A minap Katarina Barley, az Európai Unió parlamentjének tájékoztatásért és kommunikációért felelős alelnöke többek között azt találta mondani, hogy
„Éppen ebben a hónapban láthattuk, hogy a teljes autópálya-infrastruktúra, az ezzel járó felelősség ismét Orbán legkedvesebb iskolatársának, Mészáros úrnak jutott, a vízvezetékszerelőnek, aki egyben Magyarország leggazdagabb embere. Ez egy 14,4 milliárd eurós, 35 éves pályázat; tehát tényleg egy nyíltan korrupt rendszerről van szó, ezt Magyarországon és az EU-ban is mindenki tudja.”
Miután Magyarország leghíresebb vízvezeték-szerelőjéről van szó, rögtön az elején szögezzük le, hogy ha netán úgy gondolják, hogy valamit észrevettem, és Önök is észrevesznek, azt nem a vállalkozó védelmében veszem észre, mert ha így lenne, itt szerepelne az Ő hirdetése:
De az Ő hirdetése itt nem szerepel, így maradjunk olyan tényeknél, amiből melléktermékként ezegyszer még Mészáros Lőrinc is jól jön ki. Az EU-ban valóban mindenki azt tudja, hogy a rendszer korrupt, hiszen ezt kommunikálja az EU parlamenti alelnöke is. A szerződést természetesen nagy erőkkel vizsgálja az ismeretlen eredetű magántőkéből finanszírozott (alternatív magyar fordításban: Soros-féle), senki által meg nem választott és fel nem hatalmazott Transparency International is. Meg Frau Barley.
Magyarországról nézve ez egy picit másképp fest. Magyarországon az autópályák nagyobb része koncessziós szerződésekkel működik. Ezeket talán kivétel nélkül a korábbi, tehát Orbán előtti (alternatív európai uniós fordításban: baloldali=progresszív=átlátható) kormányok kötötték. Ezek a szerződések is 35 évre szólnak. A szerződéseket sem megkötésük idején, sem azóta nem vizsgálta a Transparency International. A koncessziók tulajdonosai:
Ennyi épp elég, hogy nyilvánvaló legyen: nincs köztük magyar. 2010 után pontosan ez volt Orbán egyik legnagyobb innovációja: olyan magyar tulajdonú cégeket segített életre, melyek nemcsak fejben tudtak megépíteni egy autópályát, hanem a valóságban is: rendelkeztek a szoftverrel és a hardverrel. És nem csak az autópályák tekintetében van így: a teljes építőipar ilyen. De nem terjedt tovább az a gyakorlat sem, hogy külföldiek tarolják le a mezőgazdaságot, mint pl. Ukrajnában, ahol kb. egy belgiumnyi területet bérelnek kínaiak. Még uniós támogatás nélkül is! De milyen jó lesz majd, ha azt is megkapják, ugye? Ennek a gondolkodásnak köszönhetően magyar tulajdonú cégek potenciálja az elmúlt 12 évben a teljes termelési vertikumban megerősödött, és nagyon sok helyen kiszorította a magországok vállalatait. Magyarok végzik el a munkát, és határon belül tartják a nyereséget.
Féláron
De térjünk csak vissza az autópályákhoz! Hogy tisztábban lássunk, két adat helyett hirtelen hárommal kellett dolgozzunk, de így sem bonyolult. A jelenlegi, fent bemutatott szerződések szerint a koncesszorok kilométerenként és évente 738.580 eurót zsebelnek be. A magyar tendergyőztes – a szerződéséből következő adatok szerint – ugyanekkora hosszra és időtartamra 253.000-et kap majd. Barley asszony (ha szabad ilyet mondanom Őreája) ugyanerre 400.000-et mond. Ha igaza van, s pontosabb nálunk, akkor is csak fele az összeg, mint amit a nyugat-európai cégeknek fizetünk!
