Egyre inkább úgy tűnik, az amerikai választók készen állnak arra, hogy a novemberi félidős választásokon a Képviselőház és valószínűleg a Szenátus feletti irányítást is a Republikánus Párt kezébe adják. Ugyanez vonatkozik számos tagállam törvényhozására, ahol a közvélemény-kutatások szerint a republikánusok egyre nagyobb teret nyernek.
Egy ilyen eredmény súlyos következményekkel járhat az amerikai demokráciára nézve, különösen, ha az amerikai választási rendszer még nagyobb leépülését eredményezi. Figyelembe véve, hogy 2022-ben nagy számban pályáznak hivatalokra olyanok, akik elutasították a 2020-as választás eredményét, győzelem esetén pedig óriási befolyásuk lesz a szavazatok leadása és számlálása felett, ez a kilátás egyre aggasztóbb.
A republikánusok valószínűsíthető félidős győzelme megdöbbentő fejlemény. A pártot jelenleg egy szélsőséges frakció uralja, amelynek prominens tagjai nemcsak azt állítják (vagy állították), hogy Donald Trump korábbi elnök nyerte meg a 2020-as választást, hanem azt is, hogy a klímaváltozás blöff, a COVID-19 összeesküvés, Barack Obama pedig nem is az Egyesült Államokban született. Persze, sok republikánus nem állít ilyesmit (és sokan valószínűleg nem hisznek abban, amit mondanak), de az irányítás a trumpista szélsőségesek kezében van.
Az biztos, hogy a választott hivatalt elfoglaló demokraták közül sokan – köztük néhányan a párt szélsőbal széléről – szintén tesznek vitatott kijelentéseket. De sokkal kevesebben és lényegesen kevésbé hajlamosak tényszerűen hazudni. Bárhogy is legyen, a választás eredményét – mint a legtöbb esetben – valószínűleg most sem azok fogják eldönteni, akik eltántoríthatatlanul lojálisak Trumppal, és nem is a meggyőződéses baloldali progresszívek. Felmerül tehát a kérdés, hogy az ingadozó szavazók számára miért megfontolandó lehetőség, hogy a Republikánus Párt jelenlegi verziójára szavazzanak.
A válasz természetesen az, hogy a választók a gazdasági kérdéseket tartják prioritásnak. Sokkal inkább aggódnak az emelkedő árak miatt, mint hogy múltbeli vagy jövőbeli választásokkal kapcsolatos összeesküvés-elméletek miatt fájjon a fejük. Sőt, úgy tűnik, egyes szavazók abban hisznek, hogy a republikánus elnökök jobb gazdasági eredményeket értek el. A jelenlegi magas infláció és a recessziótól való félelem számukra egyenesen azt bizonyítja, hogy a demokraták rosszul kezelik a gazdaságot.
Történetileg azonban a gazdasági mutatók lényegesen más képet rajzolnak ki, mint amit az emberek gondolnak. Bár a Biden-kormányzat elkövetett néhány súlyos politikai hibát, az Egyesült Államok gazdasága jelenleg erős. Figyelemre méltó, milyen sok amerikai gondolja, hogy a gazdaság szörnyű állapotban van, miközben a munkanélküliségi ráta mindössze 3,5 százalékos. A munkanélküliség utoljára 1969 májusában volt ennél alacsonyabb – még együtt volt a Beatles. Hasonlóképpen beszédes adat, hogy az elmúlt évben egy munkanélkülire közel 2 üres álláshely jutott, ami a legszűkebb munkaerőpiacot jelzi a ráta 2007. augusztusi feljegyzése óta. Ez az arány jellemzően 1-nél alacsonyabb.
Bár 2023-ra vagy 2024-re tekintve a szokásosnál jóval nagyobb a recesszió valószínűsége, a Szövetségi Jegybank gyors kamatemelései miatt nem valószínű, hogy az Egyesült Államok már most recesszióban lenne. Sőt, az sem biztos, hogy a recesszió elkerülhetetlen. Ezzel szemben Európa nagyobb valószínűséggel fog súlyos visszaesést tapasztalni, mivel az európai gazdaságok érzékenyebbek az energiaárakra, mint az Egyesült Államok.
Ennek ellenére a választók érthető módon dühösek az infláció miatt. Szeptemberben a fogyasztói árindex éves kivetítésben 8,2%-kal emelkedett. A maginfláció – amely nem tartalmazza a gyorsan rövid távon változó elemeket, például az élelmiszer- és energiaárakat – ennél alacsonyabb volt: 6,6%. Ez a tény azonban aligha vigasztalja az amerikaiakat, akik minden alkalommal elszenvedik az ársokkot, amikor betérnek egy szupermarketbe. A tej ára például 30%-kal nőtt 2020 februárja óta. Nem csoda hát, hogy sok szavazópolgár tart a 70-es és 80-as évek nagy inflációjának megismétlődésétől.
Ahogy a dollárban kifejezett árak emelkednek, a bevételeknek is növekedniük kell. Meglepő lehet, de összességében az Egyesült Államok nominális jövedelme lépést tartott az árakkal. Ám a bérek nem emelkednek olyan gyorsan. A dolgozók reálbére csökkent az elmúlt évben, és nőtt az elosztás egyenlőtlensége is, amennyiben az Egyesült Államokban megtermelt jövedelem egyre nagyobb hányada kerül a leggazdagabb réteghez. Az Egyesült Államokban tapasztalható egyenlőtlenség növekedése azonban nem új keletű jelenség – a tendencia több mint 40 éve tart –, és a gazdasági egyenlőtlenségek drámaian nőttek a republikánus elnökök alatt, részben a Ronald Reagan, George W. Bush és Trump elnöksége alatt bevezetett adócsökkentések miatt, amelyek a magas jövedelemmel rendelkezőknek kedveztek.
Ha a választókat aggasztja a növekvő egyenlőtlenség, észszerűbb lenne, ha támogatnák a demokraták politikáját. Az elmúlt néhány évben a demokraták kiterjesztették Barack Obama egészségügyi reformját, növelték az egészségbiztosítással rendelkező amerikaiak számát, és az inflációcsökkentési törvény révén csökkentették a gyógyszerárakat. Emellett megpróbálták – bár eddig eredménytelenül – bezárni a nyereségrészesedési kiskaput, megemelni a gazdagok adósávját, és megteremteni a magas színvonalú iskolai előkészítők általánosan elérhető rendszerét.
Ezek a politikai törekvések téglafalba ütköznek, ha Trump pártja győzedelmeskedik a hamarosan kezdődő félidős választáson. Mégis, annak ellenére, hogy az általuk hangoztatott tételek ellentétesek a legtöbb szavazó józan gazdasági érdekeivel – nem mellesleg, magával a demokráciával –, a republikánusok továbbra is nyerésre állnak. Ez megmagyarázhatatlan – és riasztó.
Jeffrey Frankel
A szerző a Harvard Egyetem professzora, az Egyesült Államok Nemzeti Gazdaságkutatási Irodájának tudományos munkatársa
©Project Syndicate
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
