Brandon Smith írása alapján
Az angolul „Ransomware” néven futó zsarolóvírus, amit elvileg azért hoztak létre, hogy komoly összegeket csikarjon ki a célba vett szervezetektől és vállalatoktól, látszólag sokkolta a világot. Az ilyen események azonban sok tekintetben gyanúsak, ráadásul a támadást szinte mindig bizonyos fontos részleteket kihagyva tálalják a nyilvánosság felé. Például szinte sohasem említik, hogy a nagy digitális rendszereket és hálózatokat szándékosan látják el bizonyos sebezhetőségekkel.
A szoftver és Internet óriások régóta együttműködnek a nemzetbiztonsággal, például a PRISM és hasonló projektek keretein belül, hogy hátsó bejárást biztosítsanak az államnak a világ számítógépes hálózataiba. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Edward Snowden-ről, az bizonyos, hogy tevékenységének köszönhetően számos „összeesküvés elméletről” bizonyosodott be, hogy nem csupán sültbolondok fantazmagóriáiról van szó, illetve, hogy az NSA és egyéb titkosszolgálatok szoros együttműködést tartanak fenn a Microsofttal, az Apple-lel, Google-lal, a Facebookkal, Yahoo-val és számos hasonló céggel és az is biztos, hogy a helyzet 2013 óta nem változott e téren.
A lényeg, hogy „nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozva svájci sajt keménységű védelmet építettek a különböző szoftverek és hálózatok köré, előkészítve a terepet az ilyen támadások előtt. Vagyis tökéletes környezetet teremtettek a megrendezett és valós kibertámadások számára.
Azt is érdemes tudni, hogy a zsarolóvírus egy olyan sérülékenységet biztosító NSA kódon alapul, amit az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) azért fejlesztett ki, hogy más országok hálózataiba behatolhasson. Érdekes módon ezeket az NSA kódokat éppen a múlt hónapban tette közzé a „shadow brokers” nevű hekkercsoport.
A CNN arról is írt, hogy az NSA ugyanezt a sérülékenységet használta ki, hogy hátsó ajtót nyisson a SWIFT bankrendszerben. Ez azért érdekes, mert a különböző nemzetközi szerződéseknek köszönhetően a hivatal eleve rendelkezik legális hozzáféréssel ezekhez a rendszerekhez, csakhogy ez ellenőrizhető és nyomon követhető, ily módon egy hátsó ajtó nyilván sokkal hasznosabb, főleg, ha nem terrorista tevékenységek után akarnak kutatni, hanem mondjuk saját sérülékenységi kódjaikat tesztelnék.
A SWIFT rendszer sérülékenysége külön figyelmet érdemel. Feltételezve, hogy a „shadow brokers” hekkercsoport egyáltalán létezik és nem egy NSA frontszervezet, a csoport a Microsoft és hasonló cégek által az NSA számára létrehozott gyengeségeket kihasználva próbál pénzhez jutni vagy terrorista cselekményeket elkövetni. Az NSA és szilícium-völgybeli barátaik pedig létrehoznak egy olyan szörnyet, ami képes amúgy biztonságos rendszereket, mint amilyen a SWIFT lenne, megtámadni.
Ez alapján felvetődik a kérdés, hogy a globális bankrendszerek mekkora hányada sebezhető ugyanilyen módon? Könnyen elképzelhető, hogy mind.
Amennyiben a Shadow Brokers-féle hekkercsoportok tényleg csak frontszervezetek, akkor az NSA szándékosan szabadítja a világra ezeket a sérülékenységeket. Miért? Nem lehetséges, hogy a nemzetközi bankoknak és kormányoknak előnyös, ha a pénzrendszer sebezhető?
Nem egyszer került már szóba, hogy a háttérhatalom egy komoly válságra készül, illetve készít elő. A Nemzetközi Valutaalap és társai évek óta nagy izgalommal beszélnek az általuk „nagy gazdasági resetként” emlegetett valamiről. A „reset” részletei homályosak ugyan, de a lényeg, hogy a jelen gazdasági rendszer fokozatosan egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül, illetve egyes részei akár meg is semmisülhetnek. Egy ilyen resethez elengedhetetlenül szükséges valamilyen krízishelyzet, akár megelőzve azt, akár következményként.
Ahhoz, hogy új gazdasági rendszert vezethessenek be, a réginek csődöt kell mondania. Hogyan lehetne ezt kivitelezni anélkül, hogy a nemzetközi banki elitre hárulna a felelősség? Természetesen bűnbakok segítségével.
A bűnbakok egy része lehet politikai eredetű. Nem véletlenül halljuk szünet nélkül, hogy az érkező válság a „populizmus és a nacionalizmus” eredménye lesz, ami alatt azt értik, hogy minden a konzervatív, a szabadságot és szuverenitást támogató társadalmi rétegek hibája. Ők az új bűnbakok.
A bűnbakok másik része ennél sokkal megfoghatatlanabb.
Miért hozza nyilvánosságra az NSA saját gyártmányú sérülékenységeit (amennyiben tényleg ezt teszi)? Először is a megrendezett támadok így sokkal hihetőbbek. A zsarolóvírusok elterjedésével a lakosság fokozatosan elveszti gyanakvását és megszokja az ilyen jellegű támadásokat. Azután mi történne, ha egyszer csak valamelyik tőzsdét érné támadás? Valószínűleg piaci katasztrófa. Megfelelő előkészítéssel mindenki azonnal egy terrorista vagy hekkercsoportra gyanakodna, és még véletlenül sem arra a hatalomra, amelyik pedig a legtöbbet nyerné a válságon.
Azt a logikát is el lehet képzelni, hogy a tömeges közzétételeknek köszönhetően arra számítanak, hogy valaki tényleg támadást intéz egy ilyen fontos rendszer ellen, így megspórolják maguknak a megrendezést. Nem kell mást tenniük, mint kiszivárogtatni az ehhez szükséges virtuális kellékeket és várni, hogy valaki bekapja a csalit, elvégezve helyettük a piszkos munkát.
A legtöbb fontos államgazdaság pengeélen táncol. Talán egyedül a részvények és egyes valuták mutatnak némileg pozitív képet. Igazi lufi-pukkasztó helyzet.
A központi bankok által kezdeményezett mennyiségi enyhítések kora lejárt. Az olcsó pénz elfogyott. Nem nyomtatnak többet. A helyzet készen áll arra, hogy egy látszólag független esemény beindítsa a gépezetet. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy kibertámadás önmagában elég erre, de be kell látnunk, hogy ideális eszköznek tűnik.
Egy biztos: az NSA és társszervezeteik aprólékos gonddal készítették elő a globális rendszereket a teljes és látványos, maximális pusztítást hátrahagyó összeomlásra.
Thea: Mint az ilyen témájú hírek esetében oly sokszor, ezúttal is megjegyzem, hogy a Béke Fejedelmének gyermekeiként akkor sincs okunk aggodalomra, ha mindez már holnap bekövetkezik, hiszen Isten nem a globális gazdaság állapota alapján, hanem az Ő gazdagsága szerint tölti be minden szükségünket1, és persze egy ilyen helyzet beálltával egyúttal lámpást tarthatunk és segítő kezet nyújthatunk azok számára, akik a Világosság felé igyekeznek.
Nem érdekes, hogy a láthatatlant egyre kevésbé érzékelő világ, talán éppen egy virtuális, vagyis fizikailag nehezen megfogható, „láthatatlan” verembe eshet bele? Végül is ez az esés ráébreszthet egyeseket a láthatatlan dolgok valódiságára. Nemcsak valódiságára, hanem örökkévalóságára.
Filippi 4:19
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
