Azon gondolkodom, hogy vajon hogyan került Michael Tommey látókörébe Orbán sálja. Jó, hát annak előtte, meg azon gondolkodtam, hogy vajon ki a fene Michael Toomey. Az aktualitásáról legalább annyira elkésve, mint én ebben az írásban – az említett úriember a napokban írt terjedelmes cikket Orbán sáljáról, ami amúgy szerte a világban élénk érdeklődést keltett. Vajon miért ez az érdeklődés?
Na, de nézzük, hogy kiről van szó: Michael Toomey úr jólétben cseperedett szellemiségét 2014 előtt leginkább játékelméleti kérdések foglalkoztatták, mint azt a kínai Wenzhou-Kean egyetemen írt értekezése bizonyítja. Amikor aztán ez a Kínát megjárt tehetség kikerült az Egyesült Államokba – milyen a véletlen – egyszerre csak a politika kezdte érdekelni: a 9/11, Közép-Európa, végül az illiberális Orbán.
Hogy miért nem saját környezete, Wales és Skócia, nem tudjuk. De – bár Orbánt igen tudományos mondatokkal bírálja – úgy tűnik, cseppet sem foglalkoztatja, mondjuk a walesi bárdok, sem Uilleam Uallas története. Ezek a régi dolgok nem érintették meg ifjonti lelkét, csak a terrorizmus.
Meg Orbán. Bár ő maga rég visszatért az Egyesült Királyságba, és országa már évek óta nem az Unió tagja, Toomey ma is a téma prominense. Ez az új, amerikai eredetű érdeklődés nemcsak tudományos kutatásai tárgyát képezik, hanem közéleti cikkek megírására is ösztökéli – már ha valóban az őszinte érdeklődés Toomey úr „hajtóereje”.
A magyargyűlölő Káčer kiakadt Orbán Viktor Nagy-Magyarországot ábrázoló sálja miatt
Tudatlanságból eredő ostobaság
Tommey úr cikkében irredentizmussal vádolja Orbánt, ami politikatudományi jártasságának fényében nemcsak figyelmetlenség, de sokkal több: tudatlanságból eredő ostobaság. Igaz, Toomey úr nem történész – és ez mentsége lehet –, de nem is értette meg sem a száz évvel ezelőtt történteket, sem Orbán (magyar) álláspontját. Az irredentizmus kifejezés az olasz „felszabadít” szóból ered. Az olaszok akkoriban azt gondolták, nekik jár az egykori Osztrák-Magyar Monarchia olaszok lakta területe. És hova tartozik ez a terület ma? – Olaszországhoz. Igaz, kicsit túllőttek a célon, mert Deutschtirol is hozzájuk került, osztrák lakosságával együtt.
Toomey úr ezt nem tudja, mint ahogy az 1920-ban történteket sem ismeri. Bizonyára azt sem, hogy a Magyar Királyság, sőt, a Monarchia kialakulása idején az irredenta kifejezésnek értelme sem lehetett, lévén az országok, birodalmak szerveződési elve az uralkodóház, az uralkodó személye. Ez igaz volt a Magyar királyságra is, amelynek népeit még csak nem is az uralkodó, hanem maga a Szent Korona tartotta egybe – és ha elég tárgyilagosan vizsgáljuk az 1000 éves történelmet, ebből a szempontból a Magyar Királyságban élni semmivel nem volt veszélyesebb, mint bármely másik európaiban.
Káčer nemcsak Nagy-Magyarországtól és a revíziótól retteg, hanem a V4-től és a népharagtól is
Toomey úr azonban nem tud ilyeneket, összefüggések keresgélésével pedig igazán nem sokat foglalkozik. Sokkal inkább úgy fest, mintha eltakarni igyekezne őket! Mert mi más volna ez az Orbánra fröcskölt területesdi, ha nem hisztériakeltés? Ahogy azt egy okos ember mondta, provokációnak az minősül, amit annak tekintünk. Ha azt a sálat észre sem vesszük, akkor nem is volt ott.
Manapság így van ez Von der Leyen férjének zsíros állásával, az eltűnt sms-eivel, amikor ő vakcinából vásárol be. Az, hogy a sálat mégis sokan, még egy angol politológus is észrevette, éppen arról szól, hogy jelentéktelen dolgokkal fűtsék az európai választók indulatait, ha már lakásaikat nem tudják.
A cikkben ezt tulajdonképpen még Toomey is beismeri: „Orbán nem tett érdemi lépéseket Magyarország határainak újbóli kitágítása érdekében, így retorikáját nem szabad túl komolyan venni a szó szoros értelmében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének következményei, különösen akkor, amikor Európában felfokozott feszültség uralkodik.” Ez pontosan így van! És még inkább igaz, ha magunk szítjuk a feszültséget.
