Manapság már a legvisszafogottabb lapok is arról cikkeznek úgy Európában, mint a világban, hogy az oroszok krími lépése, illetve a félsziget visszacsatolási folyamatának következményeként esetlegesen elinduló politikai folyamatok, akár át is rajzolhatják a mai Európa határait.
Ukrajna szétesőben, Koszovó és Bosznia-Hercegovina szerb része már be is jelentette, hogy csatlakozna az anyaországhoz. Moldova autonóm területe, a Dnyeszter Menti Köztársaság pedig mihamarabb Oroszország része szeretne lenni. De a krími példa tovább erősítheti a katalán függetlenedési törekvéseket és újabb lökést adhat az észak-olasz Veneto régió teljes elszakadásához is.
Mindeközben mind több helyen, mind több fórumon hangzik el, hogy a mostani helyzetben rendezni kéne, rendezni lehetne Kárpátalja sorsát is. Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz duma alelnöke néhány napja már odáig elment, hogy Ukrajna felosztását javasolta Lengyelországnak, Magyarországnak és Romániának. A politikus szerint „Varsónak népszavazás kiírását kéne követelnie öt nyugat-ukrajnai terület, a volhini, a lvivi, az ivano-frankivszki, a ternopili és a rivnei megye csatlakozásáról Lengyelországhoz. Magyarországnak pedig Kárpátaljára, míg Romániának Csernyivcire kellene igényt tartania.”
A politikai helyzet, mint jól látszik, nagyon képlékeny. Sok minden megjelenik a nagyközönség előtt, de biztosak lehetünk abban, hogy az igazi játszmák a színfalak mögött folynak. Azonban arra, amit a magyar külügy művel és művelt az elmúlt hetekben az ukrán válság kapcsán, a fentebb említett tény sem lehet mentség. Mert mondjuk ki: ilyen töketlen, ilyen hazaáruló, ilyen erőtlen külpolitikát nem indokolhat semmilyen vélt, vagy valós háttérmunka.
Nem kell ahhoz sem külpolitikai szakembernek, sem diplomáciai tótumfaktumnak lennünk, hogy lássuk: ma ismét adott a történelem egy esélyt arra, hogy visszaszerezzük azt, ami visszajár. Ma ismét nyílt egy lehetőség arra, hogy kijavítsuk, mégha csak egy nagyon kis mértékben is, Trianon bűnét. Látjuk ezt mindannyian itt az utcán. Mi látjuk, csak a hivatalos magyar diplomácia nem látja, pontosabban nem akarja látni.
A Martonyi János vezette külügyminisztérium az oroszok felvetésére szinte azonnal válaszolt: „A magunk részéről ezt a felvetést abszurdnak tartjuk. Budapest nem is reagál rá hivatalosan. Számos alkalommal hangoztattuk már, hogy a külügyminisztérium Ukrajna területi egységének fenntartását tartja kívánatosnak.”
Azt hiszem, ezt nagyon nehezen lehet nyomdafestéket tűrő szavakkal kommentálni, mint ahogy azt is, amit szintén a külügy szóvivője mondott pénteken, a minisztérium előtti, Kárpátalja visszatérését követelő tűntetés után:
Magyarország Külügyminisztériuma határozottan elítéli, hogy egyes pártok, mozgalmak egyszerű politikai haszonlesésből megkérdőjelezik más országok területi integritását és szuverenitását, illetve figyelmen kívül hagyják az adott országban élő magyar közösség érdekeit és elvárásait, amint az a „Petíció Kárpátaljáért” című szöveg esetében nyilvánvaló. Elhatárolódik annak tartalmától és szellemiségétől, mert az nem segíti a külhoni magyar közösségek szülőhelyen való megmaradását és boldogulását, hanem ellenkezőleg: veszélyezteti nemcsak a kárpátaljai magyarság, de az egész térség biztonságát.
Magyarország többször kinyilvánította, hogy változatlanul támogatja Ukrajnát területi egységének és szuverenitásának megőrzésében, nem tekinti az önrendelkezési jog törvényes gyakorlásának a március 16-i krími „Patyomkin-referendumot”, és sem annak eredményét, sem pedig a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását nem ismeri el.
Ez a hivatalos magyar álláspont. Ez a hivatalos magyar külpolitika.
Ez a magyar külügy teljes csődje.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
