Mi legyen a középiskola után? Zoltán Seres2024. 11. 07., cs – 15:31
Tanuljak tovább? Vagy mégsem? Van értelme? Ne menjek inkább azonnal dolgozni? És lesz majd munkám? – hasonló kérdések számos középiskolás fejében megfordulnak. Egyeseknek már kiskoruk óta konkrét elképzelésük van a jövőjükről, sokan azonban még felnőttként is tanácstalanok, mihez kezdjenek az életükkel. A továbbtanulás egy lehetőség az álmok megvalósításához.
Nem vagyunk egyformák. Van, aki mindig is könyvmoly volt, szeret iskolába járni és tanulni, másoknak viszont kínszenvedés legalább a középiskolát kibírni. Nincs általános recept a sikerre. Lehet, hogy aki elvégez több egyetemet is, végül munkanélküli lesz, mert a munkaerőpiacon éppen nem lesz rá szükség, kiszorítja őt a mesterséges intelligencia, és szinte azonnal egy új szakmát kell kitanulnia, miközben a középiskola után ügyesen helyezkedő szakács, pék vagy autószerelő sikeres vállalkozóvá válik, lekörözve egykori osztálytársát. Olyan korban élünk, amikor nem létezik egyértelmű válasz arra a kérdésre: ha tovább tanulok, biztosan jól fizetett munkám lesz?
Elemzők szerint szakképzett, főiskolát végzett munkaerőre igenis szükség van, ám a főiskolai intézmények által kínált szakok és tanulmányi programok sokszor nincsenek összhangban a munkaerőpiac időszerű igényeivel, s ezt kellene jobban összehangolni.
Mielőtt szakmát, illetve arra felkészítő egyetemet választ valaki, először azt az alapvető kérdést kell megválaszolni: akarok-e egyáltalán továbbtanulni vagy sem? Az álmom megvalósításához szükség van további képesítésre, vagy elég a középiskolai végzettség? Miután ezt tisztáztuk, lehet gondolkodni azon: hol? Főiskolán vagy egyetemen? Nappali vagy levelező tagozaton? Itthon vagy külföldön? Melyik szak elvégzése után lehetne olyan foglalkozásom, hogy minden nap örömmel járjak dolgozni?
A fiatalok zöme általában érdeklődési köre szerint választja ki jövőbeli foglalkozását. Ritka az olyan eset, hogy bár valaki ki nem állhatja a matekot és a fizikát, céltudatosan mégis elmegy informatikusnak csak azért, mert tudja, IT-szakemberként 2000 eurós fizetésre számíthat. Kerülni kell a szélsőségeket – mint mindig, a pályaválasztás során is az arany középút ajánlott: kompromisszumot kell kialakítani az álmok és a reális lehetőségek, a munkaerőpiac igényei között.
Milyen tanulmányi fokozatok vannak?
Világszerte különböző egyetemi rendszerek léteznek. Ha például a világ másik felén élő fiatalokkal beszélgetnénk, megtudhatnánk, hogy egyesek már 20 éves koruk előtt befejezik az egyetemet, vagy hogy a magasabb fokozatok nem olyan népszerűek, mint nálunk a mester- vagy mérnöki diplomák, és számos más különbség is van. Sokszor azonban még azzal sincsenek sokan tisztában, hogy idehaza hogyan működnek dolgok, ezért annak, aki komolyan gondolkodik a továbbtanuláson, nem árt tájékozódnia e téren.
A szlovák felsőoktatási rendszerben a felsőoktatás három szintjével találkozunk: az alap-, a mester- vagy mérnöki és a doktori fokozattal.
Alapképzés
Az alapképzés általában a középiskolát sikeresen befejezett diákok által választott leggyakoribb tanulmányi szint. Ez az úgynevezett 1. ciklus, amely általában 3 vagy 4 évig tart. Az alapképzés leggyakrabban a mesterképzésre való felkészülés. Emiatt sok hallgató úgy érezheti, hogy az alapképzés túlságosan elméleti vagy túl általános. Ez gyakran azért van, hogy ez a tanulmány széles körű áttekintést adjon a szakterületről, és felkészítsen arra a szakaszra, amelyben már jobban specializálódik. Néhány kivételtől eltekintve szinte minden tanulmányi program megköveteli, hogy az alapképzés elvégzése és a Bc. cím megszerzése után a 2. szinten folytassuk a tanulmányokat. Aki tehát még csak most keresi a számára megfelelő szakot, és a kitippelt főiskola alap- és mesterképzést is kínál, tanácsos a Bc. titulust biztosító alapképzést választani.
