Emlékszem, úgy nagyjából 10-11 évvel ezelőtt találkoztam először albán pékséggel és akkor még az volt az egyetlen egy a városban, ahol élek. Aztán pár évre rá jött a következő, aztán a harmadik, aztán az első nevet változtatott, a harmadiknak az lett a neve, ami az elsőnek volt korábban, majd ismét visszaállt a „régi névrend”, közben megnyílt a negyedik üzlet is. Az ott kapott áruért már a kezdetekben sem rajongtam, igaz, az első években, ha nem is nevezhettem magam rendszeres vásárlónak, azért még be-betértem, mára már viszont eljutottam odáig, hogy csak akkor veszek bármit is ezekben az üzletekben, ha tényleg nincs semmi más nyitva.
Az állam persze tétlenül nézte az albán pékségek térhódítását, ugyanúgy nem gördült eléjük semmilyen akadály, mint ahogy az lenni szokott, legyen szó kb. bármiről, ami nem magyar. Ezzel együtt a teljesség igénye nélkül visszanéztem, voltak-e ún. „botrányok” eme pékségek körül és ha volt is azért pár „szürke zónába” illő eset, meg felháborodott magyar érdekvédők, az esetek döntő többségében kedvező szélcsend uralkodott az albán kezdeményezések számára.
Idén aztán valami megváltozott. Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke egy Spirit FM-es interjúban állt bele az albán pékségekbe, mondván azok „nem azonos mértékű működést produkálnak, mint a magyar pékségek, a tésztáik pedig nem felelnek meg a Magyar Élelmiszerkönyv szabályainak”. Természetesen az élelmiszeripari- és munkaügyi szabályokat is megkerülik, de a higiéniával is gondok vannak Septe szerint. Ezek nyilván nem vetíthetőek ki az összes egységre, de tény, hogy a Nébih épp pár hete, november végén csapott le egy Pest vármegyei albán pékségre és záratták azt be súlyos higiéniai problémák miatt (az üzem amúgy a Csocsaj Kft.-hez tartozik, ami azért vicces, mert pár éve, amikor még Kőbányán éltem, többször ennek a pékségnek az egyik boltjában vásároltam jómagam is).
De legalább megtudtam azt is, miért váltogatnak ilyen sűrűn nevet ezek a derék vállalkozások. Az elnök szerint ugyanis az albán pékségek felhalmoznak egy csomó adósságot, otthagyják a céget, majd egy fantomcéggel ugyanott már indítják is újra a dolgokat, persze az adósság rendezése nélkül. Ezúton is csókoltatom ezt a „rendkívül igazságos” magyar rendszert, ahol az „átlagemberről” még a gatyáját is leadóztatják, a gazdag meg az idegen pedig kontroll nélkül hízik.
Amúgy az albán pékek albánok ugyan, viszont túlnyomó részük nem Albániából, hanem Koszovóból érkezik, ahonnan a népességrobbanás miatt egyre inkább kiszorítják a szerbeket (jöjjenek a Balkán bármely pontjáról, az albánok között a legnagyobb a gazdasági alapú migráció Európában). A szakmát „az imperializmus láncos kutyájának” köszönhetik, Tito ugyanis valamiért úgy döntött, hogy nemzetiségi alapon osztogat szakmákat, így ha koszovói albán voltál, akkor pék, esetleg cukrász lettél, ha akartál, ha nem. „Áldott” kommunizmus.
Amúgy, ha a kedves olvasó minden pékterméket ugyanolyan ízűnek érez az ominózus pékségekben, akkor nem az ízérzékelésével van problémája, hanem az albán pékek csinálnak mindent egyféle lisztből, meg persze kapunk bőven adalékanyagot is, így a sós vagy édes tésztának lényegében ugyanolyan íze lesz. Ennek ellenére én mindig nagyobb sort látok ezen pékségek előtt, mint bármely másiknál, amennyiben egymás közelében vannak, szóval sokak ízlésvilága is hagy némi kívánnivalót maga után. Utóbbival kapcsolatban a rutinos okoskodó nyilván rögtön benyögné, hogy azért veszi ezt a magyar, mert olcsó, ami önmagában már nem feltétlenül igaz. Az árnövekedés az albán pékségeket sem kímélte, így ezekben kb. 100-150 forinttal fizet az ember kevesebbet egy kakaós csigáért, mint egy népszerű, itt meg nem nevezendő magyar hálózatnál, ez meg bőven az az árrés, amit inkább átugrok, csak akkor egyek már jobbat.
Kereslet azonban van, így kínálat is, úgyhogy a „legvidámabb barakk” (egyelőre) döcög tovább ezen a téren is. Viszont mint már említettem, az utolsó negyedévben megszaporodtak az albán pékségekkel szkeptikus, esetleg elítélő írások, ez alól pedig a kormánypárti média sem kivétel, sóletszünetben írt például róla a kóserkonzervatív Mandiner is. S habár nem feltétlenül én leszek az egészséges táplálkozás felkent pápája, az egészen biztos, hogy a rossz minőségű pékárukat kerülöm, ahogy tudom. A kellő higiénia betartása, a munkaügyi szabályok tiszteletben tartása, a jó minőségű élelmiszerek előállításának akarása, stb. pedig minden érintett célja kell, hogy legyen, függetlenül attól, hogy az a pékség albán-e vagy magyar. Mindenesetre a hosszú nyitvatartási idővel és csalóka módon mindig meleg termékekkel kecsegtető albán pékségek hosszútávon a magyar vállalkozások hanyatlását okozhatják.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
