Nyitókép: SITA
A napokban mindenkit utolért a hír, hogy Amerikában bedőlt két bank, a nagyobb, országos jelentőségű Silicon Valley Bank, és kisebb Signature Bank is. Hallottuk, hogy kormányzat és a FRB (az amerikai jegybank) mindent megtesz az ügyfelek kártalanítására. J.I. Joe Biden reggel kilenckor sajtótájékoztatót tartott, amikor köztudott, hogy tíz előtt nemhogy dolgozni, de fölkelni se igen szokott. Ebből tudhatjuk, komoly volt az ijedelem, nehogy a történet egy 2008-as forgatókönyvbe csúszhasson. Azt ígérte, a betét nagyságától függetlenül mindenki minden pénzt visszakap, ami igen szokatlan hasonló esetekben, és nagyon megnyugtató lehetett Sharon Stone számára is, akinek fele vagyona látszott elúszni szerencsétlen bankválasztása miatt.
Amiről nem hallottunk, az az a cikksorozat, pontosabban az a tartalom, amit az ügy kapcsán a New York Post hozott le. Hogy miért nem? Mert ez a tartalom bizony megkérdőjelezi az új szelekciós szempontokat, amik – úgy látszik – már a bankszektorban is felülírják a racionális elvárásokat.
Mint a lap írja, az igazgatótanács nagyobb része nem szakmai, hanem politikai kapcsolatai révén került a székébe. A tagok korábban Obamának, Clintonnak, Biden elnöknek, Nancy Pelosinak, valamint Chuck Schumer és Mark Warner demokrata szenátoroknak nyújtottak anyagi támogatást.
Kate Mitchell „megadonor” 50 000 dollárt adományozott Hillary Clinton választási alapjának. Nem csoda, hogy Trump győzelme nagyon felzaklatta: a 2016-os hálaadás napján egy kiotói szentélybe ment.
„Imádkoztam értem és értünk, hogy túl legyünk gyászunkon és megrázkódtatásunkon”
írta. Mitchell 2010-óta igazgatósági tag. 2012-ben társszerzője volt a forgalomba hozatalra vonatkozó jogszabályok fellazítását célzó – a bank startup-profiljába vágó – kezdeményezésnek, amelyek megkönnyítették az induló vállalkozások tőzsdei bevezetését. A könnyítés több ügyfelet, ugyanakkor nagyobb kockázatot jelentett a banknak. Mitchell – miközben bankja csődbe megy – a Stanford Law School Rock Vállalatirányítási Központjának is tanácsadója. Büszke demokrataként társalapítója a VentureForwardnak, amely a nők és alulreprezentált kisebbségek lehetőségeinek javítására törekszik a vállalkozás világában.
Elizabeth “Busy” Burr szakmai kompetenciája nulla. Ezzel szemben egy drogérialánc ideiglenes ügyvezetője. E. Burr munkája tehát nem kifejezett pénzügyi tevékenység. A „busy” elfoglaltat jelent, de a bank még csak nem is a hobbija: 10 éve improvizál, többek között a Subject to Change nevű improvizációs színházi csoport tagja. „Sokat tanultam az improvizációból, és ez befolyásolta, hogyan gondolkodom a vezetésről” – mondta tavaly. Kicsivel később igazgatótanácsi tag lett. Mint mondta, igazgatói szerepében célja, hogy a vállalatokat a sokszínűség elfogadása felé szorítsa.
„Nem elég csupán a számokat közölnünk, ehelyett meg kell követelnünk a vállalati kultúra mélyreható megfigyelését – fel kell tárni az informális hálózatokat és magatartásokat, amelyek támogatják a status quót”
– mondta Burr. „Vitassák meg ezt az igazgatótanács szintjén, és követeljék meg a valódi változásokat.”
Garen K. Staglin 2012 óta SVB-igazgatótanácsi tag. Ő is demokrata adományozó. Az övé a Staglin Family Borászat, ahol egy 2019-es Cabernet Sauvignon ára 300 dollár felett van. 1985-ben vásárolták meg a 61 hektáros birtokot, amivel jó társaságba kerültek: a szomszédos Napa Valley birtok a demokratapárti Nancy Pelosi tulajdonában van. Azon túl, hogy Pelosi támogatója, Staglin 2011-ben 35 800 dollárral támogatta Obamát, 2016-ban 54 000 dollárt küldött Hillary Clinton alapjának (az előző évi 25 000 dolláron felül), 2020-ban 10 000 dollárt adott a Biden Victory Fundnak, tavaly pedig 10 000 dollárt adott a Demokrata Nemzeti Bizottságnak. Azért ez szép!
Mary J. Miller 2012-től 2014 végéig Obama belföldi pénzügyekért felelős miniszterhelyettese. Ő hajtotta végre a Dodd-Frank pénzügyi reformtörvényt, amely meghatározta az SVB működésének szabályozási kereteit – vagyis akár lehetne is betekintése a most bezárt bankkal foglalkozó szabályozók rendszerébe. Miller 2020-ban indult Charm City polgármesteri posztjáért. A nevében dolgozó kampánystáb olyan e-mailt küldött a potenciális adományozóknak, amelyben azt írták, kampánystratégiája a fehér szavazók megcélzása. A két ellenlábas afroamerikai jelölt kihasználva ezt a hibát, megszerezte a város többségi fekete szavazatait. Az, hogy Miller egyszerűen letagadta, hogy a levélhez köze volna, nem segített. 15,6%-os aránnyal 3. lett.