Mesterképzés
A felsőoktatás úgynevezett 2. szintje a mester- vagy mérnöki képzés. Ez általában 2-3 évig tart. A legtöbb esetben a hallgatók az alapképzés elvégzése után jelentkezhetnek ezekre a képzésekre. Ahogyan az alapképzésre való jelentkezéskor azt kell bizonyítani, hogy az érdeklődő elvégezte a középiskolát, úgy a 2. fokozatra való jelentkezéskor is bizonyítani kell, hogy az illető elvégezte az 1. fokozatot. E tanulmányi szint elvégzése után leggyakrabban mesterfokozatot vagy Ing. titulust lehet szerezni. De ez alól a rendszer alól vannak kivételek.
Ott vannak például az orvostudományi tanulmányok, ahol közvetlenül mesterképzésre lehet jelentkezni, ami 6 évig tart. Nem lehet egyszerűen felosztani, és először az alapképzést, majd a mesterképzést elvégezni, hanem a teljes általános orvosi mesterképzésre van szükség az MD megszerzéséhez. Hasonló rendszer van például a jog esetében cseh szomszédainknál is. Tehát – hacsak nem megy valaki orvosnak tanulni – akkor az alapszak elvégzése után a karok honlapjain lehet majd kikeresni a mesterképzés feltételeit.
Doktoranduszi tanulmányok
Ahogyan a mesterfokozat előfeltétele az alapképzés elvégzése, úgy a mesterfokozat előfeltétele a doktori fokozatnak. Általában a mester- vagy mérnöki diplomával rendelkezőknek csak töredéke jelentkezik erre a tanulmányra. Ennek oka, hogy a doktoranduszi tanulmányokhoz már tudományos vagy kutatási tevékenység iránti elkötelezettség kapcsolódik.
(pvs, sza)
Biztosítsunk szebb jövőt a hazai iskoláknak és a bennük tanuló fiataloknak!
Sokszor szóba kerül, hogy a fiatalok tömegesen hagyják el az országot – van, aki ott akar továbbtanulni, van, aki csak világot látni megy, mások ott akarnak dolgozni, érvényesülni. Sajnos nem jön vissza mindenki. Sőt egyre kevesebben térnek vissza külföldről. Mikor lesz már ennek vége? Mikor sikerül megállítani ezt a szomorú trendet? Mikor lesz végre jó itt élni, és mikor lesz értelme az életnek Szlovákiában?
Mit csinálunk rosszul, és mi a megoldás kulcsa? Oktatási rendszerünk már nem felel meg a gazdaság és a munkaerőpiac igényeinek. Ezt el kell ismernünk, és helyre kell hoznunk. Gyorsan és alapvetően. Adjuk vissza az országnak és a gyermekeinknek a jövőjüket!
Nézzük a tényeket! A hiányosságokra már régóta számos vállalat, munkaadói szövetség, nemzetközi szervezet és tudományos intézmény hívta fel a figyelmet. A helyzet tragikus, de nincs okunk az önsajnálatra. Éppen ellenkezőleg, a problémára kihívásként – lehetőségként – kell(ene) tekinteni.
Ha például átlagoljuk az állami költségvetés felsőoktatásra fordított teljes éves kiadásait, akkor egy egyetemi hallgatóra nagyjából 7000 euró jut. Ez nyilvánvalóan nem elég. Az összeg elmarad a hozzánk hasonló szomszédos országoktól is. E tétel növelése a szlovákiai felsőoktatás egészének javára válna, de önmagában nem elég csak több pénzt pumpálni az oktatásügybe. Gyermekeinknek – és így országunk jövőjének is – az segítene a legtöbbet, ha ezt a pénzt hatékonyabban irányítanánk azoknak az egyetemeknek és szakoknak a támogatására, amelyek diplomásaira gazdaságunknak és a munkaerőpiacnak szüksége van. Az is igaz, hogy Szlovákia krónikusan keveset fektet a tudományba és az innovációkba.
Mit a helyzet Csehországban?
A szlovák munkaerőpiacon a legnagyobb igény a műszaki és természettudományos diplomások iránt van. Ha lépést akarunk tartani a világ legfejlettebb országaival, akkor a modern technológiákra és a 21. század kihívásaira kell összpontosítanunk. A kutatásra, a fejlesztésre és az úgynevezett tudásalapú gazdaságra kell a hangsúlyt fektetni. Nekünk nincs olajunk, gázunk vagy vonzó nyersanyaglelőhelyeink. Csak a készségeink és képességeink a legnagyobb értékünk a nemzetközi versenyben! És ezekre van igazán szükségünk. Sajnos számos tanulmány az ellenkezőjére mutat rá – vagyis arra a tényre, hogy egyre több olyan egyetemi végzősünk van, akik szükségtelenül túlképzettek, vagy olyan területeket tanulnak, amelyeken nehezen találnak munkát és megélhetést.
Míg 2008-ban Szlovákiában az újonnan beiratkozott hallgatók mintegy fele műszaki, természettudományos és közgazdasági szakokon tanult, addig 2020-ban ez az arány alig több mint 40 százalék. A helyzet még rosszabb, ha figyelembe vesszük a gyengébb népességű évfolyamok jelentősen alacsonyabb számát. Míg 2008-ban még több mint 220 ezer egyetemi hallgató tanult Szlovákiában, addig az utóbbi években már csak 130 ezer körül mozog a számuk! Ez százezerrel kevesebb! Majdnem a felével!
Nezzük egy összehasonlítást! A csehországi egyetemek is küzdenek a felsőoktatás iránti kisebb érdeklődéssel, de ott nem olyan rossz a helyzet, mint nálunk. Csehországban alig több mint 10 év alatt nagyjából negyedével csökkent az egyetemi diplomások száma. Ugyanakkor a hallgatók száma elsősorban a társadalomtudományok területén csökkent, és ezzel szemben a természettudományokat, technológiát vagy informatikát tanuló gyerekek aránya viszont növekszik.
A Cseh Köztársaságot nem véletlenül hozom fel példaként. A közös történelemnek köszönhetően az ő oktatási rendszerük hasonlít leginkább a miénkhez. A statisztikákat közelebbről megvizsgálva azonban jelentős különbséget fedezhetünk fel a diákok tanulmányai között. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb mértékben, csaknem a harmadával a kereskedelem, a közigazgatás és a jog területén csökkent a hallgatók száma (a 2011-es több mint 90 ezer hallgatóról 62 ezer körülire esett vissza a számuk). Hasonlóképpen csökkent a társadalomtudományok és az újságírás területén tanulók száma is (a közel 43 ezer diákról körülbelül 28 ezerre). A hallgatói létszám csökkenésének egynegyede szintén a művészeti és bölcsészettudományokhoz kapcsolódik (több mint 37 ezer hallgatóról 29 ezerre).
De ha a természettudományokat, a matematikát és a statisztikát nézzük, e tudományágak hallgatóinak száma tíz év alatt alig 22 ezerről 23 ezer fölé emelkedett, annak ellenére, hogy az egyetemi hallgatók száma összességében csökkent. Az információs és kommunikációs technológiákban ugyan csökkenést látunk, de ez jóval kisebb mértékű, mint a bölcsészettudományok esetében (25 ezer diákról alig több mint 22 ezerre).
A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy az orvosi diplomások száma is emelkedett, és még Csehországnak sem sikerült megállítania a hallgatók számának csökkenését az építőipar, a technológia és a gyártás területén (ahol a csökkenés több mint egyharmados).
Hogyan reagáltak szomszédaink ezekre a számadatokra? Mintegy 25 százalékkal több állami támogatást vezettek be a műszaki főiskolák számára. Ez egy pozitív lépés, amely Szlovákia számára is inspirációt jelenthet. Azonban további lépésekre is szükség van: az első az, hogy a munkaerőpiacon vonzóbbá tegyük a hiányszakmákat.
Összefoglalva: Csehország és Morvaország sokkal jobban áll, mint mi, de még mindig változtatásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy alapvetően korrigálják a helyzetet.
Mi történik Lengyelországban?
A lengyelek is proaktívan kezelik a helyzetet. Megnövelték a tudományba és a kutatásba történő beruházásokra szánt pénzcsomagot, emellett a GDP több mint 5 százalékán tartják az oktatásra fordított kiadásokat. Ezt már több éve teszik, és van egy hosszú távú tervük is.
