A hazánkat és a kontinenst egyre fojtogatóbb, jelenlegi bevándorló helyzet megértéséhez elengedhetetlen egy rendkívül fontos tényre felhívni mind a magyar lakosság, mind pedig az európai közösség figyelmét. Mégpedig arra, hogy ez az egész krízis előre látható volt, így fel is lehetett volna készülni rá.
Lapunk Kepli Lajossal, a Jobbik energetikai és környezetvédelmi szakpolitikusával készített egy elemzést még 2015. január 16-án, amiben összegeztük az Oroszországgal szembeni olajfegyver hatásait, illetve az arab tavasznak nevezett, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet felforgató felkelés-sorozat aktuális, és várható következményeit.
Aznap, a rendőrség adatai szerint „mindössze” 393 menekült lépte a magyar határt, és akkor még a Habony-művek ajánlása alapján „megélhetési bevándorlónak” kellett őket hívni. Ugyanakkor sehol sem volt szó befogadóállomásokról, tranzitzónákról, határzárról, de még csak arról sem, hogy rendőri egységekkel erősítik meg a déli határszakaszt.
Pedig előjelek voltak, de – és ez jellemző az egész európai vezetésre – amíg az esetleges kockázatokra egy környezetvédelemmel kapcsolatos cikkben hívják fel a figyelmet, addig hajlamosak vagyunk átsiklani felette.
Mert bár elképzelhető, hogy az észak-afrikai államokban bekövetkezett hatalomváltást felülről-kívülről irányították, de mindenképpen mellé álltak a helyiek, s tették ezt érthető indokkal.
Emlékeznek még Mohamed Bouazizi nevére?
Ő volt az a tunéziai zöldségárus, aki tiltakozásul felgyújtotta magát, és a halálával kitört a jázminos forradalom. Az arab tavasz első mártírjának kinevezett Bouazizi nyolctagú családot tartott el, jó esetben napi tíz eurós keresetéből. Tunéziában országos szinten is óriási volt a munkanélküliség, a huszonéves fiatal városában például 30 százalékos volt a ráta.
A legjellemzőbb példát azonban Szíria esetében tapasztalni.
Három éves aszályt követően, amely az ország 60 százalékát érintette,
2009-ben már több mint negyed millió szír földműves volt kénytelen elhagyni a földjét, és beköltözni a városokba.
A manapság az Iszlám Állam kezén lévő, Irakkal szomszédos Hasakah tartományban például a tervezett 1,9 millió tonnás búzatermés helyett, csak alig 900 ezer tonna búzát takaríthattak be.
A szárazság hatásait tovább súlyosbította, hogy Szíria évtizedek óta alapvetően elhibázott agrárpolitikát folytatott – olvasható a Kaliforniai Egyetem nemrégiben publikált tanulmányában. A szír gazdaságok a 70-es években nagy csapadékigényű termények – elsősorban búza és gyapot – termesztésére álltak rá, és mivel az elvárt termésátlagok magasak voltak, a termelők sorra ásták az illegális kutakat. A jelentés szerint a 2006-ban kezdődött, több mint három éves aszály apránként teljesen kiapasztotta ezeket a vízforrásokat, és „teljesen tönkretette a termést”.
De Thomas Friedman, a New York Timesban már 2012-ben azt hangsúlyozta:
a föld-, víz- és az élelmiszerhiány okozta feszültségek felhívják a figyelmet arra, hogy az Arab tavasz hátterében nem csupán politikai és gazdasági problémák álltak, környezeti, népesedési és éghajlati hatások is hozzájárultak ahhoz, hogy a szíriai városok lakói az utcára mentek.
Visszatérve a Dominóelmélet című cikkünkre;
2015. január közepén az Alfahíren már megjelent, hogy,
ezt a helyzetet az EU nyilvánvalóan nem tudja kezelni, hiába is kezdenek el most egyes Uniós országok vezetői a schengeni egyezmény újraértelmezésén gondolkodni, nehéz lesz erőszak mentesen megálljt parancsolni a bevándorlóknak. Általában a migrációt természeti katasztrófák, éghajlati anomáliák vagy gazdasági kényszer indítja el, és az észak-afrikai emberek olyan mennyiségben kerültek a nyomor szélére, és indultak el Európa, a jobb élét felé, ami szükségszerűen egy újabb potenciális konfliktusnak lesz a forrása.
Kepli Lajos figyelmeztetett:
nem kérdés, hogy ezek a társadalmi folyamatok, mint például az Egyesült Államok által kikényszerített arab-tavasz, csak továbbfokozzák a migrációs hullámot.
Azonban nem történt semmi változás.
Azért sem oldható meg a jelenlegi válság, mert nem előre gondolkodunk. Pusztán az adott helyzetre reagál, mind az aktuális magyar kormány, mind pedig az európai országok vezetése. S ez nemcsak a menekültek kérdésére igaz, de a szélsőséges időjárási jelenségekben megmutatkozó klímaváltozásra is, amelynek a két leghangsúlyosabb pontja a vízgazdálkodás, és mezőgazdaság. Nehéz nem észrevenni, hogy hazánkat egyszerre sújtja a száraz afrikai hőség, majd a Dél-Kelet Ázsiára jellemző özönvíz,
de mégsem látni azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek elősegítenék, hogy a magyar lakosság megfelelő módon alkalmazkodni tudjon a megváltozott körülményekhez.
Mert a világunk megváltozott, s nekünk fel kell készülnünk az új feltételekhez, vagy kereshetünk magunkat mi is egy új hazát.
Miközben a dominók tovább dőlnek, szépen sorban…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
