Miben rejlik az ArtKorzó sikere? Tizenöt év – közel száz közösségteremtő, színvonalas kiállítás Száz Ildikó2025. 08. 05., k – 14:12 Érsekújvár |
Rendkívül intenzív és színvonalas tizenöt évet tudhat maga mögött a KultúrKorzó Polgári Társulás. Ezen belül is a művészeti kiállításokat szervező ArtKorzó csoportosulás, amely az elmúlt időszakban ugyancsak kinőtt a gyerekcipőből. Thor Tomi fotóművész, az ArtKorzó vezetője az évforduló alkalmából felidézi az érsekújvári és a térségbeli alkotók korábbi sikeres bemutatkozásait.
ArtKorzó 2010–2025 megnevezéssel a jubileumi kiállítás első ciklusában az érsekújvári alkotóknak adnak teret a Fő téren lévő kultúrház csarnokában. A Poetry café galériájában bárki felidézheti egy-egy alkotó egyéni kiállításának a pillanatait.
Thor Tomi, az ArtKorzó kiállításainak elhivatott szervezője elmondta, négy alkalommal szólítják meg a közönséget 14 alkotással. Az évfordulós és emlékezős kiállításokkal párhuzamosan azonban folytatják az újabb szerzők és alkotók bemutatását. Időközben a Béke moziban lévő Hollywood klubban is nyitnak fotókiállításokat. A közönség már most örülhet például Cserepes Erika fotós bemutatkozásának, akit sokan ismernek. A szenvedélyes kerékpárost a cserbenhagyásos gázolást követően több százan támogatták úgy, hogy kerékpárra ültek. Erika kiváló fotósként is bemutatkozhat, már régóta terveznek egy ilyen kiállítást a szervezők. Érsekújvárban több alkotónak, eddig még be nem mutatkozó szerzőnek nyújtanak teret az ArtKorzó rendezvényein.
Kapcsolódó cikkünk Érsekújvár |
A március végén Bajcs és Perbete között elgázolt Cserepes Erika már a rehabilitációnál tart, ezen a héten valószínűleg elhagyhatja az érsekújvári kórházat is. Optimizmusa mindvégig töretlen volt, s már várja, hogy újra kerékpárra ülhessen. A balesetre nem emlékszik, csupán azt tudja megerősíteni, hogy hátulról ütötte el a gépjármű.
Hogy „happy end”, azt talán még korai volna állítani, meg nem is biztos, hogy ez a jó kifejezés egy ilyen esetben. Újságírói csoportunk mindenesetre izgatottan várja, mikor látja meg Erika alakját az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika folyosójának végén. A jelenlevő kollégák közül sokan és sokszor foglalkoztunk a balesetével és kórházi kezelésével az azóta eltelt időben. Akár még ismeretlenül is szinte közeli ismerősünknek, barátunknak érezzük őt. Végre meglátjuk az ápolót, az operatőrök, fotósok azonnal készenlétbe helyezik magukat – majd lassan (nagyon lassan) mankók segítségével Erika is felbukkan a folyosó végén. Elhalad egy tolószék mellett, amibe az ápoló szerint nem volt hajlandó beleülni. Ez jó jel. Nemcsak a fizikai állapota, hanem Erika habitusa miatt is. Aki évi 20 ezer kilométer fölött kerékpározik, másmilyen nem is lehet.
Homályos körülmények
Hogy mi történt pontosan március 31-én estefelé Bajcs és Perbete között, talán sosem fogjuk megtudni. A rendőrségi nyomozás még most is zajlik, s még mindig nem találják azt a sofőrt, aki furgonjával elütötte a 36 éves Erikát, majd cserben hagyva őt továbbhajtott. Az ütközés után gyakorlatilag a teljes éjszakát eszméletlenül, a földön fekve töltötte, s csak reggel leltek rá. Gyakorlatilag csodával határos módon élte túl az esetet. Sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen útvonalon közlekedett az érsekújvári bringás, ill. ő maga sem emlékezett rá, de aztán lassan visszajöttek az emlékei. Most a sajtónak elmondta, hogy Érsekújvárról indult Andódra, majd Kamocsa, Szímő, Naszvad, Ímely és Ógyalla érintésével Perbete felé vette az irányt. A község végén aztán Bajcs irányába fordult, ahol aztán hátulról – vagyis Perbete irányából – elcsapta a gépjármű. A következő emléke már arról szól, hogy a kórházban valaki föléje áll, s azt mondja neki: elütötték, de minden rendben lesz. Ezt követően még négy-öt napot töltött mesterséges altatásban.
Csak pozitívan!
Erika fizikumán láthatóan otthagyta a nyomát a súlyos baleset, ill. a két és fél hónapnyi kórházi kezelés. Ugyanakkor már abból, ahogy a folyosón felénk közeledik, világos, hogy a lelkében minden rendben lehet. Ez aztán bizonyossággá válik, miután leül az egyik ágyra, a stábok pedig körülveszik.
„Csaknem minden nap jártam kerékpározni munka után, ugyanis ülőmunkát végzek, így ez egyfajta mentális »méregtelenítés« is volt” – szögezi le mindjárt az elején, miért lényeges számára ez a mozgásforma. Az eddigi gyógyulási folyamat nem volt számára egyszerű. Noha kezdetektől fogva bízott a felépülésben, többször adódtak fizikai szövődmények. Mivel egy egész éjszakát töltött el az árokban fekve, a veseműködése is károsodott, de csak ideiglenesen.
