Helyszíni riport Nagyszelmencről.
Ma délelőtt, a nagyszelmenci szlovák-ukrán államhatárhoz közeledve látom, hogy a menetirány jobb sávjában autók sorakoznak. Első gondolatom hirtelen az volt, esetleg a határ felé araszolnak azok a férfiak, akik a tegnap este hatályba lépett katonai behívójukra reagálva hazatérnek Ukrajnába. Rájöttem, nem lehet ez a helyzet, hiszen ezen a határon csak gyalogosan lehet átjutni. Miután letettem az autóm, a mögöttem parkoló ukrán jelzésű autó vezetője ukránul mondta, családtagjaiért jött, rájuk vár tegnap este óta, várják a sorukat a határ ukrán oldalán.
Elsőként egy nagyszelmenci lakost kérdeztem arról, mit láttak, tapasztaltak eddig a faluban. Mint elmondta, a ma látható, egyelőre nyugodt kép jellemezte a tegnapi napot is. Estig jött, aki tudott, akkor még a családok férfitagjai is átjutottak. A helyiek közül volt, aki tegnap este, a határ közelében azt látta, hogy az anyát a karján síró gyermekével még átengedték,
de az apának a 21 órakor hatályba lépett hadiparancs miatt már ukrán földön kellett maradnia.
Egy könnyeivel küzdő hölgyet nyugtatott a vám-és pénzügyőrség szolgálatot teljesítő alkalmazottja, aki sajnos nem volt felhatalmazva, hogy nyilatkozhasson nekem az eseményekről. Kicsit szóba elegyedtem a zaklatott hölggyel, akitől megtudtam, hogy bár ukrán, de férje révén van szlovák állampolgársága is, évek óta él Szlovákiában. A még sorban álló családtagjaiért aggódik, a fia tegnap átjutott, de a lánya – akinek szintén van szlovák állampolgársága – tegnap még úgy gondolta, marad Ukrajnában. Mára megváltoztatta véleményét, útra kelt az anyjához.
A több, mint egy órás határon való várakozásom során meglepődve tapasztaltam, hogy roppant lassan haladtak az események, ellenben semmi idegességet, agressziót vagy atrocitást nem tapasztaltam. Az említett helyi lakos is úgy nyilatkozott, hogy a tegnapi nap folyamán is igen lassan engedték át az ukrán oldalon várakozókat, átlagban 20-30 perc alatt egyet. Az idegenrendészet kutyával őrizte a vámterületet, amelyet pár méteres körzetben már nem lehetett megközelíteni, hivatalos pontosításokat , számadatokat nem adhattak. Az üvegfalakon túl, ukrán földön várakozókat pár százra becsültem.
Nem csak az említett vámos, hanem a határon lévő rendőrség és a fegyveres erők szolgálatban lévő alkalmazottai sem válaszolhattak feltett kérdéseimre. Az általuk megadott illetékes személyeket hiába próbáltam elérni a megadott pozsonyi telefonszámokon, sajnos egész nap senki nem vette közülük a telefont. A haderő nevében Štefan Zemanovič alezredestől annyit megtudtam, hogy a 97,8km-nyi teljes szlovák-ukrán határszakaszra összességében 500 katonát helyeztek készültségbe, akik a belügyminisztériumi rendeletek értelmében teljesítik feladataikat.
Felkerestem Nagyszelmenc polgármesterét. Tóth Lajos olvasóinknak elmondta, hirtelen érte őket a váratlan helyzet, nem feltételezték, hogy egy nap arra ébred a település lakossága, hogy megindul a menekült áradat.
Egyelőre az ukrán oldalon várakozókat Szlovákia területén várja valaki, nem szorulnak a segítségükre, mennek tovább. A polgármester tájékoztatása szerint a határ mától éjjel-nappal nyitva lesz, de a hadköteles ukrán állampolgárságú férfiak azt nem léphetik át. Eddig a községnek a Szlovák Vöröskereszt ajánlotta fel a segítségét, valamint Vinna (Vinné) község kész szükség esetén a területén lévő hétvégi házakban elszállásolni a menekülteket. Nagyszelmenc polgármestere is mindent megtesz azért, hogy elláthassa a menekülteket, 50 személy elszállásolására van kapacitásuk.
