Immár napok óta tömegek menekülnek Ukrajnából az egyre súlyosabb mértékben eszkalálódó Orosz-Ukrán háborús konfliktus miatt. A magyar kormány kinyilvánította, hogy mindenkinek menedékjogot biztosít, aki el akarja hagyni az életveszélyes háborús övezetet. A magyar állam figyelme minden apró részletre kiterjedt:
“A magyar állategészségügyi hatóság felkészült a tulajdonosukkal hazánkba érkező, az érvényben lévő állategészségügyi előírásokat nem teljesítő (mikrochip-el nem jelölt, oltatlan, vérvizsgálat nélküli) társállatok érkezésére – közölte a NÉBIH. (…) Magyarország veszettség mentes státuszának fenntartása érdekében a fentiek szerint beléptetett kutyák, macskák és görények hatósági felügyeletét a területi állategészségügyi hatóság biztosítja majd.”
Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy (a görényeken túl) éppen csak arról az “apróságról” feledkezett meg a kormányzat, hogy magyar férfiak ezreit ejtette túszul és vonja éppen kíméletlen kényszersorozás alá az Ukrán állam. Csak remélni tudjuk, hogy kormányunk nem tekinti másodrangúnak, a figyelem és a védelem hatókörén kívül esőnek férfi nemzettársainkat sem. A magyar nemzet fiait készülnek éppen “golyófogóként” felhasználni egy olyan konfliktusban, amelyhez a – Kárpátalján az etnikai gyűlöletkeltés következtében már egyébként is sokat szenvedett – magyarságnak semmi köze! A magyar identitású férfiak túszul ejtésére egyébként az Ukrán kormány két napja kelt rendelete biztosít kereteket, amelyben megtiltották, hogy az ország területét elhagyják a 18-60 év közötti hadra fogható férfiak. A helyzetet jól szemlélteti egy Kárpátaljai menekült, egy idős magyar édesanya a köztelevíziónak könnyek között adott nyilatkozata:
A kialakult súlyos helyzetet jól foglalják össze Lesku Miklós, Záhony alpolgármesterének szavai is: “Döntő többségben csonka családok érkeznek, tehát gyerekek, feleségek, nagyszülők, és hogy mikor fognak tudni találkozni a párjukkal, az rejtély még számunkra.”
Elképesztő, hogy az a magyar állam, amely a legkülönfélébb nemzetek számára nyitott humanitárius folyosót, eszközölt ki külön védelmet, majd a nemzetközi vitarendezés középpontjába pozicionálja magát, éppen csak arról a magyar (férfi) kisebbségről feledkezett meg, amelynek biztonságát elsők között kellett volna szavatolnia. Minden bizonnyal nemzetközi figyelemre is számot tartó visszaélés, amikor egy korábban is rendszeresen vegzált kisebbség tagjait vonják kényszersorozás alá, főleg egy kétes morális indoklással rendelkező, egyebek mellett etnikai gyűlöletkeltés következtében kirobbantott háborúban.
Az az Ukrán kormány, amely a nagyon mély orosz-ukrán közös gyökerek ellenére elkülöníti saját nemzeti identitását, szuverenitását, érdekeit, az kiválóan képes lehetne felismerni, hogy a Kárpátalján élő magyar kisebbség fiai nem az ő katonáik, viszont az Ukránokétól jól elkülöníthető szabadságjogokkal rendelkeznek, és nem vonhatóak kétes háborús cselekményekben katonai szolgálatba.
Hogy ez a vélemény mennyire egybecseng a Kárpátalján élő magyar kisebbség véleményével, azt kiválóan bizonyítja Ádám Rebeka Nóra a Mandiner lapjain közreadott cikke, körinterjúja is, amelyet különböző magyar menekültekkel készített:
„Ez nem a mi háborúnk! Ahogy a nyolc évvel ezelőtti sem volt a miénk, mégis sok kárpátaljai odaveszett. Akkor is féltünk, de tartok tőle, hogy ez a mostani annál nagyobb és rosszabb lesz.”
„Nem mentek át nyugatra a férfi családtagjaim, mert félnek itt hagyni mindent. Sajnos azt hallottam, hogy állítólag már elkezdték egy lista alapján összeszedni azokat, akik voltak már katonák, illetve a katonaköteles korú férfiakat.”
„Megszedték magukat rajtunk, soha sem támogattak minket, évtizedek óta csak nyomorgunk, most pedig a nyakunkra hozták a háborút. Ilyenkor bezzeg kellenek a fiaink, férjeink és apáink!? Miért?! A kormány nem biztosított nekünk semmit, még megélhetést sem, és most küldik őket a halálba.”
„Kérdem én, mi jogon zárják le a határt a férfiak előtt? Mert nem szeretnének egy nem létező, hamis országért harcba menni? Ezek az emberek soha semmit nem kaptak az államtól, amiért érdemes volna feláldozniuk magukat. Menjen az elnök úr és a majmai – a képviselői és a rokonai, akik a mi bőrünkön gazdagodtak meg.”
„Valóban igaz a hír, már elkezdték kiküldeni a behívókat. Ez a gyakorlatban úgy működik a településeken, hogy az önkormányzatoknak megmondják, pontosan hány behívót kell kiadniuk. Ők hívják be az embereket. Keresztapám például kapott behívót.”
„Olyan is előfordul, hogy megáll egy autó vagy busz a településen a házak előtt, és gyűjtik össze a férfiakat. Volt, akit menekülés közben vittek el, és olyanról is hallottunk, hogy valakit felöltözni sem hagytak, házhoz mentek hozzá, felkiabáltak érte, beültették a buszba, és elvitték. A férfi kérte, hogy legalább a kabátját hadd vegye fel, de nem engedték neki.”
A Férfihang Civil Társaság petícióban fog fordulni a Magyar Kormányhoz, hogy intézkedjen a Kárpátaljai magyar kisebbséghez tartozó férfiak kényszersorozásának beszüntetése és az erőszakkal besorozott magyar férfiak szabadon bocsátása érdekében. Magyarország követelje meg, hogy Ukrajna nyisson humanitárius folyosót, hogy mindazok a magyar nemzetiséghez tartozók elhagyhassák az országot, akik menekültstátuszért kívánnak folyamodni a Magyar Államhoz, ebbe beleértve a férfiakat is. Ha szükséges, a Magyar Állam folyamodjon nemzetközi segítségért is ennek kieszközölése érdekében. Okkal-joggal kérheti mindezeket a Magyar Állam arra való tekintettel is, hogy Magyarország kötelességén túl is eljárt Ukrajna érdekében nemzetközi színtéren. Kérünk minden nemzeti érzületű politikai erőt, hogy tevékeny politikai fellépésével támogassa ezt a kezdeményezést a Kárpátaljai magyar férfi nemzettársaink életének megmentése érdekében.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
