Mert megvan minden szavazója ehhez. Közel hárommillió ember. Megközelítésem többirányú, egyedi, a politikáról szól, ám befolyásmentes.
Mert megvan minden szavazója ehhez. Közel hárommillió ember. Megközelítésem többirányú, egyedi, a politikáról szól, ám befolyásmentes.
Ők az Orbán-hívők zárt, megbonthatatlan tábora. Alapvetően ideológiai értékközösség, ezért stabil, kikezdhetetlen. Fogást találni rajta nem lehet. Ez a közösség az egészségügy, a gazdaság és az EU-pénzek vitája felett áll. Úgy gondolják, hogy a mindennapi élet problémáinak megoldásához a biztos alap, az erre épülő jövőkép és kiutat mutató vezetés szükséges.
A magyar történelemben a lényeges kérdések mindig háttérbe helyezték a lényegteleneket. A nép életében az igazán fontos dolgokhoz mindig kellett egy olyan hús-vér ember, aki egyszemélyben ötvözte a táltos és a vezér szerepét. Ilyen volt Árpád nagyfejedelem, Szent István, jóval később Kossuth, de hosszú uralkodásának utolsó éveiben Ferenc József, Horthy Miklós és minden bűnével Kádár János is. Vitatkozni róluk lehet, de hogy vezetőként korszakot adtak az országnak, arról nem. Igen, lehetett volna több nemzeti király, de az Árpád-ház kihalt és jött a megosztottság. Koppány is felvette a keresztet, de számára a kereszt nehéz volt, és az idő Szent Istvánt igazolta. A nehéz idők így is beköszöntek, jöttek hordáikkal a tatárok és a muszlimok, a Habsburgok és a szovjetek.
A magyar nép mindig vágyott az erőre, a rendre és a saját maga által kiharcolt szabadságára. A kegyet, a hűbért, a szolgaságot hosszabb ideig elfogadni nem tudta. Nincs az a pénz, amelyért a nemzet eladta volna önmagát, férj a feleségét, anya a gyerekét, felszántotta volna ősei sírhalmát és beállt volna idegen zsoldosok zászlói alá. Ez az öntudat és identitás formálja a magyar embert és meghatározza a politikához való viszonyát. Ösztönösen és tudatosan, vitathatatlanul.
Orbán Viktor személyisége – markáns változásaival együtt is hordozza azt az állandóságot, amely az igényelt apaképet megjeleníti. Ebben jól megfér egymással a büntetés, a jutalmazás, a romantikus hevület, a csökönyös konokság, az elszánás a jövő alakítására, a konfliktusok felvállalása, a taposóaknák között is az új utak keresése. A nép elvárja vezetőjétől, hogy hazaszeretetével bizonyítson és megtalálja az irányt, amely kivezeti a nehézségekből, továbbá a küzdés mellett reményt is adjon a boldogulására. Egy Orbán-hívőtől hallottam, hogy Deák Ferenc óta nem volt ilyen vezetője ennek az országnak, mint Orbán. Bölcsességben, előrelátásban, és alkatában is hasonlít hozzá…
Azt állítom, hogy Magyarország teljes felnőtt lakosságából minden ötödik ember ebbe a zárt körbe tartozik. 1,5 millió ember elkötelezett és felvállalja Orbán támogatását. Gondolom, a leírtakat, a realitást és közhangulatot nézve a szám nem eltúlzott. Továbbá állítom azt is, hogy ez a “B-közép” mint keménymag ott lesz a választáson.
Ez a szegény, a lesajnált, a meggyötört vidék. Szabó Dezső, Illyés Gyula és Kodolányi Magyarországa. Ahol az emberek imádsággal kelnek és imádsággal fekszenek, a kettő között dolgoznak és nem tagadják meg magukat, munka előtt és munka után is betérnek a kocsmába, hétvégén a templomba. Káromkodnak, aztán megbánják azt, amit mondtak… Nehéz az életük, de kiszámítható. Tudják, hogy hol vannak az őseik, kijárnak hozzájuk a temetőbe. Diplomájuk nincs és nem is lesz, de becsületük van és az meg is marad. Keménykezűek, szembenézőek, van tartásuk és alázatuk. Amelyik kell, azt tudják elővenni… Ez a világ az elhagyott nagymamák és nagypapák világa. De a bizakodás az él, mert vasárnap lesz becsinált leves, tanyasi csirke rántva és palacsinta. Mert jön az unoka Pestről és itt lesz néhány órát, majd csomagolás, integetés, aztán a várakozás marad és ad bíztatást a következő találkozásig… Ezek az emberek mégsem elégedetlenek, mert ismerik az életet… Errefelé egypártrendszer van. Ez a Fidesz. A párt önmagában a közmunka, a “pógi” és a postás. Nem kell ide plakátkampány, ingyen krumpli, hagyma, el sem fogadnák… Az öntudatuk adja meg az elkötelezettséget, ha élnek addig, akkor ott lesznek…
Azt mondják ők döntik el a választást. A politikai árvák és a politika számára ismeretlenek. Csak az köti össze őket, hogy nincs kedvelt pártjuk, nem is lesz, talán választani még soha nem voltak. De most elmennek, mert sokan mások is elmennek. Valami izgalom van abban, hogy beleszólhatnak abba, amiről keveset tudnak. Ez vonzza őket. Szeretnék, ha több minden megváltozna, és megfognák a kezüket, és elvezetnék őket egy szebb világba, amelyhez tartoznának. Ebben reménykednek. A bizalmukat adják a Fidesznek, igaz a párt nevének eredetét inkább érzik, mint tudják. Most a Fideszhez akarnak tartozni, a holnapot még nem tudják és nem ígérik meg.
No, ők nem írják ki homlokukra, mit gondolnak a politikáról. Nem is adják ki magukat. Látszólag függetlenek és kritikusak. Tudják, mit akarnak. Tudják, hogy miért nem nyitják ki a szájukat és nem fogják lefényképezni a szavazatukat, mert nem a látványpékségnek dolgoznak, nem jutalomért, hanem belső elkötelezettségből szavaznak, csakazértis a Fidesz mellett.
A Magyarországon lakó, mintegy 7 millió 640 ezer választásra jogosult közül 5 millió 340 ezer ember városban, 2 millió 300 ezer ember vidéken él. Az eddigi választásokból feltételezhetjük, hogy a városi népesség 1/3-a, a vidéki népesség 2/3-a nemzeti elkötelezettségű. Figyelembe kell venni, hogy a választási körzetek jelentős részében a kistelepülések súlya nagyobb. Így vélhetően 2 millió városi és 1,6 millió vidéki ember, összesen 3,6 millió nemzeti érzelmű választásra jogosult él Magyarországon. A várhatóan igen magas, mintegy 75 százalékos részvételből következően 2,8 millió ember megy el közülük Orbán Viktor miniszterelnökségére szavazni. Ez összegezhető a fentebb leírt megközelítésből: 1,5 millió adja a keménymagot, 500 ezer ember jön a szegény vidékekről, 400 ezer bizonytalan és 400 ezer rejtőzködő szavazó tartja kormányon a nemzeti oldalt.
Töreki Örs – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
