előző
A lét lényegét a nyelvvel való összefonottsága szempontjából kell megvizsgálni.
A „lét” igei névszó, mert a „lenni” főnévi igenévből származik. (Magyarul egyébként nem, magyarul az alap a „van”/”lesz” ige, abból közvetlenül lett főnév, de ez mindegy a mondanivaló szempontjából.)
Vajon melyik az ősalak?
Mi a főnévi igenév? A korlátlanság és meghatározatlanság módja.
A görög ὄνομα (főnév) és ῥῆμα (ige) szavak esetében – az előbbi a nyelvi megnevezés, utóbbi a szó kimondása, mint alany és állítmány.
Az ὄνομα a létező létére vonatkozik. A létezők körében lehet:
- πρᾶγμα – a dolog, amiről szó van,
- πρᾶξις – cselekvés, tevés.
Πτῶσις és ἔυκλισις – casus és declinatio -, az alakváltozatok, eredeti jelentésük: hajlás, esés. Eleinte minden casus volt, majd a nyelvtan kidolgozása után a casus lett a névszó, míg a declinatio az igen alakváltozása. A lét tehát a nem-elhajlás, az egyenesen maradás. A dolog meghatározza a maga πέρας-át és τέλος-át – azaz a maga határát és végét, ez utóbbit nem mint elfogyás, hanem mint beteljesülés értelemben.
A görög lét szó – οὐσία vagy παροσία – jelentése jelenlét. A jelenlétben a jelenlévő mint létező „van”. Ez a folyamat az ἀλήθεια (el nem rejtettség), melyben a működés világgá harcolja ki magát, a létező a világ által létező lesz.
Ez a harc – πόλεμος -mindennek a nemzője és őrzője, benne a létezők elválnak egymástól, ezáltal egységet alakít ki köztük. Amint ez a harc megszűnik, a létező már csak tárgy.
A létfelejtést igazolja a görög ekzisztál ἑξίστασθαι szó, mely éppenhogy a létből kilépést jelenti.
A főnévi igenév alak absztrakt igei jelentés. A görög εἶναι – lenni – főnévi igenév. Főnevesülve szimplán τό εἶναι – ez az eleve meglévő üresség megszilárdulása, a létező „van”, de hiányzik annak létezése.
A szerző megvizsgálja a „lenni” ige etimológiáját, s három fő indoeurópai gyökérre vezeti vissza, amelyek a lét különböző aspektusait mutatják:
- es-: a létezés, a jelenlét, jelentése: „én vagyok”, „élek”, „jelen vagyok”,
- bhu- a növekedés, kibontakozás, megjelenés, ez a gyökér a φύσις szóban él tovább, ami Heidegger szerint nem a fizikai természetet, hanem a lét „felbukkanását”, „kibontakozását” jelenti,
- wes-: a lakás, tartózkodás, kitartás, az a lét „időbeli” dimenziójára utal: a létező nem csak egyszeri pillanatban van jelen, hanem „kitart” a létben.
A főnévi igenév alakban a szó eredeti jelentése elhomályosult, elkenődött. A belőle való névszóképzés tovább viszi ezt, a szó meghatározatlan lesz, a „lenni” szó üres és illékony lett.
következő
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
