. A történet folytatása nem ismert, csak az eredménye: nagyapám hazament, fogta a párttagkönyvét, és bevágta a kályhába.Természetesen ez a karrierje végét is jelentette. Főiskolai docensnél magasabb beosztást sosem kapott, akként is ment nyugdíjba. A párttagok hasítottak, a pártonkívüliek is elvoltak, ha nem nagyon sértették meg a Kádár-korszak tabuit, neki viszont sosem bocsátotta meg a rendszer az „árulását”, s különösen azt nem, hogy nem volt hajlandó később sem visszatérni a párt fojtva ölelő karjaiba. Egyszóval, ha valaki, ő hálás lehet a kommunistáknak: nélkülük talán maga is kommunista maradt volna, de pocsék kommunista, mert a többséggel ellentétben neki voltak erkölcsei. No, meg ez esetben valószínűleg az én nagymamámmal sem találkozott volna, aki családjának a kisemmizésével (birtokelkobzás, Recsk, disszidálások, miegymás) ekkorra már végzett a rendszer – de ez már egy másik történet.Tovább a cikkhez

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »