„Nagy öröm, hogy a hadsereg visszaadta a Krisztus Király-katedrálist és a loikawi egyházmegye pasztorális központját” – nyilatkozta a Fides hírügynökségnek Celso Ba Shwe, a Kayah államban található loikawi egyházmegye főpásztora, aki a papokkal a menekültek mellett is szolgál. A régió Mianmar azon területeinek egyike, amelyet leginkább sújt a 2021. februári katonai puccs után kirobbant konfliktus.
A kormány hadserege és a helyi ellenállási erők közötti harcok az elmúlt években súlyos humanitárius válságot idéztek elő, emberek százezreit kényszerítve otthonuk elhagyására. Falvak, iskolák, istentiszteleti helyek és civil infrastruktúrák rongálódtak vagy semmisültek meg, miközben hatalmas területeket továbbra is instabilitás és fegyveres összecsapások jellemeznek. Ebben a helyzetben a katolikus egyház továbbra is biztosítja a lelki és humanitárius segítségnyújtást a lakosságnak, különösen is a befogadótáborokban és a régió legtávolabbi területein szétszóródott belső menekülteknek.
A székesegyházat még helyre kell állítani
A püspök elmondta: „Egyelőre én magam még nem tértem vissza oda lakni. Két pap vezeti a székesegyház plébániáját. Az épület tetőszerkezete sérüléseket szenvedett, és részleges felújítást végeztünk, hogy lehetővé tegyük a szertartások és a pasztorális tevékenységek újraindulását.”
Celso Ba Shwe kifejtette, hogy a katedrálishoz kapcsolódó épületkomplexum még jelentős helyreállítási munkálatokat igényel: „A pasztorális központban sok felújítási munkára van szükség. Még nincs sem áramunk, sem vizünk, ezért nem teljes mértékben használható. Azon dolgozunk, hogy újra használhatóvá tegyük. Kis lépésekkel haladunk.”
– jegyezte meg.
Több száz menekülttábor van az egyházmegyében
A püspök továbbra is azokon a területeken él, ahol a menekültek nagyobb része koncentrálódik: „Az egyházmegye híveinek többsége még mindig elszórtan él a távoli területeken, menekülttáborokban vagy az erdőkben. Sok plébánia üres és zárva van. Pásztorként kötelességemnek érzem, hogy közel maradjak népemhez, és egy olyan övezetben lakom, ahol belső menekültek ezrei élnek.”
Celso Ba Shwe jelenleg Shansu faluban él, az Istenanya-templom mellett. „Onnan meg tudom látogatni a plébániákat és a különböző menekülttáborokat. Több száz belső menekülttáborunk van az egyházmegyében.
Az egyház jelenléte a menekültek mellett ma a misszió egy új formáját jelenti.
Ez egy másfajta misszió, a papság megélésének egy másfajta módja. A pasztorális szolgálat is megváltozik: már nem csupán templomban vagy egy meghatározott területen végzik, hanem az emberek között, bárhol is legyenek.”
A hit megtartó erő
Ebben a bizonytalansággal teli helyzetben a hit továbbra is erőt ad: „Nem tudjuk, mikor engedi meg nekünk Isten, hogy visszatérjünk otthonainkba és templomainkba. De – jelentette ki a főpásztor – bárhol is vagyunk, és bárhol is van a népünk, mély hitet őrzünk Istenben.
A táborok mindennapjait bizonytalanság, de egyben szolidaritás is jellemzi: „Együtt éljük meg a menekülttáborok nehézségeit, kölcsönösen segítve egymást. A támogatók segítségének köszönhetően haladunk előre, számunkra ők a Gondviselést képviselik. Az osztozásnak ez a szelleme Isten jelenlétének a jele. Itt a gyakorlatba ültethetjük Jézus parancsát: „Szeressétek egymást«. Pontosan itt látjuk és tapasztaljuk meg Isten jelenlétét” – emelte ki.
A püspök hangsúlyozta továbbá: „Az embereknek szükségük van a püspökre, a papokra és a felszentelt személyekre. Találkozni akarnak velük, látni akarják őket, és kérik gyermekeik számára a szentségeket.
Ez nagy áldás olyan emberek számára, akik nap mint nap a túlélésért küzdenek, és akik a hit által táplálják a reményt.”
Az egyház a békét sürgeti
Mianmar általános helyzetére utalva Celso Ba Shwe ismételten hangsúlyozta a nemzeti megbékélés sürgősségét: „Mi békét és kiengesztelődést akarunk. Azt akarjuk, hogy az emberek újra közeledjenek egymáshoz és egységben legyenek. Kiengesztelődés nélkül nem lesz béke. Ezért javasoljuk és kísérjük imádsággal a nemzeti megbékélés folyamatát, amely bevonja a politikai vezetőket, a fegyveres csoportokat és az ország hatóságait. Ez rajtuk múlik, de mindenekelőtt az emberekre, a nemzetre és főleg a legszegényebbekre kell gondolni.”
Különös aggodalomra ad okot az új generáció helyzete. „Nagyon aggódunk a fiatalokért. Jó oktatásra van szükségük, és mi igyekszünk mindent megtenni, ami tőlünk telik. Gyakran – a szerzetesnővérek elkötelezettségének köszönhetően – intézményen kívüli iskolákat és oktatási tevékenységeket szervezünk a gyermekek és fiatalok számára, felhasználva a rendelkezésre álló kevés eszközt.”
„Nem tehetünk sokat – zárta nyilatkozatát a püspök –, de a jelenlétünk, a bátorításunk, a közelségünk és az odafigyelésünk nagyon fontos.
Folyamatosan emlékeztetünk arra, hogy minden tőle származik, aki szeret minket, és nem hagyja el a népét.”
Forrás: Fides
Fotó: Aid to the Church in Need
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