Az SVB 214 milliárd dolláros vagyont és több mint 7700 alkalmazottat foglalkoztat világszerte. A bank igazgatótanácsában egyetlen ember van, aki szakmai karriert befutva jutott el az igazgatói székig, ő Tom King. King 2016-ban vonult vissza, amikor mint vezetőt a brit törvények arra kötelezték (volna), hogy személyében feleljen az alá tartozó szervezet hibáiért. Az amerikai SVB Financial Group, a bank anyavállalata azonban a múlt év őszén kinevezte őt igazgatóságába.
Az új ideológia szerint az igazgatóság a legdemokratikusabb politikát vitte – „nyilvánvalóan gyűlölte az ország felét” – írja a Post. „Még 73 millió dollárt is adományozott a Black Lives Matter csoportoknak”. És ez nem egy egyszerű gesztus volt. A bank promóciós anyagai azt hirdették, hogy „Az SVB elkötelezett amellett, hogy sokszínűbb, igazságosabb, befogadóbb és hozzáférhetőbb környezetet hozzon létre az SVB-n belül, az innovációs ökoszisztémán belül és közösségeinkben. Ennek az elkötelezettségnek a középpontjában a befogadóbb kultúra előmozdítására és a faji, etnikai és nemi képviselet növelésére tett erőfeszítésünk áll.” Az SVB 2022-es nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy igazgatótanácsának 45%-a nő, emellett a sokszínűség mintapéldája: van köztük „egy fekete” tag, „egy LGQBT+” és „két veterán”.
Jay Ersapah, az SVB Egyesült Királyságbeli leányvállalaltának pénzügyi kockázatkezelési vezetője, a cég első, egy hónapos Pride kampányának kezdeményezője és levezénylője volt, de jelentős időt töltött több más woke, LMBTQ+ programmal is. Például blogot vezetett a mentális egészségtudatosságról, kifejezetten LGBTQ+ fiatalok számára. Jelentős energiát fordított több woke LMBTQ+ program élén, beleértve a „biztonságos teret” a napvilágra kerülő esetek számára, miközben a cég az összeomlás felé rohant. „A >Nem lehetsz az, amit nem látsz< mondás visszhangzik bennem” – írta Ersapah a cég honlapján.
Hogy még szebb legyen a leányzó fekvése, feljegyzések szerint mindössze két héttel a cég pénteki összeomlása előtt, február 27-én Greg Becker vezérigazgató több mint 3,5 millió dollárért adott el részvényeket, majd az összeomlás után feleségével, 3,1 millió dolláros maui (Hawaii) házukba „menekültek” néhány nappal azután, hogy Becker, aki 2011 óta az SVB vezérigazgatója volt, elhagyta a céget.
A bank harmadik pénzügyi igazgatója, Daniel Beck 575.180 dollár értékben adott el részvényeket Az adatok az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletétől származnak.
A másik bedőlt bank, a Signature Bank főnöke, Scott Shay szemináriumokat vezetett a gendersemleges névmások bevezetéséről és használatáról. Finn Brigham, az ő „nemek közötti egyenlőség kérdéseivel foglalkozó vállalati tanácsadója”, egyébként egy LMBTQ-klinika igazgatója, a Pride Council nevű eseményről készült közös videójukban „genderqueer transzmaszkulin személyként mutatkozik be. A videóban Shay kijelenti, hogy a Signature Bank volt „az Egyesült Államokban az első bank, amelynek nyíltan meleg férfi volt az igazgatótanácsában”.
A New York Post egyik szerzője, Douglas Murray azt írja:
„Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem, mi állíthatná meg a sokféleség, a befogadás és a méltányosság megszállottságát Amerikában? Mire lenne szükség ahhoz, hogy visszatérjünk a kiválósághoz és a kompetenciához, mint a foglalkoztatás egyetlen kritériumához?”
Talán hidaknak kellene összeomolni, bár gyanítom, hogy ha megtörténne, bizonyos emberek azt állítanák, hogy a „strukturális rasszizmus” miatt dőltek össze. Mégis, ezen a héten emlékeztessük magunkat arra, hogy mennyire túltoleránsak voltunk ezzel az őrült, kiválóságellenes napirenddel szemben. Mert bár a hidak még nem kezdtek omlani, a partok már igen. Ennek az egyik oka pedig az, hogy a szóban forgó bankok a saját érdekeiket helyezték előtérbe a kiválósággal szemben.”
Biztos, hogy mi is ilyet akarunk? Biztos, hogy meg kell várnunk, amíg a mi bankjainkban, rendelőinkben, iskoláinkban is ilyen tulajdonságok alapján veszik fel az alkalmazottakat? Meg kell várnunk, míg ez az ideológia ránk dönti saját világunkat, beleértve – mint látjuk – vagyonunkat őrző pénzintézeteinket is? Vagy elhisszük, hogy minket nem ér utol? Ennyire lusták és közömbösek vagyunk? – ezek már az én kérdéseim.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
