Vagy inkább mi a közös?
A balliberális kánon 1989 környéke óta megsüvegelendő hősként emlegeti a vérkommunista Nagy Imrét, aki 1956 előtt még vígan söprögette a padlásokat – Rákosi egyéb cimboráit is felülmúlva – és nem mellesleg évtizedekkel korábban a fehérek ellen harcolt a későbbi Szovjetúnióban. Ilyen előélettel nyilván nem tétlenkedett a második világháború során sem…
Szóval itt van nekünk Nagy Imre, aki tény, hogy az utolsó pillanatig kitartott az 1956 októberében magára öltött emberarcú kommunista figurája mellett. De ezt nyugodtan tehette, hiszen pontosan tudta, hogy elvtársai ugyanúgy ki fogják végezni, mint ahogy a szovjet tanítómesterektől láthatta korábban. Tehát ha visszakozik, akkor sem változik meg semmi, így viszont bekerülhet a történelemkönyvek lapjaira később.
Így is lett, és ezért terek, utcák, és szobrok is őrzik emlékét. Pedig van egy törvényünk arról, hogy aki részt vett önkényurlami rendszer kiépítésében és fenntartásában (Nagy Imre mellesleg minimum két ilynben, a magyarban és az oroszban is ott volt a szeren – a szerk.) az ezt eldönteni hivatott – hogy ki volt komcsi – tudományos akadémiánk ezt a tényt mégsem vette figyelembe, és a Nagyról szóló memorandumban nem csak, hogy felmenti, de feladatán túlterjeszkedve közterületek elnevezésre egyenesen javasolja, és kb azt írja, hogy örülhet az a város ahol nevét viselik az utcák.
Így hát, itt Pécsett is összetalálkozhat Nagy Imre és a nem különben antihős Maléter Pál is, két, tekintélyes utca kereszteződésében, a legnagyobb lakótelep közepén, amolyan központi helyen.
Aztán van nekünk egy Göncz Árpádunk is, akit már köztársasági elnöksége során is az a pletyka járt körbe, hogy esetleg besúgó lett volna 1956 után a börtönben… állítólag Patkány becenévre (fedőnévre?) hallgatott akkoriban. A „jó Árpi bácsi” képének megteremtésében Antall József felelőssége is felmerül, hiszen ő – a legújabb hírek szerint – személy szerint Göncznek és nem az SZDSZ-nek ajánlotta a köztárásasági elnökséghez vezető alkut. Hogy miért tette: rossz emberismerő volt, vagy pontosan tudta mit csinál, csak taktikázni próbált, a kisebbik rossz elve alapján, alighanem már soha nem fog kiderülni.
Szóval van nekünk egy Göncz Árpádunk is, akiről egy vérvörös pesti kerület városrészt is elnevezett pár éve, majd pedig a már arcát és irányvonalát vesztett BKK (vagy a BKV, nem tudom) az Árpád híd metró megálló nevét is Göncz Árpádra akarta korrigálni, talán tavaly vagy az idén valamikor. Aztán ebből szerencsére visszakoztak. De ebből is látható, hogy a „joviális, szerethető Árpi bácsi” képe a jobboldali fejekben is zavart okoz néha, ugyanúgy elültették sikerrel sokak gondolataiban, mint azt a hamis állítást, hogy Horthy Miklós bizony negatív hős.
Aztán itt van még Horn Gyula, a páneurópai piknik hőse, a hős külügyér, aki személyesen vágta át a vasfüggönyt. Aztán pedig ő vezette vissza a kormányra a ballibeket, 1994-ben. Ez mind igaz, csak egyiket sem egymaga hajtotta végre, ugye.
Bár 1989-ben már a szovjet nyomulás sokkal kevésbé volt aktív, és erős, mint akár egy évtizeddel is korábban, de azért nehezen elképzelhető, hogy „Pufajkás Horn” egyedül végre tudta, vagy egyáltalán végre akarta volna hajtani ezt, szovjet engedély, vagy tudomásul vétel nélkül.
Miközben azt mantrázza a ballib oldal, hogy a már említett Horthy kormányzó esetében 1944-es szerepvállalása, mi szerint szerintük a zsidók deportálásban érintett lett volna elhomályosítja azt megelőző évtizedek páratlan országépítő munkáját, addig például Horn esetében, annak 1956-os, és azt követő ténykedése elhomályosul későbbi ténykedése mögött. Ugyanez igaz Nagy Imrére is, akinek elfelejtik felemlegetni a temérdek gaztettét, amiben részt vett 1956 előtt, mondván, hogy hős volt ugye, miközben vitathatlan kiállása mellett az ő elítélése, kivégzése igazából kommunista belügy volt.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
