Kevés országot sújtott jobban az aszály az utóbbi években, mint Szlovákiát, és az idei előrejelzések sem bíztatóak. Szlovákia nagy részén júliustól szeptemberig szokatlanul nagy szárazság várható.
A Környezetpolitikai Intézet szakemberei legújabb elemzésükben azt javasolják a szaktárcának, hogy az új uniós forrásokat és az agrártámogatásokat elsősorban azokra a területekre irányítsák, amelyeket évek óta fokozottabban érint a szárazság.
Gondot okoz az egyenetlen csapadék is
Az aszály az éghajlatváltozás következtében hatással lesz a mezőgazdasági termelésre is, így a Csallóköz, amely rendkívül jelentős mezőgazdasági terület, és itt található Szlovákia legnagyobb ivóvízkészlete is, fokozott veszélyben van. Területe egyben Európa legnagyobb folyami szigete is. Az erdeit azonban a mezőgazdasági tevékenység miatt nagyrészt kiirtották, ami az elemzők szerint fokozza a szárazsággal szembeni sebezhetőséget.
A földművelésügyi tárca már 2008-ban figyelmeztetett arra, hogy 2025-re a klímaváltozás főként az extrém – száraz és meleg – évszakok fokozott előfordulásában fog megnyilvánulni, ami be is következett.
Most 2023-at írunk, és egyre gyakrabban küzdünk az időjárás hirtelen változásaival, ráadásul a szakemberek azt feltételezik, hogy a helyzet tovább romlik. Az éves csapadékmennyiség a múlthoz viszonyítva ugyan közel azonos, de sokkal egyenetlenebb az eloszlása, mint azelőtt. Van, hogy fél évig alig esik, majd az egész féléves mennyiség lezúdul szinte egyszerre. Így a hosszú távú aszályok egyre gyakoribb ellenségünkké válnak.
Hiányoznak a korszerű öntözőrendszerek
Borász ismerőseimtől hallottam, hogy a tavalyihoz képest jelenleg kétszer annyi csapadék van a talajban, mint amennyi tavaly ilyenkor, tehát április közepén volt, ami önmagában is pozitív fejlemény
– fogalmazott lapunknak Farkas Iván, a Szövetség Nyitra megyei frakcióvezetője. Mint elmondta, természetesen a felmelegedés létező globális jelenség, de nem egysíkú a tendencia a csapadék szempontjából sem.
– Mi már tíz éve kongatjuk a vészharangot, és próbálunk a mindenkori mezőgazdasági miniszterekre hatni, hogy a tárcának komoly forrásokat kellene fordítania az öntözőrendszerekre, lényegesebb elmozdulást azonban máig nem látni e téren – mondta a megyei képviselő hozzáfűzve, ez óriási gond főleg azokon a területeken, ahol a szárazság a legkirívóbb, s ahol egyébként Szlovákia éléskamrája található: a Csallóköztől az Ipoly mentéig és a Bodrogközben.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy ezek az öntözőrendszerek nem olcsók, és víz is kell hozzá a folyókból, patakokból, és ezekből is egyre kevesebb van. Emellett számos olyan beruházást is látni, ahol van ugyan korszerű öntözőrendszer, de nincs hozzá megfelelő vízforrás.
Mondok erre egy példát, a mi esetünket: Muzslán és környékén kulcskérdés, hogy a magántulajdonban lévő halastavat, amely áldatlan állapotban van, a tulajdonos kitisztítsa – mondta Farkas Iván. A tulajdonos csak azzal a feltétellel kapta meg a dotációt a tárcától a tó kitisztítására, hogy a meghatározott vízszint feletti vízmennyiség 90 százalékát a mezőgazdászok rendelkezésre bocsájtja öntözésre.
A pénz irányított útja
Az elemzés az adaptációs intézkedések finanszírozására is fókuszált. Jelenleg a klímaváltozás elleni védekezés fő forrásai az európai alapok és az EU Közös Agrárpolitikája.
A múltban Szlovákiában az adaptációs intézkedések főként az árvíz elleni védekezésre összpontosultak. Az elemzők szerint azonban a pénzt az ország leginkább érintett területeire kellene összpontosítani, a tanulmány részeként kidolgozott eredményeknek és módszertannak pedig a döntéshozatal alapjául kellene szolgálniuk.
– Vannak különböző pályázati lehetőségek az ún. vízmegtartó berendezések létesítésére, ami hatékony megoldás lehetne, csak sok helyen nem pályázóképes az adott település. Így volt ez a mi esetünkben is három évvel ezelőtt, amikor is a falu területe egynegyedének öntözését szerettük volna így megoldani az északi halastóban összegyűjtött esővízzel, de az egész azon bukott meg, hogy a falu negyedét érintő projektdokumentációban egyetlenegy érintett parcella nem volt jogilag rendezve, nem a mi hibánkból, de emiatt elestünk a támogatástól – mondta Farkas Iván.
A globális felmelegedés azt mutatja, hogy néhány éven belül elérhetjük a Spanyolország szintű éghajlati zónát, s ha nem akarjuk, hogy az időjárás tönkretegyen bennünket, meg kell tanulnunk küzdeni ellene. Az állam célirányos támogatásával segíthet ugyan a helyzeten, ez azonban messze nem elegendő. Az aszálykompenzációk is a legtöbbször későn érkeznek, és sokan ki is maradnak belőle. A kialakult helyzet tehát arra készteti a gazdákat, hogy elgondolkodjanak azon is, milyen növényeket és milyen módszerekkel termesszenek, hogy minél nagyobb mértékben csökkentsék a talajnedvesség felesleges elszivárgását, és az aszály hatásait is minél jobban csökkentsék.
Megjelent a Magyar7 2023/17. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
