Onnan a bátorság, hogy így merészelem szólítani Kegyedet, hogy nem ez az első levél, amit Önnek írok, Ursula. Meg onnan, hogy háromszáz évvel ezelőtt Zágoni Mikes Kelemen is így szólította leveleinek címzettjét. Leveleinek címzettje egyébként sohasem létezett. Épp akkora valószínűséggel olvasta hát a neki szánt sorokat, mint Ön az enyémeket. De mások olvasták! Sokan, akik együttéreztek a mellőzöttekkel. És hátha így járunk majd mi is!
Szép szavak, bárcsak igaznak hinné őket!
Látom sikerét, amit el tetszett érni velünk szemben, e groteszk háború árnyékában. Én az Ön helyében büszke volnék, hogy sikerült – ahogy múltkor írtam – elvenni a jogos jussunkat, mind a tízmilliónktól, mert nem megfelelőképp voksoltunk megint, mi magyarok …lengyelek, olaszok. Apropó, olaszok! A fenyegetés, amit el tetszett engedni feléjük ott Princetonban, az is, igazán elegáns volt! Épp a választás előtt! Szép beszédben tetszett legfőbb értékeinket áttekinteni: „Minden demokráciánk nagyon egyedi és más. … De a végső soron a demokráciák minden formája egyetlen pontba sűrűsödik. … Lehetővé tenni a dolgok megváltoztatását az urnáknál.
A demokráciákban még azért a jogunkért is harcolunk, hogy ellenfeleink beszélhessenek.” Ó, de szép szavak! És milyen öröm volna, ha igaznak is hinné őket! Mert közvetlenül a beszéd után, Édes Néném, ott helyben, talán negyedóra múltán, kérdésre válaszolva ezt találta mondani:
„Meglátjuk az olaszországi választások eredményét, de ha rossz irányba fordulnak a dolgok, mint Lengyelország és Magyarország esetében, akkor megvannak az eszközeink”.
Ez igen! Ez az ellentmondás talán még Bidennek is feltűnt volna egy átlagosnál nem demensebb napon!
Azóta persze az Ön vezetőtársai is észbe kaptak, és testületileg szidják szegény olaszokat, hogy azt merészeltek arra szavazni, akire akarnak. Mert mint magyar, én tudom már, hogy amit Princetonban tetszett mondani, azt nem úgy kell érteni, hogy szavaz, akire akar! Meggondolatlan olasza! Hanem demokratikusan, ebben az értelmezésben: rosszról jóra változtatni, nem fordítva! Kérem, nézze el nekik, legyen kicsit türelmes velük, mert – velem ellentétben – ők sosem éltek kommunista rezsim alatt!
Elvetemült, aki 19 fokig hevíti fel otthonát
De majd észbe kapnak Melonisztánban is, ha megfenyíti őket, és elapadnak a pénzeik! Majd a központi bank észhez téríti őket! Igaz, kormányuk még meg sem alakult, csinálni tehát nem csinálhatott se jót, se rosszat, de jobb előbb, mint később. Így van ez, ha a polgárok nem tudják pontosan, hogy hogyan is kellene szavazni, aztán rosszul választanak! Nem értették meg a jobbító szándékot, megérdemlik hát a büntetést!
Látja, így változnak az idők itt Európában, Édes Néném! Mert gondolta volna-e akkoriban, amikor még a jó meleg bárói otthon biztonságában tetszett biflázgatni az (orvosi) tankönyveket, hogy ilyen kiváló harcos lesz Magából! Persze akkoriban még semmi nem így volt! A szobákat akármilyen melegre fel lehetett fűteni. A szomszédokat sem biztatta senki, hogy jelentse fel azokat az elvetemülteket, akik képesek akár 19 fokig is fölhevíteni otthonukban a levegőt! Csak szólok, intézkedéseiben lemaradásban van: svájci példaképeink már ott tartanak, hogy feljelentésekre biztatják a polgárokat, ha a szomszéd feltolja a termosztatot.
Tudja, Édes Néném, az egyik baj az, hogy a legtöbben még nem értünk meg rendesen a cancel-culture-ra, és nehezen emésztjük meg, hogy amink van, az egyre kevesebbet ér. Természetesen igen örülünk, hogy az Önök amerikai tanácsadói és barátai jóval olcsóbban vásárolhatják meg egyre értéktelenebb gyárainkat, házainkat és általában minden ingóságunkat, mert legalább biztonságban érezhetjük magunkat a mohó kínai és főleg a kénkőszagú orosz befektetőktől. Azt is megértjük, hogy kiváló szakértőink, mint a Volkswagennél is, a tengerentúli termelési kapacitások bővítése mellett döntenek.