Nagyon nagyra értékeli a barátai és az ismeretlen kerékpárosok lelki támogatását is, akik többek között egy április bringás felvonulással jelezték, mellette állnak. Az újságírói kérdések aztán elkezdik firtatni a sofőr tettét és kilétét is…
„Örülök annak, hogy egyáltalán nem éreztem semmiféle gyűlöletet vagy valamiféle »bosszú« szükségét, mert ezzel semmit sem oldottam volna meg. Történt ami történt”
– állítja, de azt azért sajnálja, hogy a gépjármű vezetőjének később nem szólalt meg a lelkiismerete, s nem jelentkezett saját magától. Természetesen van üzenete a bringások számára is:
„Nem tudunk elmenekülni az autók elől, de nem is ülhetünk fel a kerékpárra minden nap azzal a gondolattal, hogy elütnek bennünket. Van erre esély, de hadd élvezzem az életet, amennyire lehet”.
„Már nagyon várom, hogy újra felüljek a kerékpáromra” – mondja, amelyből egyfelől kiderül, hogy az eset nem törte meg a hobbija iránti szeretetet. Hozzáteszi még azt is, minden nap találkozott azzal, hogy a sofőrök nem tartják be az oldaltávolságot, amikor a kerékpárosokat kerülik el az úton. Ő maga mindig próbált óvatos lenni, de sok útfelület egyszerűen túl szűk ahhoz, hogy a bringás kellően távolra kerüljön a forgalomtól.
A cserbenhagyás ára
Erika 53 napot volt az intenzív terápiás osztályon, majd egy hetet töltött el a baleseti sebészeten, most pedig a rehabilitációs osztályon kezelik. A héten várhatóan elhagyja az érsekújvári kórházat, azonban vár még rá egy kezelés a kovácsfalvi Nemzeti Rehabilitációs Központban.
Štefan Krbila az intenzív terápiás osztály főorvosa a sajtónak elmondta, arci, mellkasi, hasüregen belüli és medencei sérüléseket is el kellett látniuk. Ez azt is jelenti, fokozatos gyógyítással tették lehetővé Erika egyes szerveinek, hogy újra önmaguktól működhessenek.
„Már maga az ütközés is nagyon komoly volt, aminek következtében több szerv megsérült. Mivel közvetlenül a helyszínen bizonyos órán keresztül nem kapott elsősegélyt, így ráadásul kihűlve érkezett hozzánk. Az ún. Crush-szindrómát szenvedte el, amelynek következtében veseelégtelenség lépett fel, emiatt pedig szükség volt a dialízis alkalmazására”
– fejtette ki Karol Hajnovič, az osztály aneszteziológusa, aki egyben első kézből tanúsíthatja, hogy Erika a kórházi ápolás során mindvégig megőrizte a bámulatos optimizmusát onnantól kezdve, hogy felébresztették a mesterséges altatásból.
Az ArtKorzó tizedik évfordulóján kiadott fotóalbum bevezető szövegében Magdaléna Klobučníková művészettörténész rendkívül fontosnak tartotta kiemelni, hogy a folyamatos kiállításoknak ma már állandó közönsége van Érsekújvárban. Mint ahogyan azt is, hogy az ArtKorzó szervezői megküzdöttek minden akadállyal, helyszín változtatással, és a fotóművészek mellett olyan szerzők bemutatását is fel merték vállalni, akik hobbi szinten fotóznak, vagy még sosem mutatkoztak be közönség előtt.
„Minden egyes korábbi kiállításhoz készült bevezető panel, amelyen bemutattuk a szerzőket. Közel száz kiállítást rendeztünk tizenöt év alatt, holott például a koronavírus-helyzet idején nem volt lehetőségünk közönséget toborozni. A kultúrház előcsarnokában a festőállványokon 14 kép fér el, így alakult hogy év végéig, de az is lehet, hogy még a jövő év elején is folytatjuk a fotósok bemutatását. Az utolsó két kiállításon Dél-Szlovákia alkotóit mutatjuk be, akik itt születtek, itt élnek, tevékenykednek a térségünkben, vagy valamilyen módon kötődnek a városhoz és annak tágabb régiójához”
– mondta Thor Tomi.
Nagy szeretettel emlékeznek meg az egykori alkotókról a most megnyitott kiállításon. Köztük Štefan Pirohár, Ladislav Kristek, Jozef Druga és Harna Péter szerzőkről. Az augusztus végéig látható kiállításon bemutatják továbbá Jozef Ivant, Prónay Istvánt, Ján Blaškot, Ľuboš Kľučkát, Boris Kopajt, Marcel Trúchlyt, Stanislav Szenczit, Zoran Toldit, Berta Andrást és természetesen magát az ArtKorzó vezetőjét, Thor Tomit is.
Thor Tomi 1973-ban született Érsekújvárban, itt is érettségizett és jogi diplomát szerzett. Alkotásaiban kísérletezik, felfedez, játszik a fényképezés technikai adottságaival, keresi a sokoldalú megjelenítés formáit az absztrakt és a való világban, de ugyanúgy érdekli mindez az emberi érzések, az emberi lélek tükrébe tekintve. Fő kifejező eszköze a stilizáció, fekete-fehér fotográfiáit érdemes megcsodálni.
Az érsekújváriak közül sokan ismerik Berta Andrást fotósként, aki első alkotásait 1970-ben különböző folyóiratokban jelentette meg. Sokan hálásak neki azért, hogy 1989-ben rendkívül gazdag és hiteles képanyagban örökítette meg a rendszerváltás eseményeit az utókor számára.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
