Amerikában és Nyugat-Európában is több tízezren tüntetnek. Fehérek, heteroszexuálisak, adófizetők és nagyon mérgesek.
Látszólag a járványügyi előírások ellen tüntetnek, valójában csak a régi életüket akarják visszakapni. A globalizáció, euró, keleti EU-bővítés és tömeges migráció előtti kiszámíthatóságot. Egy olyan világot akarnak, amelyet mi, kelet-közép-európaiak most építünk magunknak.
Mint mindenben, a kettős mérce nyugaton a tüntetéseknél is érvényesül. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A BLM-tüntetéseknél nem mérik a távolságot, nem kérik számon a maszkviselést. Ott még a fizikai erőszakot is elnézi a mainstream média.
Bezzeg, amikor a társadalom fő teherviselő rétegének számító középosztálybeliek mennek az utcára, már jó előre megkapják, hogy “összeesküvés-elmélet hívők”, “szélsőségesek”, vagy egyszerűen csak “önzők”. A német szocdem párt elnökasszonya egyenesen “covidiótáknak” nevezte azokat, akik múlt héten tízezerszámra tüntettek Berlinben. A verbális erőszak onnan is táplálkozhatott, hogy a hivatalosan 22 000 tüntető létszáma és képe messze felülmúlta az összes addigi és aznapi baloldali és “progresszív” tüntetés létszámát és hírértékét.
Másként gondolkodók
Tudom, a magyar olvasók nem hiszik el, hogy az átlag amerikai vagy nyugat-európai rosszabbul él, mint korábban. A számok pedig már a járvány előtt is ezt mutatták, az olló csak nyílik. Főként a fiatalok körében volt már akkor is nagy a pesszimizmus. Persze nem hozzánk, vagy a szomáliai éhezőkhöz kell az életszínvonalukat hasonlítani, hanem saját korábbi, vagy a szüleik által megszokott jóléthez és perspektívához.
A legtöbb nyugat-európai visszacsinálná az EU keleti bővítését és a globalizációt, amely a termelés keletre telepítését hozta. A legtöbb multicég előtt pedig megnyitotta a legális, de erkölcstelen adóoptimalizálás lehetőségét, amellyel kivonták magukat a társadalmi szolidaritásból. Maradt a helyhez kötött középosztály, amit a multik helyett meg lehetett adóztatni.
A “lengyel vízvezeték-szerelők” is csak addig jók, amíg olcsón és jól dolgoznak. Amikor százezrével jelennek meg a nyugati nagyvárosokban, a lakbérek felfele, a bérek pedig lefele indulnak el. Amerikában az olcsó és jól képzett ázsiai munkaerő jelent konkurenciát a diákhitellel sújtott amerikai pályakezdőknek.
A járvány miatti leállás sokuk utolsó tartalékát vagy üzletének alapját felemésztette és megtapasztalták, hogy államuk nem vagy csak alig segít valamit a bajban. Brüsszel is leginkább a multikat és a bankokat menti. Haragjukat tehetetlenségükben a járvány ellen irányítják, valójában a globalizációt “csinálnák vissza”, amit nem lehet.
Az már csak idő kérdése, hogy ezek a nyugati középosztálybeliek mikor döbbennek rá arra, hogy a mainstream agymosása arról a patrióta gazdaság és társadalompolitikáról akarja a figyelmet elterelni, amely Kelet-Közép-Európában és Trump elnök kormányzása alatt elkezdődött és működik. Beleértve a legjobb kisebbségpolitikát, az oktatást és az önbecsülést adó munkavégzést.
A globalizációt nem lehet megállítani. De mederbe terelni igenis lehet. Ezt bizonyította — számtalan konfliktus árán — Magyarország, és ennek a kísérletnek vagyunk globálisan is tanúi.
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
