Alapvetően téves beállítani úgy, mintha az antifa egy politikai mozgalom lenne.
Ez tipikusan egy olyan mozgalom, ahol a politika csak ürügy.
Az átlagos antifa-aktivista kicsoda? Alapvetően jómódú középosztálybeli család sarja, aki azonban lázadni akar. A szülei ellen nem mer lázadni, mert akkor le fog állni a pénzhozam, amiből él, ugyanis az aktivista nem dolgozik, saját jövedelme nincs. Így olyan dolog ellen lázad, ami számára veszélytelen, nem teszi kockára megélhetését. Tulajdonképpen lehetne futballhuligán is, de őt nem érdekli a sport, így inkább politizál.
A 70-es és 80-as években szkínhed lett volna és valami fajelméleti szélsőjobbos eszme híve, de az ma már nem divat, ezt a szülei nemzedéke csinálta, így mást kell találni. Jó megoldás az antiglobalista harcos „szakma”, ott lehet drogozni, törni-zúzni, járókelőt verni egyszerre, de ez is ma már kissé elavult, olyan ezredfordulós íze van.
Szóval marad a szélsőbal, azon belül a fasizmus elleni küzdelem: ebben az a jó, hogy mindent fasizmusnak lehet nevezni, azaz bármi ellen lehet antifáskodni.
Ha az ember gyávább típus, azaz személyesen nem akar verekedni, akkor lehet még antifa megmondóember. Magyarországon ez a jellemzőbb, de egyébként ugyanaz a szociális típus. Lásd Jámbor András, jómódú középosztálybeli antifát – tipikus mintapéldány.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
