Trianonban nem tárgyalhattunk erős pozícióból és helyettünk külföldi hatalmak döntöttek Magyarország sorsáról. Közel száz év elteltével hazánk újabb sorsdöntő vita előtt áll.
Rajtunk múlik, hogy ezúttal sikerül-e megvédeni az ország érdekeit, vagy a magyar jobb- és baloldal egyaránt elveszíti beleszólását a bevándorlás kérdésébe.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Aki azt szeretné, hogy továbbra is mi magyarok dönthessünk a hazánkba történő bevándorlás szabályozásáról, azaz arról, hogy kivel szeretnénk együtt élni Magyarországon, el kell menjen szavazni október 2-án, és a „NEM”-re kell voksolnia. A távolmaradás, „igen”-nel szavazás, vagy érvénytelen szavazat nagy felelőtlenség, mert lemondást jelent saját hazánk sorsának alakításáról.
Meg kell akadályozni, hogy az Európai Unió elvonja Magyarország döntési jogkörét
Hogy megértsük, a népszavazás nem felesleges, tisztában kell lennünk az európai politika működésével. Az Európai Unió kétféleképpen tud magának hatáskört szerezni. Az egyik a teljesen szabályos, „fair play” módszer: az EU-hoz történő csatlakozási tárgyalások alkalmával, illetve az alapító szerződések módosításakor, a tagállamok hosszú tárgyalássorozat után saját maguk hagyták jóvá, hogy mely kérdésekben engedik át a döntés jogát az Uniónak. A másik a jogilag és erkölcsileg is kifogásolható, „lopakodó” hatáskörelvonás. Ez alatt azt kell érteni, hogy az Unió egyes intézményei olyan dolgokról kezdenek el döntéseket hozni, amelyekbe szabályosan nem szólhatnának bele. Szerencsés esetben az ilyen próbálkozások megakadnak a tagállamok szűrőjén. Ha azonban a szűrő nem működik, vagy nem elég erős, hogy kibírja a politikai nyomást, az EU megszerzi a hatáskört. A bevándorlás kérdésében is ennek a veszélye áll fenn. Magyarország sohasem egyezett bele, hogy kötelező kvóták szerint az ország területére küldjenek menedékkérőket, most mégis erre akarja kényszeríteni az EU. Ha ezt az elvet egyszer, akár kis létszámú bevándorlót jelentő kvóta esetén is elfogadjuk, precedenst teremtünk és a jövőben bármikor, bármennyi ember beszállítását megkövetelhetik rajtunk. Ennek a következménye a magyar társadalomra nézve végzetes lehet, hiszen a számokat illetően nincs felső határ. Ha a migráció folyamatos, hazánkba is folyamatosan szállíthatnak embereket. Vannak, akik azt mondják, hogy a beszállítás nem egyenlő letelepítéssel, s Magyarország akár mindenkit ki is toloncolhat megfelelő hatósági eljárás után. Ez azonban a valóságban nem működik. Franciaország példája is mutatja, hogy nagyszámú bevándorló esetén a többség a hatósági kiutasítások ellenére is az országban marad illegálisan. Az elmúlt egy évben számos nyugat-európai terrortámadás figyelmeztetett a bevándorlásból eredő kockázatokra, a kérdés kezelését óriási felelőtlenség és hiba lenne kiengedni az irányításunk alól.
Meg kell erősítenünk a kormány tárgyalási pozícióját
Magyarország a hatékony szűrő szerepét csak akkor tudja betölteni, ha kormánya kellően erős felhatalmazással tárgyalhat az Unióval és a kvóta-párti országokkal szemben. Mivel az Európából hazánkra nehezedő nyomás rendkívül nagy, a kormánynak további megerősítésre van szüksége a sikeres tárgyalásokhoz. Ezért kezdeményezte a népszavazást. Ha a „NEM”-ek győznek, és a részvételi arány is magas, Brüsszelnek és a kvóta-párti kormányoknak is figyelembe kell venniük a határozottan kifejezett, világos, magyar, demokratikus népakaratot. Jean-Claude Juncker nem rég elmondott évértékelő beszédében enyhíteni látszott az Európai Bizottság kvótákkal kapcsolatos álláspontján. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy a népszavazás feleslegessé vált. Tévedés. Ha a Bizottság hátrább is lépett egyet, az csak annak köszönhető, hogy erős ellenállásba ütközött, amelyben a közelgő magyar népszavazás meghatározó szerepet játszik. Egy sikertelen népszavazás azonban ismét „vérszemet” adna a kvóta-pártiaknak.
