Aki már tanulmányozta a mágusok, alkimisták, szentek, guruk, lelki vezetők életét, talán feltette már magának a kérdést: miért van annyi bajuk, gondjuk ezeknek a „nagy lelkeknek”? E mögött pedig valami olyan gondolat húzódhat meg ilyenkor a kérdezőben, miszerint „ha olyan remek lelkek, hogy mások megsegítésére születtek le a Földre, akkor miért nem képesek önmagukon segíteni?”. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adok válaszokat ebben a cikkemben.
2010 áprilisa végén jelent meg egy összefoglaló cikkem egy híres okkultista asszonyság, bizonyos Madame Blavatsky életéről. Idén pedig arra gondoltam, érdemes újra feleleveníteni a régi tudást, ezért leporoltam a cikket és újra megosztottam a facebook oldalamon.
Az okkultizmus nagyasszonya: Helena Petrovna Blavatsky
A XIX. században élt egy asszonyság, aki a maga karakán, bicskanyitogató és mégis békésen harcos személyiségével, no meg pszichikai adottságainak nagy port kavart bizonyosságtételeivel elindította a modern és a jó értelemben vett populáris, mégis autentikus ezotériát és parapszichológiát a világhódító útjára. Ezúttal neki, Madame Blavatskynak szentelek néhány sort.
A teljes cikket itt találod: http://boldognapot.hu/blog/az-okkultizmus-nagyasszonya-helena-petrovna-blavatsky/
Erre több olvasói megjegyzés is érkezett, melyek talán szélesebb érdeklődésre is számot tartó kérdéseket kezdtek feszegetni. Álljon itt példaként egy ilyen:
Olvasói kérdés:
„Egy dolgot nem értek. Ha akkora nagy mágus volt, annyiféle ismerete volt, miért nem tudta a testet egészségesen tartani? Miért betegeskedett annyit? 60 évesen viszonylag fiatalon halt meg, hogy lett ilyen ramaty ha annyi mindent tudott?”
Véleményem szerint ez egy összetett kérdés, amit érdemes röviden kifejteni.
A szentek, a mágusok, a guruk, a kiválasztottak, a szellemi vezetők is karmával születnek. Vagyis feladatteljesítésükhöz majdnem mindig – Jézus például kivétel volt – vállalnak valamilyen karmikus terhet. Ennek több oka lehet.
Ilyen okok lehetnek a következők:
példát mutatni helyállásból és az isteni törvények vállalásábólmásoktól, más lelkektől átvállalni karmikus terheket – itt túlterhelődött karmikus terhekről beszélünk, amelyek már nem fejlesztenék a lelkeket, csak szenvedést okoznának nekik előző életeikből felhalmozott karmát kell leróniukaktuális életükben írt karmát tisztítanak, illetve egyenlítenek kiaktuális életük családi vagy nemzeti karmáját tisztítják, tehát nem a sajátjukategyéb okoknál fogva
Sok egyéb okot lehetne még felsorolni. Talán érzékelhető ebből, hogy legtöbbször a kiválasztottak is vállalnak karmát, mivel ők is hibáztak, illetve hibázhatnak korábbi vagy jelenlegi életükben feladataik teljesítése közben. Mivel ők sok lélek sorsáért felelnek, az ő hibáik hordereje esetenként sokkal nagyobb lehet, mint a fejlődő lelkeké. (Erről bővebben lásd: második könyvem idevágó részeit: Beszélgetések a Kristálykoponyákkal)
Sok kiválasztott tehát emberi tudatszintről indul – ezért tűnik túl emberinek –, holott ők nincsenek benne a reinkarnációs körforgásban. De miért? – kérdezhetné valaki. – Mert a kiválasztott attól kiválasztott, hogy angyali vagy mesteri, vagy még magasabb spirituális tudatossági szintről születik le egy vagy több élet erejéig a Földre, hogy az emberiséget segítse. Ilyen volt Blavatsky, Franz Bardon, Rudolf Steiner, Sai Baba stb.
A kiválasztott sokszor átlagos – a kor tudati színvonalának megfelelő – emberi tudatszintről vág neki a spirituális felemelkedésnek. (Tehát többségük kezdetben nem zseni.) Mivel az ilyen kiválasztott többnyire túlérzékeny és képességei is hamarabb beindulhatnak, mint várná, ezért gyakran frusztrálttá, magányosság, mássá, különccé stb. válhat. Egyszóval, kilóg a sorsból és pszichológiai esetté válik a külső szemlélő számára.
