Mi a liberalizmus?

Bolgár Gyuri bácsi faggatja az egyik legszebb magyar megmondóembert arról mi a liberalizmus.

Meg eleve érzékeny vagyok a Júlia névre, a múzsámnak is ez a hivatalos neve okmányai szerint, bár én sose szólítom így. Szóval a csaj szép is, meg Júlia is a műsorban, ez amolyan spontán szimpátiát vált ki bennem.

A liberális interjúalany tulajdonképpen rendesen válaszolgat is, párszor ballib tabukat is döntöget,

Persze maga Bolgár se hülye, csupa olyat kérdez, amire előre tudja a választ. Pl. a liberalizmus meghatározását illetően kapásból választ ad már a kérdésében: az a filozófiai-politikai eszme, mely mindent az egyén szabadságára épít.

S így is van: a liberalizmus alapeszméje – s bár számtalan liberális áramlat létezik, konzervatív liberalizmustól szociálliberalizmusig, anarcholiberalizmustól közösségileg érzékeny liberalizmusig, de ebben az egyben mind egyetért, azaz enélkül nincs liberalizmus -, hogy az egyén szabadsága a legfőbb érték, s az ideális társadalom az, melyben ez a lehető legnagyobb mértékben érvényesül. Amiből következik, hogy se irracionális mérce – pl. vallási értékrend -, se az egyénekből nem következő konszenzusos közösségi érdek nem lehet felette: a vallás az egyén magánügye, a közösség meg csupán az egyének halmaza.

Persze ez az alapeszme teljesen téves és valóságidegen. S persze bizonyíthatatlan is. Axiómaként kell elfogadnunk, ha lberálisak vagyunk.

De jó, hogy az okosabb liberális megmondók is látják már, a liberális eszme kifulladt.

S mivel lesz kérdés miért téves és valóságidegen a liberális eszme. Alapvetően ennek oka:

• ha nincs külső mérce, akkor bármi lehet, pl. megállapodhat a lakosság 60 %-a, hogy kiirtja a 40 %-ot, vagy bármi más:
  • maga a liberalizmus is látja ezt, s ezért igyekszik valamiféle „elidegeníthetetlen” jogokat bevezetni, ami azonban persze külső mérce, azaz valójában a liberális egyszerűen a neki nem tetsző külső mércét egy neki tetszőre igyekszik cserélni,

ahogy egy számítógép se alkatrészei egysége, hiszen más minőséget képvisel egy össze-vissza dobott alkatrészhalmaz, mint egy működő gép, úgy a társadalom is más minőség, nem csupán tagjainak összessége, azaz nem lehet, hogy az alacsonyabb szint legyen az alap, ez kb. olyan, mintha azt állítanánk, a számítógép fő elve, hogy az egérnek jó legyen:

• nem beszélve arról, hogy a liberalizmus ezt az „addig tart egy egyén szabadság, míg másik egyénét nem sérti” liberális elv működésképtelen, hiszen ez így egy gumiszabály, tágan értelmezve minden sérti egy másik egyén szabadságát, szűken értelmezve meg senki senkiét, azaz ismét kell egy axiomatikus mérce, mely nem következik a rendszerből.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »