December 25-én Jézus Krisztus születését ünnepeljük. A püspöki székhelyek karácsonyi szertartásairól az egyházmegyei tudósítások alapján számolunk be.
Egri Főegyházmegye
Ternyák Csaba egri érsek december 25-én az egri bazilikában mutatott be ünnepi szentmisén.
Homíliájában a főpásztor Nagy Szent Leó pápa egy karácsonyi beszédéből idézve szólt Isten ajándékának nagyságáról:
A születésnap az édesanya és a gyermek közös ünnepe; s karácsonykor is jól tesszük, ha Jézussal együtt Máriát is ünnepeljük az evangéliumok tanítása nyomán. Nagy szeretettel tekintünk a Boldogságos Szűzanyára, Jézus Krisztus édesanyjára, mert amikor őt dicsérjük, akkor valójában Fiát dicsérjük – hangsúlyozta szentbeszédében az egri érsek.
A karácsony istengyermeki hivatásunk ünnepe is, hiszen Krisztus születése ad irányt és célt életünknek, benne látjuk a jövőnket – mondta Ternyák Csaba, felidézve, hogy Ferenc pápa áprilisban igazi jövőképet mutatott nekünk, amikor lelkünkre kötötte: Krisztus a jövőnk.
Ez a gyermek a családunk, a nemzetünk és a mi személyes jövőnk is – fogalmazott a főpásztor. – A betlehemi jászolnál imádkozva megköszönjük, hogy kegyelméből ellenállhatunk a jövőtől való félelem kísértésének, és megköszönjük az évnek minden napjára szóló bátorítást, amely áthatja a Szentírást: Ne féljetek!
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Szent István Televízió/Federics Róbert
*
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Erdő Péter bíboros, prímás karácsony napján, december 25-én délelőtt az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét.
Homíliájában az esztergom-budapesti érsek kiemelte: Az Ige, akiről a mai evangélium szól, nem a teremtett világnak volt része, hanem alkotóként vett részt a teremtés művében. Istennél volt, és Isten volt. Ő az a világosság, mely minden evilági fény előtt és mindörökké világít. Ő ragyog a semmi sötétségében mint élő és létező, ő fénylik a teremtés óta a tudatlanság és a bűn sötétségében. Az ő isteni léte, mindentudása és szeretete besugározza a létező világot.
„Karácsonykor, a megtestesülés nagyszerű tényében Isten megmutatta, hogy itt van közöttünk. Beteljesedett az ószövetségi jóslat. Emánuelnek fogják hívni, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Jézus Krisztusban egységre lép egymással Teremtő és teremtmény. Felmagasodik emberségünk, mert az alkotó Isten egy emberben kapcsolódik össze a világgal. Méltán mondja Nagy Szent Leó karácsonyi beszédében, hogy ennek az ünnepnek a fényében fel kell ismernünk keresztényi méltóságunkat. Hiszen ha a keresztségben Krisztusba öltöztünk, beléptünk emberként az Isten életébe, aki Krisztusban vette fel az emberi természetet.
„Isten irántunk való szeretetből testesült meg. Ezért hát a karácsonyi ajándék. Ezért igyekszünk ügyetlenül és botorkálva legalább a fa alá tett csomagokkal kifejezni, hogy mi magunk is megajándékozottak vagyunk, hogy Jézus születése óta mindenkinek tartozunk a szeretettel.
A betlehemi gyermek adjon erőt, adjon bizalmat népünknek, sokat szenvedett világunknak, családjainknak és Egyházunknak, mert velünk az Isten!” – hangzott el Erdő Péter bíboros szentbeszédében.
Bővebb beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Mudrák Attila
*
December 25-én Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök a budapesti Egyetemi-templomban mutatott be ünnepi szentmisét.
