Egy ország aktuális gazdasági fejlődését a legalább 5 évvel korábban hozott szabadpiaci tőkebefektetések és az azokat megelőzően legalább 10 évvel hozott közösségi és humán tőke befektetések határozzák meg — és ez csak a legoptimistább nézet. Valójában innovatívabb gazdasági környezetekben a humán- és a társadalmi tőke kellő színvonalának kialakulása ennél több időt vesz igénybe. A kevésbé innovatív, konzervatívabb tőkeszerkezetekben, mint a magyar — amely feldolgozásra és összeszerelésre épül — az átfutási idő rövidsége viszont a tőke hozamának (a hozzáadott értéknek) az alacsony voltával párosul, tehát kiugró, tartós növekedést még kedvező piaci és társadalmi környezetben sem lehet várni tőle. (Magyarország azonban nem teremt kedvező társadalmi környezetet sem: az oktatási és a jogi környezet hanyatlásának egyenes következménye az itt megtermelt profit teljes repatriálása, amelyet vagy máshol fektetnek be, vagy pénzügyi tranzakciókban hasznosítanak, mert mindenképp jobban megéri.) Egy dolog a haláléval egyenlő bizonyosságú egy nemzetgazdaság működésében: csodák nincsenek, a felfelé történő váratlan — csodaszerű — kitörések esélye nulla.
Az a tény, hogy Magyarországot egy ideje elkerülik a nagyobb, konzervatív beruházások is (pl. autógyárak), illetve komolyan vehető befektetés csak klaszterban (azaz iparágon belül, még inkább egy adott gyár ellátási láncában) valósul meg, meghatározza Magyarország gazdasági képét vagy 15 évvel előre. A befektetők nem látják a magyarországi befektetések stratégiai előnyét (ilyen földrajzi előnyünk nincs, a többit meg eljátszottuk, illetve most éljük fel), a ma itt megtelepült gyártási és szolgáltatási környezet legalább 15 évre előre meghatározza, hogy Magyarország alacsony hozzáadott értékű, lassan fejlődő, regionális összehasonlításban hanyatló ország lesz. Még egyszer: abból, hogy most mit gondol rólunk a világ (mit gondol a mai társadalmi tőkénkről, fogyasztóképességünkről, jogi környezetünkről, illetve ezek alakulásának trendjéről stb.), és ez hogyan tükröződik nem-befektetésekben, néhány tizedszázaléknyi pontossággal lehet tudni, hogy mint fog alakulni a GDP, az elosztható javak mennyisége, a szegények aránya 2030-ban. A saját — nem rakétatudományos kalkulációim mellett, a többiek ortodox fejlődése esetén — 2030-ban Bulgáriával leszünk az EU-fejlettségi lista utolsó helyén.
Valóban el lehet tehát mondani, hogy a kormány — ellenzéki műszóval — a gyerekeink jövőjét éli fel, miután felélte a saját nyugdíjunkat is. A kormány az ábrázolt képen ráadásul csak rontani fog még legalább 2018-ig, hiszen nem ért a dolgához, eközben lop, és folyamatosan félretájékoztatja a a közvéleményt az ország valós (stratégiai) helyzetéről. A legjobb esetben 2020-tól indulhat meg valamiféle kilábalás, amelynek magas minőségű kormányzás idején — amelyre nem volt példa ebben az országban az 1920-as évek közepe óta — 2035-re lehet értékelhető strukturális hatása.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
