Miben más a Kia Stonic GT-Line?

Miben más a Kia Stonic GT-Line?

Kis városi autókból már nem egy megfordult a szerkesztőségi garázsunkban. Most a Kia Stonic látogatott el hozzánk, a legmagasabbnak számító GT-Line felszereltségi szintben, mindezt mild-hybrid meghajtással és hétgangos DCT automata váltóval kombinálva. Bizonyára nem ezzel az autóval fognak benevezni az illegális városi gyorsulási versenyekre, a GT-Line csak afféle hozzáadott érték.

Már néhány éve megfigyelhető, hogy az emberek a kis hatchbackek helyett egyre szívesebben ülnek át a többé kevésbé ugyanolyan nagycrossoverekbe, amelyek csak enyhén magasabbak. Károsanyag-kibocsátási normák ide vagy oda, az eladási mutatók csak igazolják, hogy a jelen kor a magasabb autóknak kedvez. Ezeket pedig, kielégítve a keresletet, számtalan formában és kivitelezésben gyártják, így nem hiányozhatnak a hatchbackből levezetett crossoverek sem. Legnagyobb előnyük, hogy a volán mögött magasabban ülnek, tehát jobb a kilátásuk az autóból, a gyártó pedig annak örül, hogy drágábbak. Pontosan ez a Stonic esete, amelyet ugye a kisebb Rióra alapoztak – ez utóbbi alapban kétezer euróval olcsóbb. Hogy igazságos legyek, el kell mondani, hogy a Stonic esetében azért a dizájnon is módosítottak, így legalább vizuálisan kicsit más autót kap, aki megveszi.

A Stonic 2017-től van a piacon, és azóta több mint 150 000 talált belőle gazdára. Tavaly nyáron átesett egy ráncfelvarráson, mely elsősorban az új, mild-hybrid motorok érkezése miatt volt érdekes.

Ami a külsőt illeti, a GT-Line új lökhárítót kapott, s elsősorban ilyen részletekben kell keresni a Stonic sportos énjét. Elöl újak az integrált LED-es ködfények, a három légbeömlő és az alsó rész fémbetétje is. A GT Line modellek fényszórói alapáron LED-esek, jellegzetes világítási képpel. A hátsó rész legfeltűnőbb eleme a kettős kipufogóvéget és diffúzort imitáló lökhárító, a csomagtérfedélen pedig ott a GT Line jelvény.

A Stonic esetében gyakran lesz olyan érzésük, hogy Riót látnak vagy Rióban ülnek. A járgány ugyanis az utasterét is a kisebb modellből vette át.

A médiarendszert 8-colos érintőképernyőn keresztül irányíthatják, az autóban értelemszerűen elérhetőek az Android Auto- és az Aplla Car Play-alkalmazások. A biztonsági rendszerek közül nem hiányzott a holttérfigyelő, vagy a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, amely jelen esetben nem tartozott a legkorszerűbbek közé, az autót ugyanis nem tartotta a sáv közepén, inkább a sáv széléről rántotta vissza hirtelen, gyakran úgy tűnt, az utolsó pillanatban.

Hírdetés

A járgányba ráncfelvarrás után került a benzines mild-hybrid erőforrás. Egyliteres, T-GDi jelölésű turbós és közvetlen befecskendezéses motorról van szó, amely egy 48V-os elektromos segédhajtással együttműködik. A villanymotorként is működő generátor a motorfékben felgyülemlett mozgási energiát a lítium-polimer szerkezetű akkumulátorba gyűjti, és gyorsuláskor közvetlenül a benzinmotor főtengelyére küldi vissza.

A szóban forgó egyliteres, T-GDi erőforrást kétféle kivitelezésben is megrendelhetik, ám míg a gyengébb, 74 kW (100 LE) teljesítménnyel bíró változat kizárólag belső égésű motor, az általunk tesztelt, 88 kW (120 LE) teljesítményű motor már csak mild-hybridként elérhető. Az is csalódni fog, aki a gazdagabb GT-Line felszereltségi szintet a gyengébb motorral szeretné kombinálni – erre sincs lehetőség.

Alapnak számít az intelligens hatgangos kézi váltó, a kínálat csúcsa a hétgangos automata, 1400 eurós többletkiadásért. A motor menet közbeni leállításával működő, úgynevezett vitorlázásra Eco üzemmódban mindkét sebességváltó képes, mindezt akár 125 km/órás sebességig. Amint megnyomják a pedálok valamelyikét, a motor automatikusan és észrevétlenül újraindul.

A motor mindig Eco üzemmódban startol, de elérhető még a normál és sportos üzemmód is. Környezetbarát üzemmódban a motor az automata váltónak is köszönhetően hajlamos mindig alacsony fordulatokon tartani a motort, az 1500 fordulat alatt dolgozó háromhengeres erőforrást pedig egyszerűen hallani. Pedig elég normálra kapcsolni, s a motor magatartása teljesen megváltozik. Hirtelen már kultivált, jól együttműködik a váltóval, nincs mit kifogásolni rajta. A 200 Nm-es forgatónyomaték 2000–3500 fordulatskálában elérhető. Az autó egyébként nagyon magabiztosan fekszik az úton, s a futómű is meglepően kényelmesre van beállítva, ezen a téren nem tudok mit kifogásolni.

Annak ellenére, hogy alternatív meghajtású autóról van szó, csodálatos fogyasztási mutatókat ne várjanak. Városban majdnem hétliteres volt a fogyasztás száz kilométeren, sztrádán 7,2 litert mutatott a fedélzeti számítógép, városon kívül pedig 5,7 literes átlagot értem el. Az egyhetes átlag 6,7 liter volt.

A Stonic GT-Line mutatós, kedves kis városi autó, de el kell ismernem, hogy engem különösebben nem hatott meg, inkább az átlagos kategóriába sorolnám. A megjelenésének köszönhetően kicsit kilóg a sorból, ettől függetlenül viszont egyik tulajdonságával vagy rendszerével sem okozott különösebb meglepetést. Kár, hogy a GT-Line változat, amely valóban szebbé varázsolja az autót, csak a mild- hybrid változathoz elérhető.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »