A gyermekmeséiről híres Hans Christian Andersen szenvedélyesen szerette Spanyolországot. Csodálata tükröződött az „Amikor a spanyolok itt jártak” (1865) című darabjában, melyet a spanyol csapatok 1808-as dániai jelenléte ihletett.
1865. április 6-án, négy nappal az író hatvanadik születésnapja után mutatták be a Dán Királyi Színházban a királyi család jelenlétében Andersen romantikus darabját.
Az előadás az északi hadosztály spanyol csapatainak dániai jelenlétét idézte fel, amelyek Pedro Caro Sureda parancsnoksága alatt, 1808 márciusa és augusztusa között Napóleon szövetségeseként állomásoztak Dániában.
Hans Andersent egyöntetűen hazája egyik legnagyobb írójaként ismerik. A férfi 1805. április 2-án Odense városában született, és világszerte ismert gyermekmeséiről, például A kis hableányról, A rendíthetetlen ólomkatonáról és A rút kiskacsáról.
Regényei, versei és színdarabjai mellett útikönyveket is írt, amelyekben tíz éven át tartó európai utazásai során szerzett élményeiről számolt be.
Gyermekkorában elképesztően nagy hatással volt rá a napóleoni háborúk idején a spanyol katonák Dániába érkezése. Andersen visszaemlékezése szerint többször találkozott spanyol katonákkal, akik a franciákhoz képest örömteli látványt nyújtottak.
Műveiben nyomon követhetjük azokat a hatásokat, amelyet ezek a gyermekkori élmények váltottak ki belőle. Az Andersen életével foglalkozó szakértők szerint A rendíthetetlen ólomkatona című elbeszélését is ezek a harcosok ihlették.
A spanyol fegyveresek rövid tartózkodása nemcsak Andersenben hagyott mély nyomot, hanem Dánia azon vidéki területein is, ahol elszállásolták őket. A különös módon öltözött férifak azonnal kiváltották a helyiek érdeklődését. Tisztelettudóan viselkedtek, és teljesen lenyűgözték a lakosságot azzal, hogy a protestáns vallású dánokat egyáltalán nem háborgatták.
A spanyolok szívesen játszottak a gyerekekkel, gitároztak, szerény ételeket fogyasztottak (legtöbbször búzakenyeret ettek csirkemellel). Ezenkívül megtanították a dánokat dohányt sodorni és cigarettázni.
A bakák nem beszéltek dánul, sem németül, ennek ellenére nem voltak gondjaik, amikor megpróbálták megértetni magukat a lakosággal. A helyi lányok gyorsan beléjük szerettek, melynek következtében mai napig él egy olyan legenda, hogy a barna szemű dánok a spanyoloktól származnak.
A spanyolok teljesen békés módon éltek a civil lakosság között, és hálásak voltak a nekik adott ételért és italért, mégha nem is voltak hozzászokva.
Mindezek ellenére a dán történetírás sokáig felesleges tehernek tekintett őket, és azt is állította, hogy eltartásuk nagyon sokba került az államkincstárnak. A korabeli tanúvallomásokban ennek ellenére nagyon nehéz negatív beszámolót találni róluk.
Újságarchívumokból kiderül, hogy 1908-ban Dániában megünnepelték a spanyol katonák jelenlétének századik évfordulóját, 2008-ban pedig több kiállítást rendeztek, és számos könyveket adtak ki erről az id
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
