Világszerte azt mérlegelik a kormányok és a hatóságok, hogy mikor szüntethetik meg a koronavírusjárvány feltartóztatása céljából bevezetett korlátozó intézkedéseket, amelyek egyszerre rónak terheket a családokra és a gazdaságra. Minden azonban nem csak attól függ, hogy meddig tart a járvány, hanem hogy lesz-e második hulláma.
A Bloomberg hírügynökség nyomán összegyűjtöttük, mit érdemes tudni az előttünk álló lehetséges második hullámról.
Mit jelent a második hullám?
Az új kórokozók által okozott világjárványok viszonylag ritkák, és akkor alakulnak ki, ha az emberek többsége még nem rendelkezik megfelelő immunvédelemmel a kórokozóval szemben. Az egyik legismertebb világjárvány, amely időről időre visszatér, az influenza. Az influenzavírus szinte évente mutálódik, és a költöző madarak segítségével terjed a világon (a mai globalizált világunkban alighanem már nélkülük is gyorsan terjedni tudna).
Miért ér véget az első hullám?
Az influenza esetében a világjárványt az időjárás szorítja vissza, ahogy tavasszal beköszönt a jó idő az északi féltekén, a vírus elkezd dél felé haladni, télen pedig ordítva: délről észak felé tart.
Az első hullámot az nyájimmunitás is feltartóztathatja. Az influenzavírus adott mutációjára immunissá válhat a lakosság nagy része, és ami ellen egyszer immunisak vagyunk, többször nem kaphatjuk el. A tömegeket érintő, úgynevezett nyájimmunitás azokat is védi, akik ne kapták el a kórt, így nem is válhattak immunissá. A vírus ugyanis a védett lakosság körében nem terjed, a kór nem tud eljutni a „célszemélyekhez”, a betegség nem tud járványméreteket ölteni.
Nyájimmunitás hiányában nincs más megoldás, mint korlátozni az emberek mozgását, hogy ezzel akadályozzuk az „első hullám terjedését”.
Hogyan tér vissza a vírus?
Sajnos sok a tényező és így a sok a lehetőség is. Az influenza szinte minden évben mutálódik. Egyes vírusoknál a hideg időjárás beköszönte adja meg a szükséges lendületet.
A spanyol nátha járványának legpusztítóbb része 1918 ősze volt, ez volt a vírus második hulláma és egyben ekkor szedte a legtöbb áldozatát is. Egyes kutatók úgy vélik, hogy valójában ekkor már egy mutálódott verzióról volt szó, amellyel szemben a korábban szerzett immunitás semmit sem segített
Rendben, de miért nem volt a 2003-as SARS-nak második hulláma?
A súlyos akut légzőszervi szindróma, vagyis a SARS (a mostani koronavírus egyik rokona) 2002-2003-ban robbant ki Ázsiában. Sosem vált világjárvány méretűvé, de így is több mint 8000 fertőzöttet produkált viszonylag magas elhalálozási arány mellett (cca. 10 százalék). A SARS ráadásul közel sem volt olyan fertőzőképességű, mint utódja, a SARS-CoV-2. A SARS elsősorban kórházakban terjedt, ahol a vírus „célpontjai” folyamatosan kapcsolatban voltak a betegek különböző testnedveivel.
A SARS-CoV-2 ellenben képes élettelen tárgyakon is életben maradni, a fertőzéshez ténylegesen elég egy gyanútlan koccintás egy baráti körben, vagy egy fertőzött személy által beszennyezett kilincs megérintése.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a világ folyamatosan potenciális járványok árnyékában van, ám a legtöbb esetben ezek végül csak bizonyos földrészekre korlátozódnak, vagy időben kifejlesztik hozzá vakcinát. Sok új betegségnek pedig nem is az a célja, hogy megbetegítse a testet (mert akkor ágynak dől, ahelyett, hogy másokat meglátogatva továbbadja a kórt), ezért nem is agresszív.
Lesz-e ebből második hullám?
Kínából már érkeztek arra utaló jelek, hogy nem szabad kizárni az újtípusú koronavírus második hullámának lehetőségét. Új betegeket vettek nyilvántartásba Kína korábban lezárt, és az utóbbi hetekben megnyitott városaiban. A világ nagy része közel sincs túl a járványon, és a WHO legutóbb ara figyelmeztetett, hogy Afrika elképesztően kiszolgáltatott lesz a járványnak, ha ott is kibontakozik a COVID-19 – ott ugyanis szinte akadálytalanul tud majd terjedni.
A vírusnak tehát van honnan újra erőt gyűjtenie. Az Egészségügyi Világszervezet szerint nincs rá bizonyíték, hogy aki egyszer elkapta a COVID-19-et, az nem kaphatja el újra. Müller Cecília, Magyarország tiszti főorvosa néhány napja azt nyilatkozta, hogy nincs rá garancia, hogy a betegség után mindenkiben kialakul az immunitás, mert a vírus eltérően viselkedik minden szervezetben, és külföldön már volt példa újrafertőződésre.
Mit lehet tenni a második hullám ellen?
A WHO nem véletlenül figyelmeztette főleg az európai országokat, hogy csak módjával lazítsanak a korábban bevezetett korlátozó intézkedéseken. Ma már az utoljára reagáló svédek is korlátozzák a személyes érintkezést – igaz, a svédeknél sokan a nyájimmunitás kialakulásának rásegítése mellett érvelnek.
Az egyik, amit tehetünk a második hullám elkerülése érdekében az az, ha józanul mérlegelve lazítunk csak a korlátozó intézkedéseken.
Csehországban már megkezdték a nyájimmunitás mérését, reprezentatív mintavétel keretében 27 ezer embert fognak tesztelni koronavírusra. A tesztelések önkéntesek és ingyenesek, hatalmas az érdeklődés – Prágában és Brünnben két nap alatt ötezer ember esett át a vizsgálaton.
A felmérésnek egyébként akkor leszjó az eredménye, ha sok lesz a fertőzött – nyújimmunitás ugyanis csak akkor alakulhat ki, ha legalább a népesség 60-70 százaléka már védettséget szerzett, vagyis korábban fertőzött volt).
A második fontos dolog tehát a tesztelések folyamatos szélesítése. Ma egyetlen kormány sem kockáztatja meg, hogy nyíltan beszéljen a nyájimmunitás rásegítésére (a hollandok köztudatban tartották a lehetőségét, de csak addig, míg Boris Johnson brit miniszterelnök meg nem fertőződött…), de ha elég ember esik át a betegségen, akár nyájimmunitás is kialakulhat. Ennek azonban emberéletekben mérhető ára lenne, és egyáltalán nem biztos a kedvező végkifejlet.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