A 2010/2011-es tanévben mintegy 1,84 millió diák tanult a lengyel egyetemeken, ami 2019/2020-ra mintegy 1,2 millióra csökkent. Azóta nagyjából ugyanezen a szinten maradt. Ez annak is köszönhető, hogy egyre több külföldi diák jelentkezik (az utóbbi időben főként Ukrajnából; tavaly közel 50 ezer diák tanult Lengyelországban, ami az összes külföldi diák 45 százaléka).
Ugyanakkor Lengyelország az elmúlt években jelentősen növelte a tudományba és a kutatásba áramló pénzek nagyságát. Az állami tisztviselők szerint az ország felismerte, hogy ez a befektetés fontos a lengyel gazdaság jövőbeli növekedése és fejlődése szempontjából. Hosszú távon Lengyelország a GDP mintegy 5 százalékára növelte az oktatásba történő beruházásokat (Szlovákia a GDP mintegy 4 százalékára). Ráadásul északi szomszédunk híres arról, hogy az Európai Unió támogatási programjaiból származó pénzek felhasználásának hatékonysága jóval meghaladja a 90 százalékot! Szlovákia ezzel szemben arról ismert, hogy krónikusan kevéssé hatékonyan használja fel ezeket a forrásokat – az országok rangsorának végén állunk az uniós pénzek felhasználása terén.
Ráadásul a lengyelországi egyetemek az állami költségvetésből (beleértve a strukturális és kutatási alapokat) és a helyi önkormányzatok költségvetéséből is kaphatnak további forrásokat. Továbbá, a V4-országok (Szlovákia, Csehország, Magyarország, Lengyelország) közül Szlovákia már régóta a GDP kevesebb mint 1 százalékát fekteti be a tudományba és az innovációba (a GDP arányában a legkevesebbet). Csehország kétszer annyit – mintegy 2 százalékot –, Lengyelország mintegy 1,5 százalékot, Magyarország pedig 1,4 százalékot fektet be, míg az uniós átlag 2,27 százalék. Ezekben a statisztikákban is elmaradunk szomszédainktól.
Ami a mérnöki, természettudományi vagy bölcsészet- és társadalomtudományi szakokon tanulók tényleges számát illeti, északi szomszédaink oktatási rendszere más és inkább a műszaki szakok felé orientált. Ha összehasonlítjuk a 2011-es és a több mint 10 évvel későbbi hallgatói létszámokat, akkor azt látjuk, hogy az informatika vagy az egészségügy területén tanulók száma nőtt, a műszaki területeken tanulók magas aránya megmaradt, a természettudományok területén tanulók száma kissé csökkent, a társadalom- és bölcsészettudományok területén tanulók száma pedig jelentősen visszaesett.
Ezen túlmenően a lengyelek sokkal rugalmasabban reagálnak az oktatási rendszerükben a munkaerőpiac és a gazdaság igényeire. Fokozott finanszírozással ösztönzik az ország legjobb egyetemeit, például az Inicjatywa doskonałości – uczelnia badawcza programmal, amely célzott támogatást nyújt a legjobb lengyelországi felsőoktatási intézményeknek, különösen a műszaki és természettudományos irányultságúaknak.
A magyar felsőoktatás hosszú ideje stagnál
Déli szomszédainknál fordított a helyzet: Magyarországon a felsőoktatási rendszer az elmúlt évtizedben alulfinanszírozottsággal küzdött – a felsőoktatási intézmények működésének állami költségvetési támogatása folyamatosan csökken. Míg több mint egy évtizeddel ezelőtt Magyarország a V4-országok között az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított arányát tekintve az élen állt, ma ennek az ellenkezője igaz. Ennek ellenére Magyarország még mindig lényegesen többet fektet a tudományba és az innovációba, mint Szlovákia.
Hasonlóképpen, mint a környező V4-országokban, az egyetemi beiratkozások számának jelentős csökkenése is megfigyelhető, de nem annyira markánsan, mint Szlovákiában. Magyarországon a 2005/2006-os tanévben volt a legmagasabb a felsőoktatásban tanulók száma (több mint 380 ezer, jelenleg 290 ezer). Magyarország sajátossága, hogy a felsőoktatásban hosszú távú stratégia a szomszédos országok magyar anyanyelvű hallgatóinak felsőoktatásba vonzására irányul. Ehhez igazodnak a pályázati és ösztöndíj-támogatási programok.