Kivételt csak a vele egyívású lelkek jelentenek, akik hasonló cipőben járnak, vagy már annyira előrehaladott állapotban vannak, hogy képességeikkel felismerik, hogy az adott lélek min megy keresztül. De ez nem „kikiabálható” dolog. Ez magánügy. Ezért szép számmal születhetnek pletykák, megbélyegzések, lejárató kampányok és így tovább kiválasztottakkal kapcsolatban.
Azt ne várja senki, hogy egy kiválasztott utólag magyarázkodjon, mert ez nem tartozik másra.
A belső frusztráció – az alkimista átalakulás hője – olyan tüneteket produkálhat, amelyek kívülről talán emberi gyarlóságnak tűnhetnek, belülről azonban a Gondviselés irányítja. Nem kell minősítenünk, ha nem akarunk!
Persze olyan eset is előfordul, amikor egy kiválasztott lélek megroppan a feladatainak súlya alatt. A spirituális képességek fejlődése NEM FELTÉTLENÜL JÁR EGYÜTT az erkölcsi tisztasággal – még ha szeretnénk is ezt hinni. Sokan ezt feltételezik. Szerintem tévednek.
Léteznek olyan démonikus erők, amelyek a fejlődés magasabb fokain járókat kísértik meg, aminek pedig az a következménye is lehet, hogy a beavatott elbukik. Magyarul, megőrül, drogfüggő lesz, deviáns viselkedésű, személyiségzavaros… Ezen most nem érdemes csámcsogni, csak úgy megemlítettem.
A lényeg, hogy a magas égésű lelkek nem szoktak szuperembereket alakítani – kivéve Egyiptom predinasztikus korszakát, amikor a félistenek önmagukat valóban természetfeletti lényekként mutatták meg. Sőt, olykor még a nagy tömegek előtt is erőt és varázslatot demonstráltak. Ebből született később a mitológia és persze a nép páni félelme. Abba most ne menjünk bele, hogy miért van ilyenre is példa az okkult történelemben. Elégedjünk meg annyival, hogy a félistenekként tisztelt lények körében is létezik spirituális Egó. De ők ezt sokszor megtehetik.
Mi, emberek, lássunk tisztán! A morális lelki vezető annyira tiszteli a karma isteni törvényét, hogy leszületése előtt, ő maga kéri, hogy az Isteni Gondviselés áldja meg őt egy bizonyos mennyiségű karmával. Igen, a karma áldás. Lentről nézve lehet nehézség, csapás, betegség, megvetés, üldözés és társaik, ámde a Sors szemein keresztül nézve, ez akkor is áldás. Lehet tisztítani azt a szennyet, amit az emberiség évek, ha nem évszázadok óta görget maga előtt.
Táltosaink, mágusaink, sámánjaink, javasaink, guruink, szellemi-lelki vezetőink előtt ez világos. Ők speciális életutat választanak maguknak, mivel fentről nézve példát mutatnak és sok lélek sorsát fordítják jobb irányba, még akkor is, ha egyébként éppen azok a személyek kételkednek bennünk a legjobban, akiken segítenek.
Végül, persze azt is érdemes végiggondolni, hogy amíg egy emberi tudat nem válik eggyé a kiválasztotti mivoltával – tehát még fejlődik –, addig ugyanúgy hibázhat, mint bárki más. Emiatt a kiválasztottak is elbukhatnak. De vigyázzunk! Óvakodjunk attól, hogy pálcát törjünk e sorokra hivatkozva bármely lélek felett.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Válj tudóvá, s a tudás majd szétoszlatja a tudatlanság homályát. Utána pedig meglátod, már nem is lesz kedved ítélkezni, inkább újra leszületsz és segítesz a lélektársaidnak! Mert a Teremtőben, az Öregistenben, egyek vagyunk!
Kiemelt kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Steiner#/media/File:Steiner_um_1905.jpg
Száraz György
Boldog napot!
The post Miért nehéz sorsúak a szentek, miért betegek a mágusok, miért üldözöttek a kiválasztottak, esetenként miért túl emberiek a szellemi vezetők? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
