Követi a világbajnokságot?
Nem igazán, annyira nem focis a családom.
A stadionokba viszont beférkőzött a politika is. Komoly botrány lett a Svájc-Szerbia meccsből, pontosabban két svájci labdarúgó – Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka – mutogatásából. Mindketten koszovói albán származásúak, és az albán sas megformázásával ünnepelték góljukat. Pontosan mit szimbolizál az albán sas?
Régi időkre nyúlik vissza, előtte még Szkander bég szimbólumát használták. A sas heraldikai jel, az albánoknál is a bátorság jelképeként szerepel.
A svájci játékostanács betiltotta
Négy éve a svájci válogatott játékostanácsa úgy döntött, hogy nemzeti színekben nem használják ünneplésként az albán sast.
„A klubjában mindenki úgy ünnepel, ahogy akar, de itt a nemzeti csapatban vagyunk. Itt nem történhet meg, hogy valaki ezzel a gesztussal ünnepel” – mondta akkor Shaqiri.
Shaqiri a volt Jugoszláviában, a koszovói Gjilanban született, Xhaka viszont már Bázelben. Utóbbi édesapját egy politikai demonstráción való részvétel miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték az egykori Jugoszláviában.
Van valós politikai üzenete, vagy csak egyszerű szimbólum?
A Nagy-Albánia iránti vágyat meg lehet vele jeleníteni ma is, arra határozottan alkalmas, hogy feszültséget keltsenek a szerbekkel. Üzenni lehet vele a koszovói albánok függetlenségéről, vagy Albániával való egyesüléséről is.
Kik között húzódik az elsődleges konfliktus?
Alapvetően a koszovói-szerb viszonylatból indul ki, a probléma megoldatlansága már a ’60-as évektől jelen van, de főleg a ’80-as évek elejétől vannak tüntetések erősebb autonómiát, vagy tagköztársasági rangot követelve Koszovónak. Miután ez nem valósul meg, drasztikusabb módszerekkel kezdenek küzdeni a függetlenségért. 1992-ben népszavazást is tartottak erről, de annak eredményét csak Albánia ismerte el.
Albánia ott kapcsolódik be a relációba, hogy mindig próbálnak valamilyen módon segítséget nyújtani a koszovói albánoknak. Az albán rendszerváltás után kezd nyitni az albán politikai vezetés feléjük, de ez nem túl sikeres. A ’90-es évektől aztán egyre inkább elmérgesedik Koszovó ügye, Albánia ekkor főleg a nemzetközi közösségben próbál támogatókat szerezni, először azért, hogy Jugoszláviát ítéljék el, később azért, hogy Szerbiát, de ez sem hoz igazán előrelépést.
Az albán-szerb viszony egyébként máig nagyon fagyos, ami a sportban is lecsapódik. Albánia-Szerbia focimeccs volt 1-2 éve Belgrádban, számos incidenssel, koszovói albán zászlókkal és verekedésekkel.
Egyiptom is botrányba keveredett
Az oroszországi világbajnokságot Egyiptom válogatottja sem úszta meg politikai affér nélkül. A csapat legjobbja, Mohamed Szalah egy grozniji banketten díszpolgári címet kapott a csecsen vezetőtől, Ramzan Kadirovtól.
Szalah ezután olyan heves támadásokat kapott a médiától és a szurkolóktól, hogy állítólag a válogatottság lemondásán is elgondolkodott.
Hogyan kerültek ilyen nagy számban koszovói albánok Svájcba?
Jugoszláviából főleg az 1980-as években kezdtek kivándorolni, a fő célállomás Svájc és Németország volt, elsősorban oda indultak, ahol befogadóak voltak velük szemben és jó anyagi megbecsülésre számíthattak. Jugoszlávia már az 1960-as években kinyitotta kapuit, hogy népesség- és munkaerő-feleslegét leadja. Főleg a horvát és a koszovói területekről lehetett kimenni, Koszovó mindig szegény és feszült tartománynak számított, így két szempontból sem bánták, ha távoznak az országból.
Érdekes volt látni a pénteki meccsen, hogy a svájci szurkolók között nem csak svájci, hanem albán zászlók is voltak. Mennyire homogén a svájci albán kisebbség?
Már csak a létszámuknál fogva is erős, összetartó közösségről van szó. Valószínűleg, akik a stadionban voltak sokadik generációs koszovói albán származású svájciak, vélhetően már az alpesi országban születtek, de a koszovói albán múlt és az ahhoz kapcsolódó hagyományok összekovácsolják őket. Ezt erősíti az is, hogy Koszovó nagyrészt ma is az általuk hazautalt pénzből tartja életben magát, ráadásul a Svájcban élő, koszovói gyökerekkel rendelkező embereknek valószínű, hogy ma is élnek rokonaik Koszovóban. A közös történelmi sebek és a megélhetési problémák összetartják őket, érzelmi kapcsolódást is jelentenek ezek. Röviden úgy foglalható össze a helyzetük, hogy távoztak ugyan Koszovóból, de a kötődésük és a támogatásuk a mai napig megmaradt.
Nemzetközi válogatott
A svájci válogatott 23-as keretében 8 olyan játékos van (Yvon Mvogo, Francois Moubandje, Johan Djourou, Valon Behrami, Xherdan Shaqiri, Blerim Dzemaili, Gelson Fernandes, Breel Embolo), aki nem az alpesi országban született.
Volt egy másik politikai üzenet is a meccsen, ami után a szerb szövetség kaphat büntetést. Több szerb szurkoló is a háborús bűnös, Ratko Mladics fotójával ellátott pólót viselt. Nemzeti hős?
A szerb szurkolók általában fogékonyak a szélsőjobboldal iránt, így sok szélsőjobbos futballhuligán van, az ő szemükben Mladics példakép és nemzeti hős, de ez összetettebb történet. A délszláv háborúkban a fél-paramilitáris szervezetekhez csatlakoztak fosztogatók, akik fegyvert is kaptak. Ezek a fosztogatók általában a futballszurkolók köreiből kerültek ki, nem mondom, hogy pont ugyanazok az emberek voltak a stadionban, akik anno a harcokban is részt vettek, de a háború időszaka most is erős érzelmi kötődést jelent az akkori katonai vezetők irányába a szurkolóknál.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