Prédikációjában elhangzott: karácsony ünnepe látszólag a múltról szól, arról a gyönyörű történetről, amelyet mindannyian ismerünk: az angyal szavának beteljesedéséről, Mária és József hitéről, hűségéről, a Megváltó születéséről, pásztorokról és bölcsekről, csillagos, angyalos, fénylő éjszakáról. Isten Fia emberré lett, világra született, belépett a világba, a mi időnkbe. De ez a történet, az ő története velünk, ma is folytatódik.
Az Úr, aki született, meghalt, és harmadnapon feltámadt a halottak közül, velünk van ma is. Lépteink, amelyek a jászolhoz visznek, egy elképzelt istálló vagy barlang mélyére, ugyanazt az Urat keresik, akit harmadnapon a sírhoz futó tanítványok. Tekintetünk, amellyel a betlehemi éjszaka szokatlan ragyogását fürkésszük, a dicsőségesen feltámadt Úr jelenlétéhez szoktat minket. A ma született Üdvözítő kedvessége összekapcsol saját magunk gyermekségével.
„Ma megszületett az Üdvözítő Betlehemben, Dávid városában. Csodáljuk a pásztorokkal, dicsérjük az angyalokkal, szeressük őt, amint velünk, köztünk, bennünk él!”
Martos Levente Balázs püspök prédikációját teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Fotó: Bors Kata
*
Győri Egyházmegye
Veres András megyéspüspök december 25-én, Urunk születésének főünnepén szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.
Ünnepi prédikációjában a főpásztor a csend jelentőségéről beszélt a megváltás művére, valamint korunkra vetítve.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor jólesik elcsendesedni. Isten csendje az ő türelmének jele – emelte ki szentbeszédében Veres András püspök. – Ismerjük azt a csöndet, amely a karácsonyt körüllengi? Amikor az ember Isten titkával találkozik, elnémul. Szűz Mária csendje igazi prófétai csend, mert a próféta is elhallgat Isten jelenlétében. Isten a próféta hallgatásán keresztül szól, mert a próféta Isten szavát közvetíti. Az igazi csend az újszövetségi Szentírásban a születés körülményeinek leírásában ragadható meg. Azt olvassuk, hogy éjszaka volt, amikor Szűz Mária világra hozta Jézust, pólyába takarta, jászolba fektette. Megrendültségében nem ír többet az evangélista. A Bölcsesség könyvében ez áll: „Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén” (Bölcs 18,14–15). Elcsendesedünk, amikor Isten egy-egy csodáját szemléljük.
Vagy a szeretet olyan fokú kiáradásakor, amikor már szólni sem tud, elnémul, és hála ébred a szívében. Azért hallgatunk el, mert Istennel találkozunk.
A karácsony a találkozás és az elcsendesedés ideje. Ne engedjük, hogy külső tényezők megtörjék ezt a csendet! Legyen időnk meghallgatni embertársunkat, legyen idő odafigyelni Istenre! – hangzott el Veres András győri megyéspüspök homíliájában.
Bővebb beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Ábrahám Kitti
*
Kaposvári Egyházmegye
December 25-én, karácsony ünnepén a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatott be szentmisét Varga László megyéspüspök.
Meg kell ismernünk azt a gyermeket, akinek a születését ma ünnepeljük – hangsúlyozta homíliájában a főpásztor. – Ezért javaslom, hogy vegyétek és olvassátok a Szentírást. Higgyétek azt, amit olvastok, szeressétek azt, amit olvastok, mert arról szól, aki a legjobban szeret benneteket és szeretetből tegyétek meg, amit kér tőletek. Így lehet szentté válni. Hiszen Isten azért lett emberré, hogy az ember istenivé, szentté válhasson.
A Világosság a tulajdonába jött, hiszen nem vagyunk a magunkéi. Egyikünk sem alkotta meg saját magát, s egyikünk sem álmodta meg saját magát. Ajándékba kaptuk a létünket valakitől, aki nagy szeretetében úgy döntött: akarja, hogy legyünk.
