Az oláh államelnök a cigány királlyal együtt járja az egyesülés hóráját (oláh néptánc)
A fékevesztett liberális, agymosott és agymosó világ beköszöntésekor elterjedt, majd kötelezővé vált fogalmazási rendszabály, a „politikailag korrekt” kódex bevezetése után, évtizedek óta bajban vagyok. Mert lassan nem lehet a dolgokat a nevükön nevezni, én viszont az egyenes beszédet szeretem. Jól példázza ezt a néger fajtamegjelölés metamorfózisa. Eleinte kitalálták, hogy a fekete bőrszínre utaló „néger” szó állítólag sértő, és emiatt „feketét” kell mondani helyette, de ez sem volt jó, és jött a „színesbőrű”. Majd ezt is „hátrányosan megkülönböztetőnek” minősítették, és kötelezővé tették a jelenleg is érvényes „afroamerikait”. Mely teljesen abszurd fogalom, ugyanis nem minden afrikai fekete bőrű! De ez még hagyján! Megdöbbenten olvastam, hogy a rotterdami képtárban átírták „politikailag korrektre” azon képek címeit, amelyekben szerepelt a „néger” szó! George Orwell 1984-ének megvalósulása napjainkban! Ezután már csak egy dolog van hátra: meg kell változtatni a Niger folyó nevét! A családi nevek területén is lenne még tennivaló. Felháborító, hogy még szaladgál
hatnak a világban emberek ilyen nevekkel, hogy Sánta, Süket, Csonka – Megváltozott Munkaképességű helyett! Sőt, a Lator vagy Tolvaj régi családi neveket is meg kellene változtatni Önhibáján Kívül Deviánsan Viselkedőre! Ugyanez a helyzet a népnevekkel is. Kialakult ugyanis egy nyelvi babona, miszerint bizonyos, történelmileg kialakult népnevek említése kerülendő, mert az illető nép tagjai azt állítólag sértőnek érzik. Vajon miért? Leonard Cohen, a sajátos hangú kanadai zsidó költő-énekes mondja ki a kegyetlen őszinteségű látleletet a Lover, lover, lover című dalában: „Azt kértem apámtól, hogy változtassa meg a nevemet, / Mert az, amit most használok, tele van / félelemmel és szennyel és gyávasággal és szégyennel”… És ezzel rátapint a lényegre: a történelem során beszennyezett, szégyellnivaló névtől szabadulni kell. Lehetne például Cohen (Kohn) helyett keltaiasan hangzó McCain például. És miért nem lehet valakiről közölni, hogy zsidó? Miért akarják ezt mindenáron elrejteni, mindenféle kaméleon-trükkel, miközben ők, egymás között, szigorúan és pontosan számon tartják egymást? Én nem szégyellem azt, hogy székely-magyar vagyok! És nem bélyegzem azonnal „magyarozásnak”, hevesen tiltakozva ellene, ha ezt valaki megemlíti! Sajátos eset az oláh népnév is. Amelyről azt hazudják, hogy gúnynév, és hevesen tiltakoznak ellene. Pedig valójában a Balkánon, a
mai Macedónia-Koszovó-Albánia térségében, a Római Birodalom utolsó évszázadában odatelepített felszabadult rabszolgákból és hadifoglyokból kialakult vlah/wlach/wallach keveréknép nevezte így saját magát közel ezer évig! A vlahokat a mai napig így nevezik Szerbiában. A középkorban még cincároknak is nevezték őket, akik hírhedt és kegyetlen állat- és ember-mészárosok voltak. Innen került be a nyelvünkbe a “szétcincál” ige, amely a leölt állat vagy ember villámgyors feltrancsírozására utal. Nos, az oláhok oláhok voltak egészen Egészen a XIX. század elejéig, amikor lánglelkű oláh értelmiségiek kitalálták a szalonképesebb román fantázianevet szedettvedett népüknek, az addigra lejáratott „oláh” helyett. „A múltat végképp eltöröljük” – gondolták, és, hipp-hopp, ők is átírtak minden történelmi nevet és területnevet az új nevükre – visszamenőleg is. Így lett a Magyar Királyság alattvalójaként sok évszázadon át fennálló „Ungro-Walachiából” az elegáns hangzású „Románia”. Kis átkozmetikázással ugyan, hiszen az 1881-es Berlini Konferencia még „Rumánia” néven engedélyezte az ötödrangú német nemesi családot uralkodóházként importáló új királyság létrehozását. Ezt tükrözi az újdonsült állam és népe, valamint nyelve nevének helyesírása a szláv, német és francia nyelvekben. Az oláh népnévben nincsen tehát semmi sértő, csupán a történelmi valóságot tükrözi. Nem mi vagyunk a hibásak azért, mert ők szégyellik a múltjukat és a régi nevüket!
Ide tartozik a történelem másik fintora is, a cigányság “metamorfózisa”. Mert ők is önérzetesek. Kézzel-lábbal tiltakoznak a történelem során kialakult népnevük, a cigány ellen. És romának szeretnék neveztetni magukat. Remélve, hogy ezzel feledtethetik az Indiából – nem ok nélkül – való kiüzetésük óta rájuk rakódott nehéz múltat, és “tiszta lappal” indulhatnak. És szeretnének maguknak “új hazát” alapítani, természetesen “valahol Európában”. Vajon mi lesz ennek a “Romaországnak” a neve? Netán Románia? Ajvé! És mit szól majd ehhez Domnul Traian és Domnul Aurelian? És, ha már itt tartunk, tisztázzunk egy másik nyelvi babonát. Az oláhok által ránk mostanában oly sűrűn használt bozgor megnevezés sem gúnynév! És egyáltalán nem jelenti azt, hogy „hazátlan”! A kérészéletű Bolgár-Oláh Cárságnak az oláh belső árulás okozta szétesése után, a Kárpátokon kívüli karéjig akkoriban terjedő Kunországba beszivárgó oláhok hallották, hogy a kunok baskirnak (bozgurtnak) nevezték az Etelközben a Hazatérésre készülődő magyarokat. A baskirok genetikailag beigazolódottan is közeli rokonnépünk, a nyelvük is megszólalásig hasonlít a magyar nyelvre! Na, szóval ezek miatt nem vagyok polkorrekt. Nekem az oláh az oláh, cigány az cigány, a zsidó az zsidó. Nem én tehetek róla, hogy szégyellik a nevüket!
Csiby Károly
Forrás: Székely Idő, 2016-04, 2. oldal
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Értelmezés, Erdély, Gúnyhatáron túl, Székelyország Tagged: néger helyett afroamerikai, oláh, polkorrektség, roma, romani, rroma, rromán, Rrománia, walach
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