Király Zsolt: Kívülről és belülről is támadják a V4-ek egységét és a magyar külpolitikát
A Kárpát-medencében a magyarok a legmegengedőbbek
Toomey úr, ha képes volna reálisan értékelni a tényeket, észrevette volna, amit oly sokan igyekeznek nem észrevenni itt, Közép-Európában is: hogy épp Orbán a legmakacsabb motorja az itt élő nemzetek összefogásának. Hogy ez Toomey úr megbízóinak érdekeit sérti, nem az itt élő emberekét? Igen. Mégis, sokan vagyunk, akik még mindig gyanakvással figyeljük egymást, és inkább hiszünk egy messziről jött emberben, mint saját képességeinkben.
Hogy vékonyka önbizalmunk hizlalására távoli nagyhatalmak ígéreteit és rosszindulatú firkászok hergeléseit használjuk, nem saját tehetségünket és nem a magától értetődő tudást, hogy saját ügyeink saját kezünkben vannak a legjobb helyen, azzal saját önrendelkezésre való alkalmatlanságunkat ismerjük be. Pont, mint várják tőlünk! Hol érvényesül itt a magasztos szubszidiaritási elv? Amikor egy éve azon sopánkodunk (amit nap mint nap a fülünkbe is duruzsolnak): hogy képtelenek vagyunk megvédeni magunkat? Azaz nem tudunk gondoskodni magunkról? – még szerencse, hogy nagy testvéreink vigyáznak ránk, ugye?
Már a német nyelvű sajtó is felfedezte magának Orbán Viktor nagy-magyarországos sálját
Hogy Magyarország állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, ez kelt félelmet szomszédainkban? A cikk szerint ez az irredentizmus igazolása. Hogy az említett Dél-Tirol ugyanakkor szakadt el Ausztriától, mint a határon túli magyarlakta területek, de már évtizedek óta példaszerű autonómiában intézhetik ügyeiket, arról ugye nincs szó a cikkben, csak Orbán területszerzési manővereiről.
Holott, épp a két világháború kitettsége, és ebből fakadó felesleges és mérhetetlen véráldozat vonja hátra Orbánt a háború akár kecsegtető, akár fenyegető következményeitől (Válassza mindenki, amelyiket akarja)! Kérdezem: Dél-Tirolban milyen negatív következménye lett az autonómiának? – Semmilyen! És az meg, hogy valaki magyarnak érzi magát, az mindjárt baj, ha nem Vámosszabadiban, hanem Medvedovon lakik? Csak nem gondolják? Csak nem gondolják, hogy ez így van, vagy így kell intézni?
A Kárpát-medencében minden nacionalista érzülettel és ezek megjelenésével együtt épp a magyarok a legmegengedőbbek. Nem csoda ez, a fiatal nemzetek büszkesége és nacionalizmusa teljesen természetes. Hogy a szlovákok, akik vállalták még a csehektől való szomorú és szegény elszakadást is, hogy végre Szlovákiában élhessenek, a horvátok, akik közt még ott élnek, akik vérüket és szeretteiket adták a függetlenségükért, büszkék erre, és nem szeretik, ha valamikori Magyarországhoz tartozásukat emlegetjük? Természetes. Mi is értjük még Petőfi 1847-es versét: „Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor… / De szabadok vagyunk!”
Orbán Viktor: Magyar-szlovák két jó barát
De Toomey úrnak azt üzenem: értjük azt is, hogy ezt az érzést használják fel a jobb sorsra érdemes ukrán emberek kifosztására. Hogy nem sajnálják azt a 100.000 életet azért, hogy egységes és ellenséges tömböt kovácsoljanak belőlük, ami legalább 100 évig képtelen lesz a természetes és normális együttélésre szomszédaival. Ezt tették velünk is, abban a Trianon nevű szerződésben, amiben – az ön szavai szerint – Magyarország „átengedte” azt az ötmillió magyart a környező országoknak, és ami minket is 100 évre ellenséggé tett egymás számára!
És azt is üzenem, hogy mi itt lakunk már lassan 1200 éve, és az a sorsunk, hogy itt éljünk a következő ezerkétszázban is. Magyarok, horvátok, szlovákok, románok és a többiek. De mindent meg fogunk tenni, hogy amit meg tudtak tenni velünk száz éve, az ukránokkal meg most, az ezen a tájon soha többé ne fordulhasson elő!
És hogy már itt is van a pillanat, amikor a sem magyar érzülettel, sem magyarbarát küldetéssel nem vádolható Heger miniszterelnök úr „új” sálját felvéve, Orbánnal együtt bele tud nevetni a kamerába!
Ezt kapja ki, Mr. Toomey!
Micskó András
Források ITT és ITT.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