Miért nem merünk bízni a legnagyobb szeretetben? – tette fel a kérdést a megyéspüspök, hangsúlyozva: Vissza kell térnünk a bizalomhoz!
Varga László püspök szentbeszéde ITT meghallgatható. Bővebb beszámolót ITT olvashatnak.
Fotó: Kling Márk
*
Szombathelyi Egyházmegye
Karácsony napján, december 25-én Székely János megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét a székesegyházban.
A főpásztor a karácsony lényegét állította bevezetőjének középpontjába, hangsúlyozva, hogy nem az ajándékok, az együtt töltött idő fontos csak, hanem az a nagy ajándék, amelyet ez a világ föntről kapott. Maga az élő Isten az, aki
Semmi mást nem akar az Isten, mint önmagát nekünk adni. Merjük őt a kezünkbe venni, átölelni.
Isten végtelenül egyszerű, mint egy kicsiny gyermek. Nyissuk ki a szívünket az ég felé, értünk született, érted született – buzdította a híveket a szombathelyi megyéspüspök.
Szentbeszédében Székely János a betlehemi gyermek erőtlenségét, gyöngeségét állította a figyelem középpontjába. A hit és a szeretet hangja a világ harsogásával, a fegyverek zajával szemben mennyire esélytelennek, erőtlennek tűnik. Ennek a betlehemi gyermeknek az országa ma is fennáll, habár más hatalmak már eltűntek.
Jézusban az élő Isten öltött testet karácsonykor. A betlehemi gyermekben Isten fénye ragyog fel. Ez a világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetéből van. Karácsonyt ünnepelni azt jelenti, hogy befogadjuk a karácsonyi fényességet, kinyitjuk a szívünket az ég felé, és engedjük, hogy az Isten szelíd fényessége bennünk is megszülessen, hogy utána túláradjon és tovább tudjuk sugározni – hangzott el Székely János püspök homíliájában.
A főpásztor szentbeszéde ITT meghallgatható.
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye
*
Váci Egyházmegye
Marton Zsolt váci megyéspüspök karácsonyi ünnepi szentmiséjét december 25-én 10 órakor mutatta be Vácon, a Barátok templomában.
A szentmisén a Váci Egyházmegye kispapjai asszisztáltak, akik hagyományosan főpásztorukkal töltik az ünnepet.
Egy csodálatos születésnapot ünneplünk karácsonykor, amely egyben emlékeztet bennünket saját életünk legfontosabb ünnepére, amikor életet kaptunk, és ezzel együtt azt a képességet, hogy szeretve legyük és magunk is szeressünk – mondta homíliája elején Marton Zsolt püspök. – Jézus az Ige, az értünk emberré lett Isten. Ebben a születésben, ebben a megtestesülésben Isten önmagát nyilatkoztatta ki. Értünk lett szóvá, testté, majd kenyérré és egyben életté.
A főpásztor emlékeztetett: december 25-én eredetileg a pogányok a Napot ünnepelték, mivel a téli napfordulót követve ekkor kezdtek el hosszabbodni a nappalok; az Egyház azonban azt akarja ünnepelni, aki igazi fényt hoz az éltünkbe, és ezzel örömöt, békét és szeretetet: Jézust. A megtestesüléssel Isten kinyilvánította, hogy annyira szereti az embert, hogy hozzánk alakította magát, vállalta emberségünket mindenben, a bűnt kivéve.
Karácsonykor ünnepeljük Jézusnak az Atyától való születését öröktől fogva, ünnepeljük a történelmi Jézus megszületését, de egy kegyelmi születésnapot is, amely arra a pillanatra emlékeztet minket, amikor Jézus megszületik a szívünkben, kapcsolatainkban és az életünkben, és ezzel mi magunk is újjászülethetünk.
