Az októberi püspöki szinódus hét magyar résztvevője riportsorozatban mutatja be a Vatikáni Rádió magyar adásában személyes tapasztalatain keresztül a megbeszéléseket. Október 18-án Csiszár Klára pasztorálteológus, a Linzi Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánja osztotta meg gondolatait.
Csiszár Klára a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese és Teológiai Karának dékánja, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktori iskolájának tanára két teológiai témájú szinódusi fórumnak volt a moderátora, illetve „A teológia szerepe a szinodális egyházban” témájú sajtótájékoztatón szólalt fel október 16-án. Mint az interjúban megosztotta,
ezért külön megtiszteltetés is volt, hogy ilyen kicsi valóságból kiindulva hozzászólhattam a teológia szerepéhez a szinódusi egyházban”.
A kollégák visszajelzéseiből értette meg, hogy „összekötő kapocsként, vagyis hídépítőként tekintenek rám”. „A szinóduson túl alkalmam volt a két ülésszak közt az osztrák püspöki konferencia előtt többször is beszélni a posztkommunista országok valóságáról”, emellett a német püspöki konferencia állandó tanácsa is kérte a segítségét, hogy
vagy pedig mi az, amit ők adhatnának Kelet-Európának, mire van ebben a helyzetben szükség. Mindenki látja, hogy most egy olyan szakadék van a német kontextus, illetve a posztkommunista kontextus közt, amit még a kommunisták sem tudtak így »kiásni«.”
A különféle országok, kontinensek értelmezései közötti közvetítés lehetőségéről azt mondta, „ez egy hosszú tanulási folyamat és én szeretek arra emlékeztetni mindenkit, hogy mennyire szépen éltünk mi együtt a kommunista időben, tudva egymásról, szeretve és megbecsülve egymást”.
– fogalmazott Csiszár Klára –, a „nyitott ablakok egyháza” – aki szeretett volna a valóságról tudni, hogy mi is van a vasfüggönyön kívül, az a „pap bácsitól” (plébános) kérdezte meg, őt kérte, meséljen a Szentföldről, meséljen a II. Vatikáni Zsinat teológiájáról.
Ugyanakkor a német kontextusban is tudjuk – mondta a linzi egyetem rektorhelyettese –, hogy nagyon érdeklődtek a posztkommunista egyházak valósága iránt. Segítettek a könyveiket átcsempészni, „erről különböző sztorikat lehet hallani, és egy olyan szép együttélés volt, és most egyszerűen ebben a kettős létben (…)
Hogy mit is lehet tenni? Beszélni egymással, megkérdezni, hogy vagytok, s nem rögtön tudni, hogy ki miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik.”
Ez a szinodális út hosszabb távon tud-e segíteni az egymást értésben? – kérdezte Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió munkatársa. A teológus válasza szerint tud, „ad egy olyan teret, egy olyan módszert és remélhetőleg egy olyan inspirációt, aminek itt nincs vége, hanem aminek számtalan lehetősége van Rómán kívül is. Hogy a püspöki konferenciák miként találkoznak és beszélgetnek egymással, mi hogyan kommunikálunk egymással, hogyan reagálunk egymás útkeresésére… A német egyházról tudjuk, hogy nincs könnyű helyzetben, szenved, küszködik, olyan kérdésekkel foglalkozik, amilyen kérdésekkel biztosan nekünk is, talán tíz éven belül, ugyanígy kell foglalkoznunk. Nagyon gyakran elvitatjuk mi a katolicitásukat, hogy ők már nem keresztények, nem katolikusok, holott nagyon jól tudjuk, hogy mind a mai napig a német egyház építette fel a legtöbb templomot világszerte, a legtöbb templomot ők renoválták, kórházakat, iskolákat épít mind a mai napig. Úgy gondolom, hogy nagyon nem keresztényi, amikor nem az az első kérdésünk, hogy »hogy vagytok?«, »mi bánt beneteket?«, »miért gondolkodtok úgy, ahogy?«, hanem már eleve tudni véljük azt.”
A Ferenc pápával való aznapi találkozásáról megosztotta, „amikor odaléptem hozzá, kezdtem mondani, hogy magyar vagyok Romániából, mire ő folytatta: »Igen, és most Ausztriában vagy«. Ez számomra azt jelenti, hogy a Szentatya tud rólunk, ismeri a teológusokat, akiket meghívott. Előttem éppen az egyik kolléganőm beszélt vele, ugyanúgy tudta, hogy kiről van szó.”
A teljes beszélgetést ITT hallgathatják meg.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
(vn)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
