„Mi lehet ok a háborúra, ha nem ez?” – egyre nő a feszültség a két NATO-tagállam között (Körkép-elemzés)

„Mi lehet ok a háborúra, ha nem ez?” – egyre nő a feszültség a két NATO-tagállam között (Körkép-elemzés)

Egyre nagyobb a feszültség Görögország és Törökország között a tengeri határok körüli vita amiatt, ami az Ankara és Nicosia közti hatalmas földgázlelőhely kérdése csak tovább növelt. A héten aztán Kiriakosz Micotakisz görög kormányfő bejelentette, hogy Görögország ki akarja tolni Görögország felségvizeinek határát a Jón-tengeren. Több sem kellett a törököknek.

A görög tervek egyelőre csak a nyugati, tehát Olaszország irányába módosítanák a tengeri határokat, de Micotakisz kijelentésében megjegyezte, hogy a jövőben Athén „egyéb tengeri területein” is kitolná határait.

Faut Oktay török alelnök az Anadolu hírügynökség közlése szerint élesen bírálta a görög terveket, és fegyveres konfliktus veszélyére figyelmeztetett.

„Mi lehet ok a háborúra, ha nem ez?” – tette fel a költői kérdést a török alelnök, jelezve, hogy Törökország nem fogja elfogadni.

A görög fél a nyílt fenyegetésre azzal reagált, hogy a török fél kijelentései „nincsenek összhangban a e nemzetközi politikai kultúrával”, hiszen Görögország „csak jogait szeretné érvényesíteni”.

Geopolitikai háttér

Törökország és Görögország között évtizedes ellentétek feszülnek, többek között Ciprus és a környező Földközi-tengeri területek okán. Törökország ugyanakkor középhatalmi babérokra tör, és ennek egyik része energiafüggőségének csökkentése és riválisaival szembeni alkupozíció növelése.

Hírdetés

A gázlelőhelyek fontosságát Ankara szempontjából nem lehet túlbecsülni, dollármilliárdokat tud megtakarítani importfüggősége csökkentésével. De más területen is önállóságra törekszik: 2015 óta 48 százalékkal csökken a fegyerimportja, pedig az elmúl öt évben több olyan katonai vállalkozása is volt, amely épp az ellenkezőjét feltételezné: offenzíva Szíriában, hogy pufferzónát hozzon létre, a Kaukázusban a növekvő orosz befolyást próbálja ellensúlyozni, Szomáliában és Katarban közös katonai bázisokat és kikézőközpontokat tart fenn, a Fekete-tengeren pedig ő is próbálja kitolni tengeri határait, vagy legalábbis bebiztosítani megkerülhetetlenségét.

Elemzők szerint bár Törökország tengeri hadereje jóval meghaladja a rivális Görögországét, konfliktus esetén Ankara nem csak Athénnal találná magát szembe, de Franciaországgal, Olaszország és Egyiptommal is, akik szintén veszélyben éreznék saját Földközi-tengeri érdekeiket.

Összemérik…

A gázlelőhelyek környéki erőfitogtatás inkább csak alkupozíció növelést jelent főleg Ciprus és az Égei-tenger szigetei tekintetében. Az azonban, hogy vitatott felségvizeken hadihajók kísérik a török geológiai kutatóhajókat már a katonai provokáció határás súrolja.

Az EU emiatt gazdasági szankciókat fontolgat, amelyekről a szeptember 24-25-én esedékes uniós csúcson fognak tárgyalni a tagállamok vezetői. A legtöbbeknek azonban nem nagyon akaródzik belefolyni a játékba. Jellemző, hogy az EU soros elnökségét ellátó Németország kesztyűs kézzel bánik Törökországgal a nyilatkozatok szintjén, mert Ankara nem rest a területén tartott 3 millió szír migránssal sarokba szorítani Európát.

Franciaország más sokkal határozottabban foglal állást az ügyben, és hadihajókkal támogatta meg Görögországot keleti partvidéke védelmére, közös hadgyakorlat keretében. Közben a törökök is bejelentették, hogy szeptember 11-ig lőgyakorlatot tartanak a dél-törökország Anamur városánál.

És közben fő a feje az uniós és NATO-tisztviselőknek amiatt, hogy két, elviekben szövetséges ország sodródik egyre közelebb egy fegyveres konfliktushoz. A NATO lényege ugyanis éppen az, hogy ha az egyik tagállamot megtámadják, a többi a segítségére siet. De ha két NATO-tagállam áll szemben egymással, felmerül a kérdés, kinek az oldalán kéne beavatkozni, kit kezelnének agresszorként és kit áldozatkén..?

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »