Együtt erő vagyunk! Isten áldja önöket!
Kedves konzervatív barátaim!
Büszkeséggel tölt el, hogy a republikánusok ilyen érdeklődést tanúsítanak a magyar konzervatív mozgalom iránt. Persze tudom, hogy az amerikaiak szeretik a győzteseket – és mi, magyarok bizony győztesek vagyunk! A magyar jobboldal – az óriási nemzetközi ellenszéllel szemben – négy egymást követő országgyűlési választáson elsöprő győzelmet aratott. Tudták, hogy „nagyra becsült honfitársamnak”, Soros Györgynek csaknem annyiba került a magyar baloldal, mint amennyivel pénzelte az amerikai állami ügyészek kampányait? Hát igen… a magyar ellenzék volt az eddigi legrosszabb befektetése. Már spekulánsnak sem a régi, nem igaz?
De megragadnám ezt az alkalmat arra is, hogy meghívjam önöket a május eleji budapesti CPAC Hungaryre, ahol találkozhatnak azokkal a magyar „populistákkal”, akik ekkora tüskévé váltak az öreg Gyuri bácsi szemében.
Azért gyűltünk itt ma össze, mert mi, „populisták” – a magyar jobboldal, a CPAC Hungary vagy akár az RNR is – a konzervatív erők nemzetközi együttműködésének egyik motorja vagyunk. Erről szeretnék beszélni önöknek. Össze kell fognunk – mert ha nem, akkor azt kockáztatjuk, hogy ellenfeleink lerombolják mindazt, amit elődeink sok nemzedéken át vérrel és verejtékkel építettek fel. Milyen konzervatívok lennénk, ha engednénk, hogy ez megtörténjen?
Világos, hogy a konfliktusok új korszakába léptünk. Nem más a tét, mint az emberiség történelmének legszabadabb, legsikeresebb és legvirágzóbb vállalkozása: az egész nyugati civilizáció. Az agresszor Oroszország megtámadta Ukrajnát. A nemzetközi biztonsági felépítmény felbomlása pedig újabb hidegháborúval, gazdasági szétforgácsolódással és a nemzetközi kereskedelem szétesésével fenyeget. Úgy tűnik számomra, hogy bizony egy „lose-lose” helyzettel nézünk itt szembe, melyben nincsenek győztesek, csak vesztesek.
Eközben a nyugati, neomarxista szélsőségesek társadalmunk alappilléreit rombolják. „Semmitek sem lesz, és mégis boldogok lesztek!” – kiabálják, és örök szegénységre ítélnék a fiatalokat saját bálványuk, a „társadalmi igazságosság” nevében. Nemzeteink történelmét gyalázzák, azt állítva, hogy civilizációnk olyan „strukturális elnyomáson” alapul, amelyet egyes-egyedül ők képesek felismerni és orvosolni. Transzaktivistákat küldenek a gyermekeink iskoláiba, hogy összezavarják őket vagy még szörnyűbb bűnöket kövessenek el ellenük. A céljuk, hogy szétrombolják, „dekonstruálják” azt, ami számunkra a legszentebb: a családot.
A progresszív újmarxisták beszivárogtak az élet minden területére, a társadalom minden szintjére, az óvodáktól a fake news szerkesztőségeken át a multinacionális cégek igazgatótanácsaiig – egykoron ezek voltak a piacgazdaság védőbástyái, mára azonban a woke szocializmus propagandistái lettek. Nemzetközi konzervatív mozgalomként vissza kell foglalnunk ezeket az intézményeket.
De ha ez lehetetlennek bizonyulna, akkor követnünk kell Orbán Viktor tavalyi, a CPAC Hungaryn elmondott 12 pontos receptjét a konzervatív sikerhez. Hozzuk létre a saját intézményeinket, legyen saját médiánk – és legfőképp: ne játsszunk a liberálisok szabályai szerint. Azonban a siker érdekében össze kell fognunk!
A gazdasági és biztonsági vészhelyzetek özönével szembesülve a nemzetközi térben együttműködésünk új értelmet nyer. A II. világháború óta tartó európai történelem legsúlyosabb konfliktusa, amely Ukrajnában dúl, ismét tudatosítja bennem a béke erő általi megteremtésének szükségességét. De itt és most erősnek lenni azt jelenti, hogy érzelemvezérelt politika helyett bölcsességre, stratégiai nyugalomra és józan észre van szükség. Történelmünk – amelyet a progresszívek megtagadnának és eltörölnének – pedig világosan mutatja, hogy nemzeteink csak akkor erősek, ha a racionalitás, a kölcsönös megbecsülés és a valóság talaján álló konzervatívok vezetik azokat.
Ahogy a kiváló Ronald Reagan fogalmazott: „A béke nem a konfliktusok hiánya, hanem a konfliktusok békés eszközökkel történő kezelésének képessége.” Magyarország a kezdetek óta ezt képviseli. Mindannyian tudjuk, hogy Oroszország soha nem indította volna el ezt a háborút, ha még mindig Donald Trump lenne az Egyesült Államok elnöke.
Emlékezhetünk: hosszú idő óta ő volt az első amerikai vezető, aki nem indított újabb háborút, hanem például az ábrahámi egyezmények révén békét teremtett a Közel-Keleten. Talpraesett diplomáciai stratégiája minden agresszív szereplőt kordában tartott: Moszkva sem mert megtámadni senkit, amíg ő hivatalban volt.
Trump ma is azt mondja, hogy rövid időn belül véget tudna vetni a háborúnak. Igen, ilyen mentalitásra van szükségünk, mert a béke valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy az előttünk álló valódi feladatra összpontosíthassunk: a baloldal által okozott évtizedes károk visszafordítására.
A béke és a biztonság egyben pedig összekapcsoltságot is jelent. De ezt ne keverjük össze a globalizmussal. A „connectivity” a különböző nemzetek és kultúrák azon képességét jelenti, hogy az észszerűség, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása, valamint a közös érdekek alapján kapcsolódjanak egymáshoz. Az összekapcsolhatóság a kereskedelem, a kulturális és tudományos cserekapcsolatok felvirágzásához vezet.
Ezek pedig termékeny talajt biztosítanak a munkaalapú jólét számára, amelyből végső soron a biztonság fakad. Az elhúzódó konfliktus viszont egy új hidegháború egymással vetélkedő geopolitikai blokkjai felé sodor minket. És igen, ebben mi, legalábbis Európa, végeznénk a leginkább energiaszegény régióként, az olcsó energiaforrásokhoz való legcsekélyebb hozzáféréssel – különösen, ha a baloldalnak sikerül megvalósítania „zölddzsihádját”. Ha ebbe az irányba haladunk, csak a téboly és az elszegényedés vár ránk.
A háború ráadásul az Egyesült Államok globális vezető szerepének is véget vethet: ugyanis a rivalizáló blokkok régi-új világában az Egyesült Államok csak az egyiket vezetheti. Reagan álma a „tündöklő városról a hegyen” tán örökre ködbe veszne.
Ha pedig Moszkvát egyre inkább Peking karjaiba lökjük, az még inkább növekvő bizonytalanságot szülne egy olyan globális geopolitikai térben, amely már most is rohamos változásokon megy keresztül. Végül pedig ez a háború – valamint a brüsszeli szankciók okozta energiaválság és infláció – szegénységbe taszíthatja Európát, Amerika legmegbízhatóbb és leglojálisabb szövetségesét. Háború helyett békére, szétválás helyett összekapcsoltságra, blokkosodás helyett együttműködésre van szükségünk.
Vegyük górcső alá a ma háborús uszítóit! Ők lényegében ugyanazok a haladárok, akik hosszú évtizedeken át fanatikus pacifisták voltak. Akik azt követelték, hogy gyakorlatilag fegyverezzük le magunkat a Kremlben egykor ülő kommunistákkal szemben. Most az európai zöldek, az újmarxisták és Amerika genderfluid hippijei egyre több fegyvert, egyre több háborút és egyre több vérontást követelnek. Érdekes, mennyire megváltozott ez a mese mára…
De nem lepődhetünk meg: a globalista baloldal mindig arra használja a konfliktusokat, a káoszt és a szenvedést, hogy viszályt szítson a józanul gondolkodó emberek között. A konzervatívok közös stratégiai célja, hogy a Nyugat úgy kerüljön ki ebből a megmérettetésből, hogy globális pozíciói legalább sértetlenül megmaradjanak – ahogy azon stratégiai célokban is egyetértünk, hogy szükség van egy szuverén Ukrajnára, valamint nem akarunk orosz fenyegetés árnyékában élni.
A progresszív fősodor azonban – hazugságok és hamis információk terjesztésével – egymás ellen akar minket fordítani. Joe Biden bürokratái – mint például Samantha Power, a USAID vezetője – beutazzák a világot és barátot barát ellen hergelnek. Most épp azt a fake newst terjesztik, hogy Magyarország meg akarja vétózni Svédország és Finnország NATO-felvételét – ami egész egyszerűen szemenszedett hazugság.
De azért folytatják ezeket rágalomhadjáratokat, mert rettegnek tőlünk. Ők is látják, hogy a nemzeti erők nemzetközi szinten is össze tudnak fogni legbecsesebb értékeink: Isten, haza és a család védelmében. És tudják, hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Mi patrióták vagyunk – ők pedig idióták.
Meg kell teremtenünk a jobboldal szuverenitását. Létre kell hoznunk a nemzetközi konzervatív konszenzust a neoliberális konszenzus helyett. Össze kell fognunk, mert ahogy Arisztotelész mondta: „Az egész több, mint a részek összege.” Tehetségünk, energiáink, hitünk és elhivatottságunk közösen kamatoztatva elsöpörheti az egész marxista kimérát.
Megszabadíthatjuk ezt a világot az identitáspolitikától, az óvodákban tomboló „LMBTQAIP-érzékenyítéstől”, a genderőrülettől, a politikai korrektségtől, a woke-tól, a kritikai fajelmélettől, a nyílt társadalomtól, a techóriások és a liberális média cenzúrájától és az ökohisztériától. Az egész hóbelevanctól! És Magyarország ebben büszkén vállalja a csomóponti „erőműszerepet”, hogy megvalósítsuk a liberálisok rémálmát: a konzervatív erők nemzetközi összefogását.
A populista erők eltökélt együttműködése szerte a nyugati civilizációban az a mag, amelyből a konzervatív szuverenitás és konszenzus ki fog nőni, hogy megmenthessük világunkat.
Együtt erő vagyunk! Isten áldja önöket!
A szöveg az Alapjogokért Központ főigazgatója által a Republicans for National Renewal (RNR, Republikánusok a Nemzeti Megújulásért) rendezvényén, Washington D.C.-ben, 2023. március 2-án elmondott beszéd szerkesztett változata.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
