Mindig megdöbbentő életre bukkanni, amikor azt gondoljuk, hogyegyedül vagyunk. „Vigyázz!” – kiáltunk. „Él!”
A legtöbben azonban itt megállnak. Én is ezt tettem volna, ha lehetséges. Gondoltam, ennyi pont elég a kereszténységből. Egy „személytelen Isten” pont jó lesz. A szépség, igazság és jóság Istene, egy szubjektív Isten a saját fejünkben, még jobb. Egy alaktalan, egész lényünket átható erő, egy határtalan hatalom, amit kiaknázhatunk, a legjobb.
Na de maga az élő Isten a zsinór másik végén, amint végtelensebességgel közeledik – felséges vadász, király, férj – az már egészen máskérdés.
A tolvaj-pandúrt játszó gyerekek hirtelen elhallgatnak: lehet,hogy tényleg van valaki az előszobában? Eljön a pillanat, amikor a vallássalincselkedők – Istent keresők? – hirtelen megtorpannak. Mi van, ha ténylegmegtaláltuk? Erről azért nem volt szó! És ami még rosszabb, mi van, ha Ő találtmeg minket?
– C. S. Lewis: Csodák
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