A műszaki és természettudományokat az elmúlt tíz évben megközelítőleg ugyanannyi hallgató tanulta. Ugyanakkor növekedés tapasztalható például az informatikában, és fordítva, a társadalom- és bölcsészettudományok területén fokozatos csökkenés figyelhető meg az egyetemi hallgatók számában.
Magyarországon az állami finanszírozás mellett az egyetemek az önköltséges hallgatók által fizetett tandíjból is részesülnek. Emellett a felsőoktatási intézmények pályázat vagy egyedi megállapodások alapján további támogatásban részesülhetnek. A felsőoktatási tevékenységek támogatásának alapelveit az oktatásért felelős miniszter és az egyetem fenntartója közötti keretmegállapodás rögzíti. Az egyetemek finanszírozása egy 3 pilléres modell alapján történik, amelyben a különböző komponensek elkülönülnek egymástól. Ez az oktatás finanszírozása a hallgatói létszám, a kutatás és az infrastruktúra szerint.
Mi az inspiráció a szomszédos országokból?
A felsőoktatás iránti érdeklődés csökkenése a szomszédainknál is érzékelhető. Szlovákiára azonban a V4-országok közül a legjelentősebb visszaesés jellemző. Ez a demográfiai változásokkal is összefügg, de itt kell hozzátenni azt is, hogy a szomszédos országok közül nálunk a legmagasabb a külföldön tanulást választó hallgatók száma. Ráadásul ez a szám már régóta növekszik, és a gyerekek akár 20 százaléka is tanul már külföldön, azaz majdnem minden ötödik diák! Ez nyolcszor magasabb, mint az OECD-országok átlaga. Tudomásul kell venni és hangosan ki kell mondani, hogy ezek többnyire a legjobb minőségű diákok, akiknek a külföldi karrier (tanulmányi és munkakapcsolatok) kiépítése után sokkal nehezebb hazatérniük Szlovákiába.
Ráadásul a környező országok aktívan keresik a felsőoktatás presztízse megőrzésének és növelésének módjait, miközben otthon hatékonyan fektetnek be a kutatásba és fejlesztésbe. Nem beszélnek, hanem cselekszenek, azzal az egyértelmű céllal, hogy rugalmasan és hatékonyan reagáljanak gazdaságuk igényeire és a legújabb trendekre, ezért a mérnöki és természettudományi tanulmányokat is jobban támogatják. Ugyanakkor keresik a módját annak, hogy növeljék a felsőoktatási csúcsintézmények finanszírozását, és motiválják őket arra, hogy még jobban teljesítsenek, és a külföldi iskolákéhoz hasonló eredményeket produkáljanak.
Sajnos ez itt Szlovákiában nem történik meg. Pedig szükség lenne rá! Hogyan másképp akarunk lépést tartani a világgal, magabiztos országban élni, büszkék lenni rá, jól érezni magunkat? Az alap-, közép- és felsőfokú oktatás megváltoztatásával nemcsak magának az oktatásnak, a gazdaságnak és az egész országnak adhatjuk vissza a jövőt, hanem különösen a gyermekeinknek.
Ivan Kotuliak
A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa
Modern foglalkozások
Folyamatosan újabbnál újabb technológiák jelennek meg, a dolgozókat számos területen robotok váltják fel a gépsoroknál.
A fejlődés természetes velejárója, hogy szakmák tűnnek el, alakulnak át, és újak jelennek meg. Nemcsak a gyárakban van szükség kevesebb munkásra, az irodai munka is átalakult: korábban rengeteg papírt használtunk el és tároltunk, s ezeket most elektronikus dokumentumok és applikációk váltottak fel. Megjelentek a webújságok, az internetes üzletek, a közösségi média. Ma már nem találkozunk libapásztorokkal, udvarnokokkal, se fejőnőkkel, korábban pedig nem léteztek bloggerek, e-shopok üzemeltetői, applikációkat fejlesztő szakemberek, se számítógépes grafikusok.