„Ha Jézus Krisztus a miénk, mindenünk megvan. Ez a karácsony ennek a tapasztalatát szeretné nekünk adni. Szülessünk mi is újjá, lépjünk mi is ezen a karácsonyon életünk nehéz, sötét szakaszaiból a világosságba, a bűnbánatból a bűnbocsánatba, a bánatból a fénybe, az örömbe. A világ pedig lépjen át a háborúból a békébe” – hangzott el Marton Zsolt ünnepi szentbeszédében.
Bővebb beszámolót ITT olvashatnak.
Fotó: Váci Egyházmegye
*
Veszprémi Főegyházmegye
December 25-én Udvardy György érsek karácsonyi ünnepi szentmisét celebrált a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban.
„Az Ige testté lett. Gyermek adatott nekünk. Fiú született nékünk, énekeltük, s valljuk meg most, a közös ünneplésünkben – mondta köszöntőjében a főpásztor. – Szeretnénk szemlélni a nagy titkot, a Gyermeket, a megtestesült Igét.”
Láthatóvá, felfoghatóvá válik az Isten – csodálatos módon egy gyermek születésében, a Fiú életében, aki nekünk adatott, aki engedelmes, aki az Atya akaratából jött. Pusztán ez a tény, hogy emberként születik, szegénységben, kiszolgáltatottságban, az Istenről beszél, Isten titkát tárja föl előttünk – hangsúlyozta homíliájában a veszpérmi érsek. – Senki sem ismeri az Istent. Aki az Atya kebelén volt, ő nyilatkoztatta ki nekünk.
Láthatjuk az Istent. Istennek arca van. Arca van a szeretetnek. Ilyen a mi Istenünk: szeretni akar, a mi életünket akarja élni, érthetővé akarja tenni, föl akarja tárni önmagát. Szemléljük őt, a nagy titkot. Az ember mindig meg akarja ismerni az Istent, és Isten segítségünkre siet: föltárja önmagát. Megszületik Jézus, az Isten Fia.
„Örömet hirdetek nektek. Megszületett a Messiás, az Úr Krisztus Dávid városában” – idézte az angyali szózatot Udvardy György érsek. – Öröm ez mindannyiunk számára. Isten közel jött hozzánk. „Nagy örömet hirdetek nektek, megszületett a Messiás, a Megváltó.” Megváltó született nekünk. Megszabadít bűneinktől, gyengeségeinktől. Megszületett a Megváltó, az Úr Krisztus. Életem Ura, Megváltója.
Milyen tapintatosan közelít hozzánk Isten. Az élet Urát, a világmindenség Urát akarja a szívem középpontjába helyezni. Lehetne-e szelídebben, nagyobb szeretettel, mint egy gyermek által? – tette fel e kérdést szentbeszédében a főpásztor.
Isten megszületik az Ő Fiában, Dávid városában – beteljesültek az ószövetségi próféciák, jövendölések, a várakozás. Isten betöltötte ígéretét, megmutatta hűségét. Isten megküzd értem, velem, bennem. Jelekben mutatja meg szeretetét. Ez lesz a jel: egy gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve. Isten teljes szegénységében, hűségében, elköteleződésében ott van Jézus Krisztusban, a gyermekben, a pólyába takarva és jászolba fektetve.
Szeretném Istent dicsőíteni, imádni, szeretnék imádkozni, és ehhez valami ünnepi pillanatot, hangulatot akarok varázsolni, mert úgy gondolom, akkor majd tudok imádkozni. De éppen szegénységemben, a tanácstalanságban, a bizonytalanságban tudok leginkább imádkozni, amikor hajlandó vagyok elfogadni, hogy Isten elfogadja az én szegénységemet, s ezért isteni jel egy bepólyált, jászolba fektetett gyermek – szegényen, az én szegénységemben, kiszolgáltatottan, az én kiszolgáltatottságomban. De a bizalomban.
Udvardy György veszprémi érsek karácsonyi homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Egri Főegyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Váci Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye
Nyitókép: Szombathelyi Egyházmegye Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
