Először csupán néhányan mentek el a loikawi Krisztus Király-székesegyházba. Aztán lassan terjedt a hír a háború miatt szétszóródott családok körében: a pap visszatért, és a közösség ismét összegyűlhetett. Marko Phe Bya, a loikawi egyházmegye általános helynöke, a székesegyház plébánosa számolt be a Fidesnek, az Evangelizáció Dikasztériuma hírportáljának október 24-én az egyházmegye helyzetéről.
„Amikor az emberek megtudták, hogy lelkipásztori élet újra elindult az egyházmegye központjában, maguktól visszatértek. Ez rendkívüli: az emberek hite megingathatatlan” – fogalmazott a plébános.
A 2021. februári katonai puccs óta Mianmarban dúló polgárháború az ország keleti részén lévő Karenni (vagy Kayah) államot – melynek székhelye Loikaw – különösen is érintette: a harcok és a légitámadások egész közösségeket kényszerítettek arra, hogy elmeneküljenek otthonaikból.
A székesegyházat és az egyházmegyei pasztorális központot 2023 novemberében a katonaság elfoglalta, kényszerítve Celso Ba Shwe megyéspüspököt, a papokat, a szerzetesnőket és a hívőket is a távozásra. A székesegyházat ezt követően katonai bázisként használták.
Marko Phe Bya atya 2025 szeptemberében tért vissza a plébániára. „A templom kissé lepusztult volt, és kárt szenvedett, de semmi komolyabbat. A plébániai anyakönyveket és egyéb dokumentumokat magunkkal vittük, hogy biztonságban legyenek” – magyarázta. A város akkor még mindig nagyrészt elhagyatott volt, és a katolikusok többsége a harcok elől menekülve szétszórtan élt a régióban. „Amikor visszatértem, legfeljebb százan jöttek el a templomba” – emlékezett vissza.
Az elmúlt egy évben a közösség fokozatosan újra összekovácsolódott. Ma – a plébános beszámolója szerint – vasárnaponként körülbelül ötszáz ember vesz részt a szentmisén. A nagyobb ünnepek alkalmával a résztvevők száma elérheti a kétezret is.
„Az emberek azért jönnek a templomba, hogy sírjanak, imádkozzanak és vigaszt keressenek – magyarázta Marko Phe Bya. – Egy ilyen helyzetben rengeteg nehézség merül fel: nincs elég élelem, nincs biztonság, és még mindig előfordulnak légitámadások.
A humanitárius válság túlmutat Loikaw városán
A rendelkezésre álló statisztikák szerint a loikawi egyházmegyében körülbelül kilencvenezer katolikus él, és mintegy negyven plébánia tartozik hozzá. Ezen a vidéken a Katolikus Egyház mély gyökerekkel rendelkezik, jelenleg azonban azzal a nehézséggel küzd, hogy hogyan tartsa össze a közösséget, miután a tömeges kitelepítések miatt a családok kénytelen voltak elhagyni otthonaikat.
Az általános helynök elmondta, az egyházmegye területén több mint háromszázezer ember menekült el, közöttük körülbelül negyvenezer katolikus, akik ideiglenes táborokban, távoli falvakban vagy az erdőkben tartózkodnak. Számos plébánia teljesen üresen maradt.
Az Egyház igyekszik jelen lenni menekültek között. A papok nem egyszerűen várják, hogy a hívek visszatérjenek a templomokba, hanem elmennek hozzájuk a táborokba és a falvakba. „A papok kísérik a menekülteket, és velük maradnak. Kis sátrakat állítanak fel, vagy kunyhókat építenek, amelyek kápolnaként szolgálnak.
– mondta Marko Phe Bya.
A lelkipásztori szolgálat szorosan összefonódik a humanitárius segítségnyújtással. Az egyház adományozókat keres, hogy segítsen a családoknak élelmiszerhez, szálláshoz, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jutni. Azok számára, akik elvesztették otthonukat, megélhetésüket, a földjük megművelésének lehetőségét, még a mindennapi túlélés is bizonytalanná vált. „Az emberek visszatérnek a városba, de nincs munka. Megpróbálnak munkát találni, bármilyen munkát, ami adódik” – magyarázta Marko Phe Bya. – A falvakban sokan próbálnak rizst termeszteni, de a harcok hirtelen felboríthatják a terveket. „Amikor összecsapások törnek ki és bombák hullanak, menekülni kell.”
A nehézségeket a félelem is súlyosbítja. A plébános elmondta, óvatosságot igényel a régióban való utazás, és az egyházi személyek is ki vannak téve a letartóztatás kockázatának.
Marko Phe Bya beszámolt arról, hogy az elmúlt hónapokban két papot tartóztattak le, őket később szabadon engedték; egy szerzetesnővér azonban – aki egy konfliktus sújtotta faluban tanítóként dolgozott – öt hónappal ezelőtt vittek el azzal a gyanúval, hogy kapcsolatban áll az ellenzéki kormánnyal, és azóta is börtönben van.
A közösség emberekből épül
„Az emberek hite erős marad, éppen a nehézségek ellenére. Minél több gonddal találkozunk, annál inkább szükségünk van egymás bátorítására, és annál inkább imádkozni kell. Ez a mi hitünk – mondta Marko Phe Bya. – Az emberek a hitnek köszönhetően bírják ki, és azért, mert segítik egymást.” Az egyházi közösség arra törekszik, hogy a családok ne maradjanak magukra. A papok felkeresik a kitelepítetteket, az imádság pedig erőt ad azoknak, akik kimerültek, éhesek és félnek.
Marko Phe Bya idézte az egyházmegye főpásztora, Celso Ba Shwe püspök száműzetésben mondott szavait: „Az Egyház nem egy épület, hanem azok az emberek, akik Krisztus nevében gyűlnek össze. Közösségünket emberek alkotják, nem épületek. Az emberek az »élő kövek«.”
– tette hozzá az általános helynök.
A tartós béke reménye azonban továbbra is törékeny. A lakosságot kimerítette a háború, amely változatlanul a leginkább az ártatlan embereket, különösen a nőket és a gyermekeket sújtja. „Ha az egyik fél le akarja győzni a másikat, és senki sem beszél párbeszédről, hogyan is kezdődhetne el a párbeszéd? A konfliktus leállításához mindkét félnek el kell fogadnia, hogy egyikük sem nyerhet a másik megsemmisítésével” – mondta.
A plébános szerint az évekig tartó erőszak után egyre növekszik a valódi megoldás iránti vágy. A Katolikus Egyház is a párbeszédre és a megbékélésre szólít fel. „Mi magunk nem hozhatunk döntéseket, de mindennap imádkozunk a békéért, és arra kérjük az Urat, hogy világosítsa meg a döntéshozók elméjét és szívét, hogy a megbékélés lehetségessé váljon. A jövő Isten kezében van.”
Forrás: Fides – az Evangelizáció Dikasztériumának hírportálja
Fotó: Christ the King Cathedral, Loikaw Facebook-oldala; Fides
Szalontai Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