Ugyan ki építene itt gyárat, mikor se energia, se nyersanyag? És az is világos, hogy miért nem csinálja meg a Tesla az Ön hazájába tervezett gyárát. Okos ember ilyen környezetből csak menekülhet – épp, mint ők! Mi is mennénk, de hát nekünk nincs miből, így inkább maradunk, mert mindig a szegények maradnak és szenvednek, a gazdagok meg elhúznak, mint Ukrajnából meg Oroszországból is!
Honnan vegyünk 3500 eurót a magunk migrációjára?
A másik baj, hogy a legtöbben még ebbe a woke-ba is picit nehezen illeszkedünk bele. Még mindig a gyerekeinket szeretjük legjobban, nem a másságot. És ez még azokban a családokban is így van, ahol az anya csak egy nő, az apa férfi. Tudom, hihetetlen, de még a legbrutálisabb fehér, heteroszexuális ötvenes férfiak is éreznek olykor ilyesmiket. Így aztán nem esik jól, hogy nem tudjuk, mit adhatunk a gyerekeinknek, hogyan élnek majd 5 év múlva, lesz-e kényér, rend és törvény, vagy hideg és káosz?
Bizonytalanok vagyunk, Édes Néném. Gondolnia kellene már a sikeres harc utánra is… Nem tudjuk, kell-e már pakolni, vagy ráérünk még. Nem tudjuk, honnan szedjük elő a magunk 3500 euróját a migrációra. (Ennyiért viszik innen tőlünk a csempészek Németországba a „menekülteket”.) Mikor készülnek el az NGO-k a mi útvonalainkkal, a mi térképeinkkel, a minket szállító hajókkal, hogy jutunk majd hozzá a magunk névtelen bankkártyáihoz, ki utalja rá a megélhetésünkhöz szükséges pénzeket, ki tódul majd a pihenőhelyeinkre szendvicseskosaraival, pokrócaival és együttérzésével, hol fogadnak be bennünket, kik állítanak akadályokat elénk, és kik Merkeleink, mert most még mi mondjuk, hogy Wir schaffen das – de ki mondja majd nekünk? Mert látjuk, hogy földbe döngöljük az oroszokat. De, Édes Néném, gázszivárgás közepette mikor igazít el a bennünket végre valaki?
A migrációra is ez a legszebb megoldás, még pár évig jönnek ide a tudatlanabbak, aztán vége lesz. Végre befoghatják a szájukat majd a magyarok is, mert minek jönne ide bárki is, ha a szépen fejlődő Indiába, Kínába, vagy Kanadába is mehet, ahol munkát kap és biztos megélhetést, szemben az öreg kontinenssel? Persze azért megnyugtatna, ha tudnánk, hogy jövőre lesz még tető a fejünk felett, és legalább abban a tizennyolc fokban el-elmélázhatunk azon, hogy nem volt hiábavaló az áldozat, amivel felszámoltuk az összes termelő és szolgáltató szektort! Ön és a többi uniós vezető világosan elmagyarázta nekünk, hogy a demokrácia nincs ingyen. A szabadságnak ára van. Jól kisemmizzük az oroszokat, ezzel magunkat is. Pontosan értjük, hogy ezzel az okos és hasznos áldozattal, amit a demokráciáért hoztunk, megnyertük az USA-nak a csatát, és az végre teljes mellszélességgel a kínaiak ellen fordulhat! Mi meg, akik maradnak, majd elszántogatunk itt.
Elmossa az idő, mint Zágont
Édes Néném, bizony, ilyen nagyot fordult a világ azóta, hogy Mikes Kelemen megírta örökbecsű leveleit! Látja, a magyarok szabadok lettek – a németek alattvalók. József császár éppúgy látta akkor a világot, mint Ön most: ha valaki nem érezte magát jól abban, amit ő elképzelt, ráerőszakolta az akaratát. Érvei: mint most az Önökéi, igazságról és rendről szóltak – a rebellisek ellen. Mikes Kelemen 41 év alatt 207 levelet írt nénjének. Én nem fogok. Mert negyven év múlva Ön már sehol sem lesz. Ahogy az érvei és az „igazsága” sem. Elmossa őket az idő, mint Zágont. Ha nem adja fel, és keményen dolgozik még egy-két évet, akkor Európát is.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
