A „Felvidék” kifejezés körül évtizedek óta visszatérő politikai és érzelmi vita zajlik a magyar–szlovák viszonyban. A szó használata sok szlovák számára sértő, míg a magyar közösség jelentős része természetes, történelmileg megalapozott fogalomként tekint rá. A vita megértéséhez érdemes szétválasztani a történeti jelentést, a 20. századi traumákat, valamint a mai kulturális használatot.
A Felvidék elnevezés a történelmi Magyar Királyság északi, hegyvidéki területeire utalt. A szó nem etnikai, hanem földrajzi–közigazgatási jellegű volt: a „fel” a magasabban fekvő részekre vonatkozott, szemben az „Alfölddel” vagy a „Délvidékkel”.
A 18–19. században a Felvidék alatt általában a mai Szlovákia területének döntő részét értették, de nem kizárólag szlovák lakosságú térségként: magyarok, szlovákok, németek, ruszinok és zsidók éltek itt együtt. A kifejezés nem hordozott uralmi vagy lekezelő tartalmat, hanem a korabeli államnyelv természetes része volt.
A probléma gyökere nem magában a szóban, hanem a 20. századi történelmi tapasztalatban keresendő.
1918 után, majd különösen a trianoni békerendszer következtében, a történelmi Magyarország felbomlott, és létrejött Csehszlovákia. A szlovák nemzetépítés egyik alapvető célja az volt, hogy leválassza identitását a magyar állami múltról. Ebben a kontextusban a „Felvidék” szó:
A szlovák hivatalos diskurzus ezért a „Felvidék” kifejezést gyakran anakronisztikusnak vagy politikailag provokatívnak minősíti, és helyette kizárólag a „Szlovákia” megnevezést tartja elfogadhatónak.
A „Felvidék” nem területi igény, hanem kulturális–történeti fogalom a magyar nyelvben. Használata több szempontból is védhető:
Történelmi legitimitás
A kifejezés évszázadokkal megelőzi a modern szlovák államot. A magyar nyelv természetes része, akárcsak az „Erdély” vagy a „Délvidék”.
2. Kulturális önazonosság
A felvidéki magyar közösség számára a szó nem politikai üzenet, hanem identitásjelölő: egy sajátos történelmi, nyelvi és kulturális tér megnevezése.
3. Nem zárja ki Szlovákia államiságát
A „Felvidék” használata nem tagadja Szlovákia létezését vagy szuverenitását, ahogyan „Erdély” említése sem Románia területi egysége ellen irányul.
4. Nyelvi pluralizmus kérdése
Egy többnemzetiségű térségben természetes, hogy különböző nyelvek különböző neveket használnak ugyanarra a régióra. A magyar nyelvhasználat korlátozása kulturális önkorlátozást jelentene.
A tényalapú megközelítés azt mutatja: a „Felvidék” nem sértő szó önmagában, hanem azzá válik a politikai értelmezések miatt. Ugyanakkor a magyar közösségtől nem várható el, hogy lemondjon saját történelmi fogalmi rendszeréről, amennyiben azt nem mások jogainak megkérdőjelezésére használja.
A valódi kérdés tehát nem az, szabad-e kimondani a szót, hanem az, képesek vagyunk-e elfogadni, hogy ugyanaz a tér több történettel és több névvel is létezik egyszerre.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: geoportál
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
