A március 28-i, a Richter-skálán 7,7-es erősségűnek mért földmozgás epicentruma a második legnagyobb város, Mandalay közelében volt, onnan jelentették a legtöbb áldozatot. Az AgenSIR hírügynökség és a Vatican News helyi egyházi személyektől és segélyszervezetek képviselőitől kérdezett a tragikus helyzetről. A híreikből szemléztünk.
A föld továbbra is reng: sok épület összeomlott, és attól tartanak, hogy a túlélők mentésén dolgozó emberek is megsérülhetnek. A hőmérséklet jelenleg 38 °C és 40 °C között van, június és július között pedig megérkeznek a monszunok ebbe az országba, ahol négy éve tart a polgárháború a hadsereg és az etnikai milíciák között, és ahol most a földrengés tovább súlyosbította a helyzetet.
„Jelenleg a legfontosabb és legsürgetőbb dolog a humanitárius segítségnyújtás: élelmiszer, gyógyszerek, ideiglenes szállás, higiéniai csomagok, az alapvető szükségletek kielégítése. Ezt követően minden bizonnyal pénzügyi segítségre is szükségünk lesz a közösség újjáépítéséhez” – nyilatkozta a mandalayi érsek, Marco Tin Win az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek.
„Március 28-án – írta az érsek hírügynökség kérdéseire válaszolva – két erős földrengés rázta meg Mianmar középső részét, az epicentrumok Mandalay és Sagaing városok közelében voltak. Azóta több utórengést regisztráltak. Mindkét város a mandalayi érsekség területén található.”
Fotósorozatot is küldtek az érsekségről, amely a Mandalay városában az épületekben keletkezett súlyos károkat mutatja.
„Az utak súlyosan megrongálódtak, ami megnehezíti az emberek számára, hogy eljussanak egyik helyről a másikra, még a városon belül is. A házakban és épületekben keletkezett súlyos károk miatt pedig nem tudnak az otthonaikban maradni, és kénytelenek az utcán élni, nyomorúságos ideiglenes szállásokon.” Alig van olyan templom vagy épület az érsekség területén, amely ne szenvedett volna jelentős károkat.
A leginkább érintett a mandalayi Papi Központ, az érsekség épülete, a János Pál Intézet, a Szent Mihály-templom Thanwinban és a Szent József-templom Lafonban, valamint a Szent Szív-székesegyház.
Az ENSZ-jelentés szerint kritikus a helyzet Mandalay, Magway, Nay Pyi Taw és Sagaing kórházaiban, amelyek a földrengés során megsérült emberek beáramlásával küzdenek.
„7,7-es erősségű földrengés sújtotta nemzetünket, és tovább fokozta a Mianmart már korábban is sújtó mély, számos területet érintő humanitárius válságot, amely miatt az ENSZ becslése szerint közel 20 millió ember, köztük 6,3 millió gyermek szorul sürgős segítségre… A humanitárius válság miatt az ellenségeskedések sürgős beszüntetésére van szükség. Azonnali és átfogó tűzszünetre szólítjuk fel a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy a helyi és nemzetközi támogatóktól biztonságos és akadálytalan módon érkezhessenek humanitárius segélyszállítmányok. A tűzszünet elengedhetetlen ahhoz, hogy a földrengés és az elhúzódó konfliktus által érintettek sürgős szükségleteit – élelmiszer, orvosi ellátás, menedék és védelem – kielégítsük” – írta a földrengés másnapján, március 29-én Charles Maung Bo bíboros, ranguni érsek. Megerősítette az Egyház támogatását minden érintettnek, és részvétét fejezte ki a szeretteiket elvesztett családoknak.
A mianmari lázadók március 30-án, vasárnap közölték, hogy a katasztrófahelyzetre tekintettel kéthetes egyoldalú tűzszünetet hirdetnek. Hozzátették, hogy ez alól a „védelmi jellegű műveletek” kivételt képeznek.
A Vatican News március 31-én Ralf Nico Thillt, az Action Against Hunger országos igazgatóját kérdezte, három nappal a Mianmart és Thaiföldet sújtó katasztrofális földrengés után. A regisztrált halottak száma óráról órára növekszik, és még sok terület megközelíthetetlen. Hírek sem érkeznek mindenhonnan, hiszen a telefon- és internethálózat a legsúlyosabban érintett területeken teljesen összeomlott.
„Az emberek az utcán alszanak, nem jutnak ivóvízhez. Nyitott, védtelen területeken alszanak, ami nagy aggodalomra ad okot, különösen a nők és a gyermekek esetében. Mindenütt szükség van menedékszállókra, élelemre, vízre. Az orvosi ellátás teljesen összeomlott. Az egyik legnagyobb aggodalom az, hogy a hőség miatt kolerajárvány törhet ki, már most is vannak hasmenéses esetek” – mondta Thill.
Jelenleg az Action Against Hunger, amely 1994 óta működik Mianmarban, „egy csapattal az érintett területre utazik – mondta el Thill. – Első lépésként az élelmezésbiztonságra és az ivóvízre összpontosítunk. A második szakasz inkább az orvosi ellátásra, a táplálkozásra – különösen a gyermekek számára – és a mentális egészségre fog összpontosítani”. Nehéz terep egy olyan ország, amelynek határai le vannak zárva, nagyon kevés nemzetközi szervezet van jelen, ugyanakkor 130 különböző nyelve és ugyanennyi etnikai csoportja van. Az Action Against Hunger olyan helyi partnerekkel dolgozik együtt, akikkel már korábban kialakították a kapcsolatokat.
Forrás és fotó: AgenSIR (1) (2); Vatican News
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