Ha azt a helyzet megkívánja, kérni fogják a járási hivatal illetve a belügyminisztérium segítségét.
Ezek a szervek eddig még nem vették fel a kapcsolatot a szlovák-ukrán határon lévő községgel. Egyelőre a helyzet Tóth úr meglátása szerint kezelhető, de ha netán rosszabbra fordulna, természetesen lépni kell. Ahogy még pontosította, a falun belül várakozó német illetve cseh rendszámú autók vezetői kivétel nélkül ukránok, akik valamely EU tagországban dolgozva jöttek az országból menekülő hozzátartozóikért a határra.
A polgármester úr felvette a kapcsolatot kárpátaljai ismerőseivel és elmondása szerint ottani magyar nemzettestvéreink nem is gondolnak arra, hogy elhagyják otthonaikat, helyben kitartanak.
A polgármester úr is megerősítette a helyszínen tapasztalt észrevételemet, miszerint eddig, akik útra keltek és menekültek, kizárólag ukránok voltak. Jómagam sem hallottam egy magyar szót sem a helyszínen, pontosabban, ha elhangzott ilyen, akkor az csak nagyszelmenci lakosok szájából. „Csak remélem, hogy nem lesz nagyobb a baj és sikerül az illetékeseknek megegyezniük.“ – zárta Tóth Lajos. A szomszédos település, Dobóruszka polgármesterasszonya, Lakatos Erika a mai nap folyamán személyesen is volt kint a szelmenci határon, illetve este is készül még kimenni. Hiányolja, hogy eddig semmi utasítást nem kaptak, az illetékesektől, senki nem vette fel velük a kapcsolatot. Furcsának találja, hogy a hírekből kell értesülnie településvezetőként, hogy a miniszterek a mai nap folyamán meglátogatják az ország schengeni határán lévő átkelőket, így este a nagyszelmencire is meg kellene érkezniük.
Eddig egyedül az idegenrendészet nagyszelmenci vezetője kereste meg telefonon a polgármester asszonyt, arról érdeklődve, szükség esetén tudna-e a falu menekülteket befogadni.
Ahogy olvasóinknak elmondta, a helyi kultúrház a közelmúltban beázott, a tetőt megjavították, a terem le van betonozva, de ezt meghaladóan semmilyen kapacitásuk nincs. Nem rendelkeznek ágyakkal. A helyiség fűtött, ha az említett hiányosságokat megoldja az illetékes tárca, akkor 30-35 fő számára a község nagyon szívesen segítséget tud nyújtani pár napos elszállásolás erejéig. A holnapi nap folyamán ülésezik a falu válságstábja, de nehéz lenne állami segítség nélkül kezelni majd a helyzetet, ha netán rosszabbra fordulna.
Dobóruszka katolikus papja, Makovics István sem kapott még a kassai egyházi központból de mástól sem együttműködési-, humanitárius segítségnyújtási iránymutatást.
A határtól a harmadik település, Kaposkelecsény polgármesterét felkeresve, Varga Tibor olvasóinkat tájékoztatta, hogy a falu felajánlotta segítségét a kárpátaljai testvértelepülésük, Szürte lakosainak, továbbá a kárpátaljai ifjúsági szervezetek is visszajeleztek, hogy köszönik szépen, értékelik a segítő kezet, de egyelőre nincs gond. Maradnak és helyben elviselik a megpróbáltatásokat, ha szükség lenne a segítségre, jelentkeznek.
Varga Tibor reméli, hogy belátható időn belül sikerül rendezni a kialakult helyzetet anélkül, hogy az eldurvulna. Ha mégis szükség lenne a humanitárius segítségre, Kaposkelecsény 20-25 menekült befogadását meg tudná oldani, összhangban a vészhelyzetre kidolgozott akciótervükkel.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
