A szélsőségesen ballib blog azt kérdezi: “Nem lehetne csak egyszerűen elfogadni a másságot?” – a rövid válasz az, hogy “nem”.
De a kérdés bonyolultabb. Az a gond ugyanis, hogy az ellenoldal szinte mindig rosszul érvel.
A homoklobbisták ugyanis azt mondják “ez egy veleszületett állapot, nem tehet róla senki”, mire az ellenválasz az, hogy “nem bizonyított, hogy veleszületett állapot, ez sokkal inkább a szocializáció során megtanult hibás viselkedésminta”.
Sajnos, Amerikából jön mindkét érv, s mindkettő hibás, azaz nem biztos, hogy hibás, de mindenképpen lényegtelen.
Ugyanis!
Az nem érv valami igenlése mellett, hogy az veleszületett. A saját családomból mondanék példát. Minden családban szokott lenni egy jellemző betegség, amiben aránytalanul sok ember hal meg az adott vérrokonok között. Van ahol agyvérzés, van ahol infarktus, van ahol bélrák, stb. Nálunk, az én családomban ez a cukorbetegség és a hasnyálmirigy-rák. Négy nagyszülőm közül 3 volt cukorbeteg, s 2 közülük hasnyálmirigy-rákban halt meg, a hasnyálmirigy-rák nagyon jellemző a cukorbetegeknél. Plusz 2 szülőm közül az egyik cukorbeteg volt. “Természetesen” én is cukorbeteg vagyok. Azt mondják, a rossz étkezés, a kevés mozgás az oka. De volt egy nagybátyám aki cukorbetegnek született. Akkor ezek szerint vele nem is volt semmi gond?
De ha nem betegséget veszünk – hiszen a homoklobbisták szerint a homoszexualitás nem betegség -, hanem bármilyen szokást, érdeklődést, mely veleszületett, az nem lehet rossz? A szadizmus, meg sok elmebaj pl. veleszületett – ezek szerint a szadizmust el kell fogadni?
Szóval az ellenoldal tévesen érvel. Valójában teljesen mindegy, hogy a homoszex veleszületett vagy elsajátított viselkedésmód, ennek semmi jelentősége a kérdés szemszögéből. Ahogy az is mindegy, hogy betegségnek tekintjük-e vagy nem.
Én személyesen betegségnek tekintem és veleszületettnek, de ennek semmi jelentősége, nem ez homofób álláspontom alapja.
Számtalan olyan magatartásforma létezik, melyről az egyén nem tehet, nem direkt találta ki, hogy ilyen legyen, a társadalom mégis nemkívánatosnak tekinti az adott magatartást. A pedofil nem úgy ébredt egy reggel, hogy “mától pedofil leszek”, az állatkínzó se döntött tudatosan, neki egyszerűen természetes módon alakult ki az az érzelme, hogy szexuálisn izgatják a kisgyerekek, ill. az állatok fájdalma örömet okoz neki. A piromán ugyanez. Tulajdonképpen kevés dolog alakul ki tudatosan: akinek mondjuk nem tetszik meg spontán módon a billiárd, az sose fogja szeretni, hiába is magyarázzák neki milyen jó mulatság a billiárd. A leglátványosabb a szexuális fétisek terén: vagy tetszik egy dolog valakinek vagy nem, pl. sok férfi imádja a nővérnek öltözött nőket, míg nekem ez teljesen érthetetlen, nekem a nővér öltözetről nem a szex jut eszembe, hanem hogy mindjárt vért vesznek tőlem, szóval nincs rám semmilyen izgató hatása, sőt ellentétes hatással van rám – magyarázhatják nekem órákig milyen erotikus dolog a nővérruhás nő, sose fogok így érezni. S fordítva, nekem is vannak számomra erotikus elemek, melyek iránt más teljesen semleges. sőt akár negatív.
Azaz a vita, hogy veleszületett vagy tanult a homoszex persze lehet érdekes vita, de semmi jelentősége e vitának annak szemszögéből, hogy minek kell lennie a társadalom hozzáállásának a homoszexhez.
A téves érv “ezt senki sem választja, ez nem egy betegség, hanem egy érzés, amelyet nem lehet és nem is szabad elnyomni” – ez kb. olyan, mintha azt mondanánk “a béka zöld, nem lehet őket megtanítani, hogy ne legyenek a tóban, tehát zöld fürdőnadrágban kell mindenkinek strandolnia”, teljesen értelmetlen érvelés.
A “nem lehet elnyomni” állításból nem következik a “nem szabad elnyomni” állítás, sőt éppen ellenkezőleg: a társadalom számtalan dolgot elnyom, melyet “nem lehet” elnyomni. Mondjuk a szép szomszéd nőt szinte minden férfi szexuálisan kívánatosnak találja, mégis az a követelmény, hogy senki se közeledjen hozzá szexuálisan a nő hozzájárulás nélkül, sőt egyes társadalmakban – iszlám – egyenesen az a követelmény, hogy titkoljuk tetszésünket.
A társadalom éppen arról szól: korlátozzuk magunkat a közösség érdekében. A társadalomban élő ember sose lehet igazán szabad.
Ha én homoklobbista lennék, nem úgy érvelnék, hogy a homoszex veleszületett, s nem lehet elnyomni, hanem úgy, hogy a társadalom számára semleges magatartás, így elnyomása indokolatlan. Mivel pedig az álláspontom ellentétes, így úgy érvelek, a homoszex negatív, így elnyomása indokolt, arról pedig lehet vitázni, hogy az elnyomás foka mekkora legyen.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