BLOGGER
A blogger első ránézésre nem tűnik rendes foglalkozásnak, sokan csak hobbinak tartják, pedig meg lehet belőle élni. A globalizációval és az internet elterjedésével manapság kényelmesen szörfözhetünk a világhálón, és egyesek szívesen beszámolnak úti kalandjaikról, élményeikről, más kultúrákról. A laptopok és mobilok korában bárhonnan csatlakozhatunk a netre, a lényeg, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését, s ha sok olvasónk van, sok reklámot szerezhetünk – minél több reklám jelenik meg egy blogban, annál nagyobb a bevétel. Aki egész életében egy gyárban dolgozott, annak a bloggerkedés igazi sci-finek tűnhet, miközben egyre elterjedtebb foglalkozássá válik.
Kalandvágy
Régen az emberek kevesebbet utaztak, néhányan egész életükben ugyanazon a munkahelyen dolgoztak. Az Európai Unióban gyakorlatilag megszűntek a határok, külföldre már útlevél nélkül is mehetünk, s a fiatalok számára teljesen természetes, hogy a határon túl is lehet tanulni, dolgozni. Aki szeret utazni, s a tanulmányai befejezése után nem egy légkondicionált irodában képzeli el magát, hanem a jövőbeli munkája során is szeretne új tájakat, kultúrákat és embereket megismerni, olyan foglalkozást kell keresnie, ahol viszonylag sokat utazhat. Ilyen például a fényképész, de a stewardess vagy légikisasszony is sokat van úton. Egy idegen országot pedig a legjobban akkor ismerhetünk meg, ha sokat találkozunk az ott élő emberekkel, állandó kapcsolatot tartunk velük. A fiatalok ezért előszeretettel mennek el au-pairnek. Körültekintően és óvatosnak kell lenni a család kiválasztásakor, s aki jó helyre kerül, nemcsak a nyelvtudását tökéletesítheti, hanem értékes tapasztalatokra is szert tehet, kapcsolatokat alakíthat ki, s olyan helyekre is eljuthat, melyekről az útikönyvek sem számolnak be. Újságíróként, publicistaként, riporterként ugyancsak sokat lehet utazni. Akinek jó az íráskészsége, eredeti a látásmódja, és szereti megosztani az élményeit másokkal, a médiában is szerencsét próbálhat.
Nyelvtudás
Idegennyelv-tudás nélkül manapság nem lehet jó állást találni. A legelterjedtebb az angol, s még mindig sokan nem beszélik ezt a nyelvet. Akinek jó a nyelvérzéke, szeret emberekkel foglalkozni, abból lehet belőle angol- vagy más idegennyelv-tanár, s ha jobb lesz a viszonylag nagy konkurenciánál, megnyílik előtte az egész világ.
Magas fizetés
Pénzorientált világunkban sokak számára az egyik legfontosabb pályaválasztási szempont az lehet, hogy az egyes foglalkozások esetében milyen fizetésre lehet számítani. Az egyik legjobban fizetett ágazat az informatika. A legügyesebb IT-szakemberek fizetése gyorsan emelkedik, a jó szakemberek nagyon magas bevételre tehetnek szert. A bérek 1000–3000 euró között mozognak. A jogászokat szintén a sikeres, jól fizetett szakmák közé sorolják. Tudatosítani kell azonban, hogy egy jogász előbb koncipiensként dolgozik, és nagy a konkurencia, csak a tehetségesek keresnek valóban jól. A fizetések akár a 2-3 ezer eurót is elérhetik. Az informatikusokkal együtt a pénzügyi szakértők és tanácsadók vezetik a legjobban jutalmazott foglalkozások listáját. Aki ügyes és jó stratégiája van, sok pénzt kereshet. A fizetések itt 1000–3000 euró között mozognak.
A szlovákiai gazdaságnak a gép-, főleg az autóipar a húzóereje, ez feltehetően a jövőben is igy lesz, úgyhogy a műszaki végzettséggel rendelkezők is viszonylag jól fizetett – mintegy 1500 eurós – állásra számíthatnak.
A közgazdász végzettséggel rendelkezők előtt számtalan lehetőség és munkavállalási forma áll, az igazán tehetségesek jól helyezkedhetnek, és jól keresnek. A bérek ebben az ágazatban elérhetik a 2000 eurót. (sza)
A cikk fizetett hirdetést tartalmaz!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
