A 2025/2026-os tanév katekétáknak szóló első központi rekollekciójának középpontjában a remény állt – az a kincs, amely nem puszta érzés, hanem maga Krisztus, az örök élet ígérete. Az augusztus 26-án a veszprémi Érseki Főiskolán tartott lelkinap előadója Horváth Ágnes, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hitoktatási Bizottságának igazgatónője volt.
A nap során előadások, imádságok és kiscsoportos beszélgetések segítették a katekétákat abban, hogy újra felfedezzék a remény erejét személyes életükben és szolgálatukban.
A remény ugyanis nem puszta vágyakozás: mindig a jóra irányul, a jövő felé mutat, és a közösségben válik teljessé. Egymást hordozva juthatunk előre, hiszen
A katekézis direktóriuma emlékeztet:
Karizmája, imádsága és személyes tanúságtétele ad életet minden módszernek és eszköznek. Legfőbb szolgálata pedig abban áll, hogy kísérőként segíti növendékeit felismerni, mire hívja őket Isten.
A rekollekció központi témái között kiemelt helyet kapott a búcsú és a szentgyónás jelentősége, különösen a szentév fényében. A gyónás a gyógyulás szentsége: nemcsak eltörli a bűnt, hanem Isten kegyelmével begyógyítja a sebeket, újjáteremt, és a megtérés útjára hív.
A szentév különös alkalom arra, hogy újra felfedezzük: a búcsú ajándéka nem csupán bűnbocsánat, hanem a bűn következményeinek eltörlése is – Isten szeretetének gyógyító ereje, amely teljesebbé teszi az életünket.
Ugyanilyen hangsúlyosan állt előttünk Bódi Mária Magdolna példája, aki tiszta hittel és rendíthetetlen bátorsággal vállalta Krisztus melletti tanúságtételét egészen a vértanúságig. Élete arra tanít, hogy a remény nem halvány érzés, hanem Isten ereje, amely a nehézségek közepette mutatkozik meg igazán.
A megosztások és az ünnepi szentmise a résztvevőket megerősítette: katekétaként és keresztényként feladatunk, hogy a világban a remény tanúi legyünk.
A szentmisét Takáts István általános helynök mutatta be, aki homíliájában a hitelesség fontosságára hívta fel a figyelmet. Hiteles élet nélkül nem válhatunk a remény hiteles közvetítőivé – hangsúlyozta a szónok. – Bódi Mária Magdolna mindennapi életében derűt, kedvességet, szelídséget és örömöt sugárzott. Krisztust képviselte a hétköznapokban, és életáldozatával ma is példát ad számunkra.
A kérdésre válaszolva, mi hogyan tudunk a remény emberei lenni, Takáts István elsőként a katekéta hitelességét emelte ki, amely megszólítja a rábízottakat; majd arra mutatott rá, hogy „akire nézünk, az tükröződik az arcunkon”. Magdi nehéz körülmények között élt, mindez azonban nem vette el jókedvét; belső sugárzása abból fakadt, hogy tekintete Istenre irányult, és ebből merített erőt, hogy másokat felemeljen és reménnyel ajándékozzon meg – emelte ki a helynök. Harmadikként az elköteleződés és a szenvedély jelentőségét hangsúlyozta: csak az tudja mások lelkét lángra gyújtani, aki maga is a hit és a szeretet tüzével ég. Magdi életében ez a belső tűz volt jelen: Krisztus iránti hűsége és odaadása.
A szentmise és a rekollekción elhangzottak arra hívták a részt vevő katekétákat, hogy Bódi Mária Magdolna példáját követve ők maguk is a derűs remény tanúi legyenek a világban.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