Európában a tárgyalás nem szégyen, hanem létkérdés
Vannak, akik attól tartanak, hogy Magyarország határozott álláspontot vállalva konfliktust idéz elő az Európai Unióban. Vegyünk példának egy kertészt, aki gondosan ügyel kertjére, gondozza, locsolgatja növényeit. Egyszer csak jön egy ismeretlen, aki átgázol a kert egy részén. A kertész szól neki, hogy hagyja abba. Ki okozta a konfliktust? A kertész, aki figyelmeztette az idegent, vagy az idegen, aki letaposta a virágokat? És ha a kertész nem szól, akkor mi óv meg attól, hogy az idegen legközelebb még több növényt letaposson? Ha csak akkor szól majd a kertész, nem lesz-e még nagyobb a konfliktus? Magyarországnak is jogában áll kiállni érdekei mellett, és felelősségteljes, hogy ezt még a nagyobb baj bekövetkezte előtt megteszi. Európában tárgyalni kell, különben a frusztráció csak növekszik. Ahogy de Gaulle tábornok egykori munkatársa, Alain Plantey nagykövet is mondta: „A tárgyalás a függetlenség, a nép függetlenségének kifejezése. Mindig figyelmeztetem a kis országok képviselőit: tárgyaljatok! Ha tárgyaltok, léteztek és számításba vesznek benneteket. Ha nem tárgyaltok, akkor mások tárgyalásának lesztek áldozatai. Ahelyett, hogy a tárgyalás szereplői lennétek, annak tétjévé váltok.” Természetesen a kompromisszumokra is készen kell állni a megfelelő időben. Ezt a népszavazás nem is zárja ki, hiszen a Parlament beleegyezésével, később önkéntesen befogadhatunk más európai országból átvett menedékkérőket.
Aki igennel szavaz, lemond arról, hogy a jövőben beleszólhasson a bevándorlás kérdésébe
Aki október 2-án „igen”-nel szavaz, nem csak a jelenlegi kormányzat és a fideszes parlamenti többség kezét köti meg. A mindenkori, azaz a jövőbeli, esetlegesen baloldali parlamenti többségtől is megvonja a jogot, hogy dönthessen a betelepítésekről. Más szóval, saját maga alól rántja ki a széket. Persze reménykedhet, hogy az EU kényelmesebbet kínál neki. Ha viszont az EU fotel helyett fapadot kínál, hátra levő életében fájlalhatja a derekát. Akkor már késő lesz panaszkodni, hiszen az EU bonyolult rendszerében egy magyar állampolgárnak sokkal kisebb esélye van befolyásolni a politikai döntéseket, mint Magyarországon. Saját nemzeti Parlamentünk döntéseit négyévente mindenki közvetlenül is befolyásolhatja az országgyűlési választások alkalmával. Értelmetlen és felelőtlen lenne ettől bárkinek megfosztania magát.
Lehet arra hivatkozni, hogy a bevándorlással kapcsolatos számos plakát és tévéreklám már-már elveszi a kedvet a szavazástól. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kormányzat kötelességét teljesíti, amikor a társadalom egészét mozgósítani próbálja egy ilyen fontos kérdésben. Október 2-án a jövőnkről kell döntenünk. Egy közbejött program, átlustálkodott vasárnap, vagy bármely más ürügy miatti távolmaradás végzetes lehet mind Magyarország, mind saját magunk és utódaink számára. Legyünk felelősségteljesek! Szavazzunk „NEM”-mel október 2-án!
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