Hát értjük mi, hogy ez a korrupció, de akkor az a másik, az micsoda? Milyen nevet szabad adni neki? Ez a Spuckende Blutwurst, Frau Barley, persze észre sem vette a dolgot, nem nézett utána semminek, miért is tette volna, hisz elég megfelelnie a progresszív elvárásoknak, a dolgát senki nem kéri rajta számon. Tolja a propagandát, miközben fogalma nincs, hogy mi történik valójában. S ha van, attól csak rosszabb! És hogy miért kapra ezt a finom elnevezést? Ukrán diplomatáktól tanultuk, hogy a egyet nem értő német kancellárokat Beleidigte Leberwurstnak, magyarul sértődött májashurkának kell nevezni. Nos így Frau Barley sem lehet más, mint fröcskölő véreshurka!
Nos, így néz ki Magyarországról a korrupció. És ezzel egy pillanatig sem akarom azt mondani, hogy ilyen állat nálunk nem létezik. Azt sem állítom, hogy nem magasabb, mint máshol, bár az új tagjelölt(ek)énél bizonyosan alacsonyabb. Azt azonban nagyon valószínűnek tartom, hogy Mészáros és a többiek nem (csak) a korrupcióból, hanem az itt maradt haszonból gazdagodtak meg ilyen hallatlan sebességgel! Abból, ami eddig teljesen jogszerűen és minden TI, EU-parlamenti és Bizottsági vizsgálat nélkül elpárolgott. A tisztességes és a tisztességtelen haszon tekintetében is. De mennyivel rosszabbul hangzik ez, nem? Úgy jogállamilag?
Amit nem ír le senki
Ez az, amiért újraválasztják Orbánt, és amit sehol, senki nem ír le határainktól nyugatra. De északra sem! Biztos ugyan nem vagyok benne, de aligha tévedek, ha feltételezem, hogy pontosan ugyanilyen rendszerek szivattyúzzák ki az euro-milliókat Szlovákiából is, és arra is fogadni mernék, hogy amikor Zuzana Čaputová asszony annyira sajnálta, hogy a magyarok olyan hajthatatlanok az olajembargó ügyében, egy szóval sem mondta, hogy az ő hajlékonysága mennyibe fog kerülni a szlovák polgároknak! Ahogy azt is elfelejtette mondani, hogy csakis a makacs magyarok olajvállalatának köszönhető, hogy a szlovák kutakon nem 2.30, hanem csak 1.80 benzin literje! És ugye nem köszönte meg azt sem, hogy szlovákok ezrei surranhattak át egészen május 26-ig a határon 1,25-ért tankolni, megkönnyítve ezzel a hirtelen veszedelmesen növekedett rezsiköltségeket. És nemcsak a magyar nemzetiségűek, de a szlovákok is! Havi 40 euro családonként… nem sok, és nem is vár érte köszönetet senki. Ahogy Frau Barley Blutwursttól sem. De pártatlanságot és objektivitást igen! Ez hivatali kötelessége volna.
És ha – mint mondta – pimasz dolog megnevezni, hogy mibe kerül a magyaroknak az átállás a nem orosz energiahordozóra, ahogy Szíjjártó tette, akkor mennyire pimasz dolog az, hogy minden terv, átgondoltság és kompenzációs program nélkül akarják rákényszeríteni a közép-európai országokat, hogy kövessük a gazdag nyugat példáját – akiknek ugyanez az átállás a negyede terhet nem jelenti, mint nekünk! Hogy ezért meg csak Orbán áll ki, a többiek, mint Barley mondja „együttműködők”, az az ő dolguk. Bizonyára megvitatták és egyezették már választóikkal a várható életszínvonal-zuhanást, és kikérték beleegyezésüket. Sajnos nálunk nagy a korrupció, és valaki ellophatta az egyeztetésre szánt pénzeket, így a konzultáció még nem jött létre. Jelzem, NEMMEL fogok szavazni!
A Blutwurstért meg nem kérek bocsánatot. Csak majd ha Andrij Melnyik is bocsánatot kér a Beleidigte Leberwurstért.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
